Uj Ember

2006.10.22
LXII. évf. 43. (3036.)

A brüsszeli
városmisszió
előkészületei

Főoldal
Címlap
Magyarország 1956-2006
Lelkiség
"Aki első akar lenni, legyen mindenki szolgája"
Szentírás-magyarázat
Újítsd meg országunkat, Urunk, és kezdd rajtam!
Homíliavázlat
A zsolozsma olvasmányai
LITURGIA
A hét szentjei
Október 23.
A hét liturgiája
B év
Katolikus szemmel
A remény forradalma volt...
Fényképek és érzések 1956-ból
Ellene mondani az igazságtalanságnak
Forradalom - nagybetűkkel gondolva
Élő egyház
A hősökért és az áldozatokért
Ökumenikus istentisztelet
Prohászka-konferencia Székesfehérvárott
A társadalmi igazságosságért és a párbeszéd kultúrájáért
Erdő Péter, a CCEE új elnöke a volt szocialista országok nehézségeiről
Kifelé a zsákutcából...
Hit és Tudás Szabadegyetem Kaposváron
Családok Isten országáért
Tizenhárom éve Magyarországon a Regina Pacis közösség
Építkezés - összefogással
Felszentelték Boldog Kalkuttai Teréz anya újszegedi templomát
Élő egyház
Négy új szent
A szeretettel "lángra lobbantani" a világot
XVI. Benedek pápa üzenete a missziós világnapra
Fórum
Újra felfedezni, mit jelent kereszténynek lenni
A brüsszeli városmisszió előkészületei
A jelenlét a legnagyobb misszió
Kereszténységünk - indonéz szemmel
Mozaik
Elveszettnek hitt üvegfestmények
Júdás Tádé és Simon apostolok
AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÚZEUM KINCSEI
Lelkipásztorok az önkormányzati ülésen
Gyöngyszemet látni
Álmodik a múlt
A vándorló kókuszdió
Ünnep
A katolikus egyház 1956-ban
Békés Gellért emlékezése
"Központisták" a kórházakban és röpcéduláik
Balogh Margit tanulmányából
A budapesti papság
Mindszenty bíboros prímás szabadulása
A vidéki papság magatartásának példái
Sokszorosított röpcédula a pesti utcán
Ünnep
A vérvörös hajú lány
"Akik holnap halnak meg érte"
Pápai Lajos püspök visszaemlékezése
Magyar Piéta - 1956
Új szobor a szegedi dóm tövében
GYUFALÁNG
Ünnep
Kellünk-e még ennek a világnak?
Varjú Imre plébános emlékezése 1956-ra
Igen, érdemes volt!
Októberi ballada
Ünnep
Magyar kálvária - feltámadással
Kettős jubileumra emlékező zarándokok Fatimában
Megváltozhat a világ?
Mi történt Romániában a magyar ‘56 idején?
‘56-os megemlékezések külföldön
Ünnep
Egy pofon története
Ötvenhat a tananyagban
Magyar Katolikus Egyház - 1956
Konferencia a forradalom katolikus vonatkozásairól
Hogy mi is tegyünk valamit...
Fiatalok ‘56-os emlékzarándoklata - interjú Szűcs Balázs egyetemi lelkésszel
Ünnep
Golgota - ötvenöt kopjafával
Mosonmagyaróvári séta - a sortűz egyik tanújával
"Egy fiú fekszik"
[1956 után]

 

A szeretettel "lángra lobbantani" a világot

XVI. Benedek pápa üzenete a missziós világnapra

A misszió lelke a szeretet. Ha a missziót nem a szeretet vezérli, akkor félő, hogy csupán formális jótékonysági és szociális aktivizmussá válik - olvasható a pápa üzenetében. - Minden keresztény közösség arra hivatott, hogy megismertesse Istent, aki maga a szeretet. Isten szeretete átjárja az egész teremtést és az emberi történelmet.

Az ember a Teremtő keze által, a szeretet gyümölcseként jött létre. A bűn azonban elhomályosította a benne rejlő isteni képmást. Jézus a kínszenvedése előtti éjszakán, amikor tanítványait összegyűjtötte, hogy a húsvétot megünnepeljék, az utolsó vacsorán testamentumként hagyta rájuk a "szeretet új parancsát". Tehát ahhoz, hogy Isten szeretetével tudjunk szeretni, az szükséges, hogy őbenne és őbelőle éljünk: az ember számára Isten az elsődleges "otthon", és csak aki őbenne él, képes a benne élő isteni szeretet tüzével "lángra lobbantani" a világot.

Így már nem nehéz megérteni, hogy a hiteles felhívás a küldetésre, amely az egyházi közösség elsődleges feladata, az Isten iránti szeretet hűségéhez kapcsolódik, és ez vonatkozik minden keresztény emberre, minden helyi közösségre, a részegyházakra és Isten egész népére. Misszionáriusnak lenni nem más, mint teljes szívből szeretni Istent, annyira, hogy - ha kell - az életünket is odaadjuk érte.

Misszionáriusnak lenni nem más, mint minden ember szükségletéhez odahajolni, az irgalmas szamaritánus módjára, különösen a legszegényebbekhez és azokhoz, akik a leginkább szükséget szenvednek, hiszen aki Krisztus szívével szeret, az nem keresi a maga hasznát, hanem csakis az Atya dicsőségét és a felebarát javát szolgálja. Ebben rejlik a missziós küldetés apostoli termékenysége, amely túlmutat minden határon és kultúrán, eljut a népekhez és a Föld minden határáig.

A missziós világnap szolgáljon arra - folytatja a Szentatya -, hogy egyre jobban megértsük, hogy a szeretetről szóló tanúságtétel, amely a misszió lelke, mindenkire vonatkozik. Azt kívánom, hogy ez az együttműködés mindannyiunk hozzájárulásával egyre inkább növekedjék. Ezúton szeretném kifejezni hálámat a Népek Evangelizálásáért felelős Kongregáció és a Pápai Missziós Művek iránt, akik odaadóan fogják össze a világban szétszóródott sokféle törekvést. Szűz Mária, aki a kereszt tövében és az utolsó vacsorán imájában aktívan hozzájárult az egyházi miszszió első lépéseihez, őrizze meg őket feladataikban, és segítse a Krisztusban hívőket, hogy egyre inkább képesek legyenek az igazi szeretetre, és az élő víz forrásaivá váljanak egy lelkileg kiszáradt világban.

(MKPK Sajtóiroda)

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu