Szentírás-magyarázat

"Aki első akar lenni, legyen mindenki szolgája"

Évközi 29. vasárnap - Mk 10,35-45

A szöveg a Zebedeus-fiak kérésével kezdődik, és a szűkebb tanítványi kör, a tizenkettő tanításával folytatódik. Nagy valószínűséggel két epizód olvadt egybe a Márk-féle evangéliumi hagyományban. Zebedeus fiainak kérése kifejezetten karrier típusú kérés: protekciót szeretnének kérni. Az evangéliumot és Jézus élettörténetét ismerő olvasó számára világos ennek a kérdésnek az értelmetlensége, sőt az is, hogy amennyiben Jézus megígéri nekik, hogy a jobb és bal oldali helyet megkapják, az annyit jelentett volna, hogy Jézus ígéretet tesz arra, hogy a Zebedeus-fiakat is keresztre feszítik. De másra is rávilágít ez a különleges kérés. Jézus földi működése, sikere, elfogadottsága a tanítványok körében a politikai hatalom átvételének reményét ébresztette fel. A tizenkettő úgy érzi, megcsinálta a társadalmi karrierjét azzal, hogy időben, elsőként szegődött Jézus tanítványává. Az ő misszióját tehát nem üdvösségtörténeti, a mennyek országára irányuló küldetésnek tekintették, hanem Izrael politikai pozícióinak megváltoztatását vélték felfedezni tevékenységében. Ugyanezért keresték Jézus barátságát - igaz, sikertelenül - a zelóták, akik koruk terroristáinak is tekinthetők.

Jézus missziója azonban más volt. De ezt a jelenetet fontosnak tartották megőrizni az evangélisták, mert jól mutatja a keresztények állandó dilemmáját, sőt arról is tudósít, hogy ez a dilemma - társadalmi elismerés vagy erkölcsi nagyság - végigkíséri a kereszténység történetét. Kempis Tamás mondását átvette a Newsweek riportere, amikor kijelentette: "Az a baj a világon, hogy nem lehet egyszerre a miénk a töviskorona és a harminc ezüstpénz is."

Kétféle hatalomról beszél a történet. A Zebedeus-fiak világi, politikai, közéleti hatalomról vagy annak reményéről beszélnek. Jézus ezzel szemben egyfajta erkölcsi hatalomról szól, amelynek nem tesz jót az előbbi. Ezt a szempontot ki is fejti a perikópa a második részben, amikor felidézi a tanítványoknak a fejedelmek - ez esetben valószínűleg a Heródes-utódok - erőfitogtató, másokat megalázó hatalmát. Prófétai előrelátással Jézus tudta, hogy követői körében, a későbbi egyházban ez a kísértés meg fog jelenni. "Köztetek ne így legyen." Aki első akar lenni, legyen "mindenkinek a rabszolgája". Igazolásként Jézus saját példáját hozza fel, akit ugyan tekintélyesnek tartanak, mégsem uralkodik, hanem szolgál.

Lenin, akiről sok minden elmondható, csak az nem, hogy az erkölcsi hatalom megszerzésére törekedett volna, annyit mégis fölismert, hogy "a forradalmi korszakban sokkal könnyebb a hatalmat kívánni, mint ezt a hatalmat helyesen felhasználni". Az angol író, Aldous Huxley felismerte a hatalom negatív hatását, és praktikus módot talált a korlátozására: "A hatalom mindig megront, és ezért egyetlen emberi lénynek vagy csoportnak sem szabad túl sokat és túl sokáig juttatni belőle." Ezek a szerzők nem ismerik a hatalom jézusi felfogását. Jézus hatalma a bűnnel szállt szembe, és Isten uralmát szilárdította meg. Minden más hatalomfelfogás - egyházon belül és kívül - nem az Isten uralmának megvalósítását célozza, hanem valamilyen más hatalmi rendet akar megvalósítani.

Benyik Görgy

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu