Uj Ember

2006.10.22
LXII. évf. 43. (3036.)

A brüsszeli
városmisszió
előkészületei

Főoldal
Címlap
Magyarország 1956-2006
Lelkiség
"Aki első akar lenni, legyen mindenki szolgája"
Szentírás-magyarázat
Újítsd meg országunkat, Urunk, és kezdd rajtam!
Homíliavázlat
A zsolozsma olvasmányai
LITURGIA
A hét szentjei
Október 23.
A hét liturgiája
B év
Katolikus szemmel
A remény forradalma volt...
Fényképek és érzések 1956-ból
Ellene mondani az igazságtalanságnak
Forradalom - nagybetűkkel gondolva
Élő egyház
A hősökért és az áldozatokért
Ökumenikus istentisztelet
Prohászka-konferencia Székesfehérvárott
A társadalmi igazságosságért és a párbeszéd kultúrájáért
Erdő Péter, a CCEE új elnöke a volt szocialista országok nehézségeiről
Kifelé a zsákutcából...
Hit és Tudás Szabadegyetem Kaposváron
Családok Isten országáért
Tizenhárom éve Magyarországon a Regina Pacis közösség
Építkezés - összefogással
Felszentelték Boldog Kalkuttai Teréz anya újszegedi templomát
Élő egyház
Négy új szent
A szeretettel "lángra lobbantani" a világot
XVI. Benedek pápa üzenete a missziós világnapra
Fórum
Újra felfedezni, mit jelent kereszténynek lenni
A brüsszeli városmisszió előkészületei
A jelenlét a legnagyobb misszió
Kereszténységünk - indonéz szemmel
Mozaik
Elveszettnek hitt üvegfestmények
Júdás Tádé és Simon apostolok
AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÚZEUM KINCSEI
Lelkipásztorok az önkormányzati ülésen
Gyöngyszemet látni
Álmodik a múlt
A vándorló kókuszdió
Ünnep
A katolikus egyház 1956-ban
Békés Gellért emlékezése
"Központisták" a kórházakban és röpcéduláik
Balogh Margit tanulmányából
A budapesti papság
Mindszenty bíboros prímás szabadulása
A vidéki papság magatartásának példái
Sokszorosított röpcédula a pesti utcán
Ünnep
A vérvörös hajú lány
"Akik holnap halnak meg érte"
Pápai Lajos püspök visszaemlékezése
Magyar Piéta - 1956
Új szobor a szegedi dóm tövében
GYUFALÁNG
Ünnep
Kellünk-e még ennek a világnak?
Varjú Imre plébános emlékezése 1956-ra
Igen, érdemes volt!
Októberi ballada
Ünnep
Magyar kálvária - feltámadással
Kettős jubileumra emlékező zarándokok Fatimában
Megváltozhat a világ?
Mi történt Romániában a magyar ‘56 idején?
‘56-os megemlékezések külföldön
Ünnep
Egy pofon története
Ötvenhat a tananyagban
Magyar Katolikus Egyház - 1956
Konferencia a forradalom katolikus vonatkozásairól
Hogy mi is tegyünk valamit...
Fiatalok ‘56-os emlékzarándoklata - interjú Szűcs Balázs egyetemi lelkésszel
Ünnep
Golgota - ötvenöt kopjafával
Mosonmagyaróvári séta - a sortűz egyik tanújával
"Egy fiú fekszik"
[1956 után]

 

AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÚZEUM KINCSEI

Júdás Tádé és Simon apostolok

Edessza városa és Krisztus arcmása három apostolunk között is láncszemet képez. Ugyanis az Edesszában (is) eltemetett Szent Tamás (róla szól írásunk: LXII./27. p. 16.) bízta meg Júdás Tádé apostolt azzal, hogy Jézus arcmását vigye el az edesszai Abgár királynak. Az arcmás sokáig védelmezte a városlakókat a pogány s másvallású hadak támadásától, ekként szolgálva a képtiszteletnek szinte perdöntő bizonyítékául.


Júdás Tádé

Júdás Tádé nem egyedül, hanem társával, Simon apostollal tette meg a missziós utakat szinte ugyanazokon a területeken (Mezopotámiában, Perzsiában, Jeruzsálemben), mint Szent Tamás. Vértanúhalált is evangéliumhirdetésük közben szenvedtek: az eltérő hagyományok szerint vagy a botütések, vagy a fűrészek pengéi végeztek velük. Így lett Simon a mai napig a favágók védőszentje, ünnepük pedig október 28-a.


Simon apostol

A képzőművészet látószögéből tekintve Júdást és Simont leginkább vizuális apostoljegyzékekben, úgynevezett apostolkatalógusokban lelhetjük fel. Az esztergomi Keresztény Múzeum gyűjteményéből hármat is említhetünk: az első kettő festmény, az utolsó pedig egy szobrászati alkotás. Mindegyikükben az a közös, hogy XV. századi magyar mestertől születtek. A fatáblára temperával készült művek egy szárnyas oltár részét képezték; apostolainkat társaikkal együtt félalakosan, jelképeik által meghatározva láthatjuk viszont.

A harmadik említendő műalkotás az egyházi gyűjtemény talán egyik legnagyobb kincse: a garamszentbenedeki úrkoporsó, melyet egészen 1872-ig eredeti helyén őriztek, igaz, már nyugállományba helyezve. Simor János érsek Bécsbe vitette, (fizikailag s liturgiai szolgálatát tekintve is) megújíttatta. A restaurálás során adták Simon kezébe (a később eltávolított) fűrészt, ám Tádé bunkósbotja még az eredeti. Az apostolszobrok, a közöttük elhelyezkedő András és Fülöp által némileg elválasztva a sírláda felett emelkedő gótikus architektúra előtt jelennek meg; művészi megfogalmazásuk egyedivé, egyéniséggé teszi őket. Szent Júdás Tádé arcát szakáll keretezi, testtartása Andráséra rímel, ugyanakkor azzal ellentétes. Tekintetét maga elé veti, ellentétben a fiatalként ábrázolt evangéliumhirdető társával, aki felfelé néz.

A kutatások szerint úrkoporsó díszítését több szobrász végezte: Júdás Tádé ifjabb Jakab kezének mesterére vall, a vezető mester által faragott Andráshoz pedig Simon arca áll közel, ám az utóbbinak keze sokkal valóságközelibb.

Dragon Zoltán

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu