Elveszettnek hitt üvegfestmények

1. stáció: Krisztus Pilátus előtt

Előkerültek Andor Loránd festőművész elveszettnek hitt ablakfestményei a rózsadombi Krisztus Király-kápolnában. A budai Érseki Katolikus Gimnázium mellé 1925-ben épült a Krisztus Király-kápolna, Árkay Aladár (1868-1932) tervei szerint. Ablakait eredetileg Leszkovszky György keresztutat ábrázoló üvegmozaikjai díszítették, ám ezek a háborúban elpusztultak. Pótlásukra készült az ötvenes évek legelején Andor Loránd festőművész (1906-1966) tizennégy stációból álló sorozata. A 30 x 50 centiméteres képek az ötvenes évek anyagi viszonyaihoz igazodva nem üvegmozaikok, hanem annak hatását keltő temperafestmények voltak, amelyeket a művész sajátos technikát alkalmazva áttetszővé tett. A markáns vonalakkal kontúrozott, erőteljes, tömör kompozíciók az ablakokban kiképezett, kereszt alakú faborítás közepébe kerültek, így a keresztút jelenetei a sötét háttérből élénk színekkel ugrottak ki, szinte világítottak. Az alkotások két évtizedig gyönyörködtették az áhítatot kereső rózsadombi híveket.

A hetvenes évek elején a kápolnát belül felújították. Ennek során eltávolították Andor Loránd ablakfestményeit, és helyükre a hívek adományaként szenteket ábrázoló, nagyméretű, homokfúvásos technikával készült üvegtáblák kerültek, Szilágyi János művei. A kápolna így ugyan világosabb lett, de karaktere megváltozott. És ekkor sajnos nyoma veszett a stációképeknek. A festőművész 1966-ban meghalt, családját nem értesítették a változásról, a hivatalos művészettörténet pedig ez idő tájt nem nagyon törődött a kortárs templomi művészettel. Andor Loránd haláláról akkor az Új Ember is megemlékezett (1966. december 4.), és jószerével ez volt az egyetlen írásos nyom a keresztút képsorozatáról. A festőművész leszármazottai sokáig eredmény nélkül nyomoztak a művek után.

2005-ben a gimnáziumot, amely az államosítás óta Rákóczi nevét viseli, teljesen felújították. Ez a hatalmas munka érintette a Krisztus Király-kápolnát is. Az átépítések kapcsán a kis torony alatti raktárfülke legfélreesőbb zugában, vázákkal és szobrokkal elfedve, gondosan becsomagolva, jó állapotban előbukkant mind a tizennégy festmény üvegezve, bekeretezve, közülük négy míves faragású fakeretben. Az előkerült képeket a templom jelenlegi igazgatója, Dankó Iván atya írásos emlékek híján először nem is tudta elhelyezni a templom történetében. Mindenkinek nagy örömére szolgált, amikor a művész születési centenáriumának előkészítése kapcsán Andor Loránd családja ismét megkereste a templomi elöljárókat, és ekkor azonosíthatták az elveszettnek hitt műalkotásokat.

Ha átsüt rajtuk a napfény, ma is ugyanazt a megrázó áhítatot ébresztik, mint hajdanán, amikor vasárnaponként kisiskolásként az iskola tőszomszédságában lévő templomunkba merészkedtünk. Remélhetőleg a templomi hívek és a kortárs magyar képzőművészet kedvelői is hamarosan méltó helyen gyönyörködhetnek a háború utáni nehéz évtizedek templomi művészetének e jeles alkotásában.

Riedel Miklós

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu