Magyar Katolikus Egyház - 1956

Konferencia a forradalom katolikus vonatkozásairól

Az egyház kommunista diktatúra alatti történetének feltárására életre hívott Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány szervezésében november 6-án kerül sor - a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán - AMagyar Katolikus Egyház - 1956 című egynapos konferenciára, melyről az egyik szervezőt, az alapítvány kuratóriumának tagját, Szabó Csaba történészt kérdeztük.

- Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójáról az ország igyekszik méltón megemlékezni. Természetes a büszkeség, hiszen egy kis nép a világ érdeklődésének középpontjába került, amikor szabadságszeretetből, a kommunista diktatúrával szembeni bátor, önfeláldozó kiállásból példát mutatott. A művészvilág, képzőművészek, filmesek, a szépirodalom egyaránt igyekszik ápolni 1956 emlékét. Ebbe a sorba természetesen a társadalomtudósok, történészek is bekapcsolódnak, hogy a maguk nyelvén, szakmai síkon járuljanak hozzá a forradalom és szabadságharc eseményeinek feltárásához. Bőséges a kínálat a különféle rendezvényekben, kötetek tucatjai jelentek meg az évforduló kapcsán. Mindenki igyekszik valamit hozzátenni ‘56-hoz. A Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány elsőrendű feladata, hogy a katolikus egyház XX. századi történetét feltárja, különös tekintettel az 1944-45-től fokozatosan kiépülő kommunista diktatúra időszakában. Alapítványunk is fontosnak tartotta, hogy bemutassa a katolikus egyház szerepét az 1956-os eseményekben. A forradalom és szabadságharc idején természetesen nem az egyházak játszották a fő szerepet, mégsem lehet azt mondani, hogy tevékenységük marginális jelentőségű volt. A protestáns egyházak morálisan hiteles vezetőinek (Ordass Lajos evangélikus és Ravasz László református püspök) megnyilatkozásai, akárcsak Mindszenty József rádiószózata, de egyáltalán jelenléte(!) sokak számára adtak erőt és bátorítást. A forradalom és szabadságharc történetének egyik fő vonulatát a fegyveres harcok jelentik. Ugyanakkor természetes, hogy egy forradalmi, hadi eseménybe az egyház csakis a hívek, az emberek óvásával, segítésével kapcsolódhatott be tevőlegesen. A történetírás eddig alig foglalkozott az egyház szerepével a nyugalom, az erkölcs, a hit fenntartásában. Ugyancsak feldolgozatlan, hogy miként hatott 1956 a katolikus egyházra.

Mire törekedtek a konferencia témáinak összeállításakor?

- Már korábban készültek feldolgozások, visszaemlékezések, szakkönyvek, tanulmányok, amelyek igyekeznek tisztázni, feltárni a katolikusok 1956-os szerepvállalását. Ugyanakkor számos történés vizsgálata, objektív elemzése máig nem került napirendre. A Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány által kezdeményezett konferencia elsősorban azokat az eseményeket igyekszik bemutatni, amelyek eddig nem jelentek meg a köztudatban, nem váltak ismertté, vagy teljesen félremagyarázták őket. Az előadások kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy ne ismételjünk már többször "felmelegített", korábban megjelent szövegeket. A szükségszerű általános témafelvetésen és a bevezető előadásokon túl csakis olyan témák kerülnek elő, amelyeket eddig nem vagy csak részlegesen érintettek a kollégák. Fontosnak tartottuk, hogy nemzetközi kitekintést is adjunk, hiszen eleve kínálják az összehasonlítást az 1956-os lengyel események, vagy Stefan Wyszynski bíboros és Mindszenty József személyének, helyzetének, az események alakításában játszott szerepének összevetése. XII. Piusz pápa ‘56 októberét követő megnyilatkozásait is alig érintette eddig az egyháztörténet-írás. Ugyancsak feldolgozatlan területnek számít a forradalom néhány napja alatt formálódó katolikus pártok programjainak megismerése, alig beszéltünk még a forradalom és szabadságharcot követő, katolikusok elleni megtorlásokról.

1956 és az egyház témája kapcsán eddig szinte mindig Mindszenty József szerepe került előtérbe...

- Az ő megnyilvánulásaihoz jórészt régi beidegződések, sematizmusok hatására nyúltak a történészek. Kicsit olyan skizofrén a helyzet, mint az ötvennégy részes, díszes bőrkötésben kiadott "Lenin-összes", amely majdnem minden közintézmény polcán ott porosodott 1989-ig, mindenki utalt rájuk, de senki sem olvasta a szövegeket. Még a pártiskolák hallgatói sem, akiknek ez valóban feladatuk lett volna. Mindszenty József bíboros 1956. november 3-i rádiószózatát is unos-untalan citálták a tudományos szakemberek és a média. Kivonatolták, értelmezték, a saját szájuk íze, érdekeik szerint magyarázták, de egyetlen alkalommal sem vették a fáradságot, hogy megpróbálják valóban megérteni.

Egy konferencia összegzést és egyben ünnepi alkalmat is jelent. Hogyan alakul a további munka - akár ‘56-tal kapcsolatban?

- Bármennyire is alaposan "feltárt" a közelmúlt, s benne 1956 története, mindig szép számmal akadnak újabb és újabb dokumentumok, amelyek jelentősen árnyalhatják az eddigi képet. Naplók, viszszaemlékezések, levelezések, periratok és egyéb fontos források kerülnek elő a levéltárakból és magángyűjteményekből. A személyes nézőpont, a visszaemlékezések kiegészíthetik az elnyomó rendszer hivatalos irataiból kirajzolódó történelemképet. Ezek kivétel nélkül mind hozzájárulnak a múlt feltárásához és megnyugtató lezárásához. A Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány minden igyekezetével azon van, hogy elősegítse a szisztematikus kutatást. Köszönettel vesz minden támogatást, gyűjt minden magániratot, amely segít tisztázni a múltat. A mostani 1956-os konferencia, annak minden eredménye reményeink szerint megérinti a még élőket és emlékezőket, és segíti a később született generációk tisztánlátását.

Sz. L.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu