Családok Isten országáért

Tizenhárom éve Magyarországon a Regina Pacis közösség

Mikor születik egy közösség, egy misszió? Hisszük-e, hogy odafentről valók a hivatások? Merjük-e Jézus szíve közepébe írni igenünket, teljesen rá hagyatkozva? Hiszszük-e gyermeki bizalommal, hogy ő majd velünk lesz minden szívdobbanásunkban, lélegzetvételünkben, minden mozdulatunkban, gondolatunkban? És vajon méltók leszünk-e valaha is minderre? S az újra és újra kimondott igenek mellett is képesek leszünk-e Isten terveit meglátni, megérteni az életünkben? - Az utolsó pillanatban, a feltámadás utáni végső ítéletkor minden bizonnyal.

Az utolsó ítélet című színdarabot adták elő fiatalok október 7-én a zuglói Szentlélek-plébánia Kassai téri házában a Regina Pacis közösség budapesti missziójának születésnapján. Az angyalok karéjában Jézus elé hívattak a közönség soraiból előbb a közösség belső tagjai - köztük a Veronából érkezett alapító-vezető, Luisa Nottegar -, majd a külső testvérek, a barátok. Szent Péter sorolta ki-ki érdemeit, tetteit, melyekkel ebben a lelkiségben szolgálták Isten országának épülését: a brazíliai missziósházakban, iskoláikban, óvodáikban a szellemi, lelki, fizikai ínségben élő gyermekek megmentését; Budapesten az idősek gondozását, a családok támogatását. Ki anyagiakkal, ki munkájával, szakmai tudásával segített, ki a szerzetesi életformát választva - beköltözve, beöltözve - akár házasként, családosként, akár cölibátusban élő egyedülállóként, ki szerzetesként, papként, püspökként.

Már-már mindenkit befogadott Jézus a mennybe, mikor megjelent az ördög, hogy magának követeljen lelkeket, ám Szűz Mária előlépett, s fiát az emberek bűnbánatára emlékeztetve könyörületet kért számukra. Kedvező döntés született; az ördög bosszankodott, hogy így egyedül maradt. Az angyalok ujjongtak, megszólaltak a fanfárok. Végül a Jézust alakító fiatal biztatott mindenkit, hogy most már igazi áldást, Mária oltalmát kérve menjünk előre a Mária-ikonhoz. Tényleg a mennyben érezhettük magunkat, amikor Marta Rinaldi nővér, a budapesti misszió vezetője az ünnepi szentmisére a templomba hívott minket.

Pajor András plébános megköszönte a Máriáról, a Béke királynőjéről elnevezett közösség plébániai jelenlétét, munkáját, mely pontosan tizenhárom éve a Magyarok Nagyaszszonya ünnep előestéjén és a Rózsafüzér királynője napján kezdődött. Ireneus Wisokinsky domonkos atya homíliájában a rózsafüzér ima szépségének ismételt felfedezésére bátorított. Sokan gondolják, hogy ez az ima a sok refrénnel könynyen rutinossá, lelketlenné vagy érdekközpontúvá válik, miközben eszünk másfelé jár. Ám ez a veszély más imaformákban vagy a szentmisével kapcsolatban is fönnáll. A hozzáállásunktól, átadottságunktól függ, hogy meglátjuk-e a rózsafüzér egyszerűségében rejlő nagyszerűséget: bárki, bármikor imádkozhatja - akár művelt vagy analfabéta, akár szerzetes vagy elfoglalt üzletember, akár idős vagy gyermek; lehet mondani a közlekedési dugó fülsüketítő hangzavarában, a lélek csendjében, vagy egy-egy fárasztó nap végén a gyertya köré gyűlő nagycsaláddal. Az Úr nevének kimondásában óriási erő van - századokon át összegyűlt erő; az imában nem eszünket kell működtetnünk, hanem szívünket, nincs szükség a gondolatokra, így a képekre sem. Szemlélődés, elmélyülés Isten jelenlétében, szeretetének áradásában, miközben a hit misztériumát élhetjük át, ha az egyes titkokra úgy tekintünk, mint az Atyától lefelé induló megváltás, majd hozzá visszaemelkedő megdicsőülés folyamatára. Mária, égi édesanyánk kezébe helyezve a mi életünket is: az ő Istennek mondott igene, a mi igenünk is lesz bánattal-kereszttel, örömmel-üdvösséggel együtt.

E napon a magyar házaspárok közül tizenhárman - zömében nagycsaládosok - újították meg külső testvéri igenjüket, ígéretüket a szentmise keretében a názáreti Szent Családot választva példaképüknek.

Plichta Adrien

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu