Budai Kulcsár János

Októberi ballada

1956

Októberi baljós szélben

kövek áznak hősi vérben.

Tengernyi vér, no de miért?

Szabadságért, s a Hazáért!

Szép Budapest vérben ázik,

sebeiből ki se látszik.

Miért, miért a vérontás?

Országos a nemzetrontás...

Utak, házak üszkös romok,

felborított villamosok.

Ó, Budapest ország szíve,

hömpölyög a Duna vize...

Acélszörnyek csikorognak,

csönd-angyalok térdre rogynak.

Ágyú dörög, géppuska szól,

szívek dobján a gyász dobol.

Októberi baljós szélben

kövek áznak hősi vérben.

Köd-vermében les az ellen,

magyar ifjú velük szemben.

Vigyázva les minden neszre:

bokor rezzen, észrevette.

Villany nem ég, az éj csörtet,

hold se hullat ezüst könnyet.

Figyel, figyel: zsibbad a csend,

mintha sírban nyugodna lent.

Vihar előtt ez a nagy csend

szívbe markol, s el nem ereszt...

Robban a csend, kettészakad,

élő és holt rom és cafat.

Ágyú dörög, géppuska szól,

szívek dobján a düh dobol.

Géppuska szól, ágyú ugat,

a halálnak terít utat.

Acélszörnyek nyöszörögnek,

észak felől özönölnek...

Megszorítja a fegyverét,

nem sajnálja a drága vért.

Egy bajtársa már elesett,

piros vére földet festett.

- Bosszút állok bajtársamért,

bosszút állok a Hazámér!

Így forrongott lelke mélye,

nem fagyott meg Árpád vére...

Fegyveréből golyó röppen,

vércsillagot vág a ködben.

Az ellenség gátja szakad,

porba hullik lánc és lakat.

És küzd tovább, űzi vére,

míg a halál áll elébe...

Az ellenség vak golyója

küldte örök nyugovóra.

Közös sírba eltemették,

bátran halt meg a Hazáért.

Húsz szál gyertya ég körötte,

sír az Isten is fölötte.

Októberi baljós szélben,

minden hallgat barna vérben.

Tengernyi vér, no de miért?

Szabadságért, s a Hazáért!

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu