A vándorló kókuszdió

Mostanában több kertészet kínál gyökeres kókuszcsemetét, érdemes hát vele közelebbről is megismerkedni.

A kókusz a trópusi népek isteni adománya, mert minden részét fel tudják használni: leveleivel kunyhót fednek, kosarat fonnak belőle, kemény, páncélos belső héjából használati és dísztárgyakat faragnak, rostjából kötelet, szőnyeget fonnak. A szárított kókusz belét, a koprát és olaját az élelmezésen túl a kozmetikai és a gépipar is hasznosítja.

A trópusi növényvilág nagy vándora a kókuszdió. Nincs az a kis csendes-óceáni sziget, ahol gyökeret ne eresztene, ha egy kis földet talál rajta. Hogyan történik az útra kelés? Az érett kókuszdió - amelyet vastag, rostos zöld héj takar - beleesik a tengerbe, és az áramlatokkal elviteti magát egy közel fekvő szigetre.

A kókuszfa (Cocos nucifera) egylaki növény. 25 méter magasra nő 60-80 éves élettartama alatt, és közben alsó levelei fokozatosan leszáradnak, míg a csúcson újak nőnek: így alakul ki sudár törzse. Egy időben 20-40 hoszszú, 3-6 méteres pálmalevél látható a fán. A virágzatot kezdetben zöld burok fedi, amely hatalmas kukoricacsőre emlékeztet. A burok nagy roppanással felpattan, két részre válik, alsó és felső része csónak alakú. Előtűnnek a sárga porzókötegek (ezernyi hímivarú virággal) és a füzéreken apró, 2 centiméteres nőivarú virágai. A beporzás után hamarosan kelbimbó méretű, zöld gömbök láthatók. A kókuszdió teljes kifejlődéséhez 12 hónapra van szükség. Egy fa átlagosan évente 80-180 db diót terem.

A kókusz magja (a dió) 1-4 hónap alatt csírázik, ám ahhoz, hogy az első termések megjelenjenek, 5-10 évre van szüksége.

A diót kívülről kezdetben zöld, később sárga, 5 centiméter vastag, rostos burok takarja, ebből készül például a kókuszszőnyeg. Ha szétvágják (ehhez nehéz, pallosszerű vágóeszközt használnak a bennszülöttek), vékony páncélos, barna héj bukkan elő, amely kívül szőrös, belül sima, erre tapad az ujjnyi vastag fehér gyümölcshús (magtápszövet). Ez az, amit szárítva, kókuszreszelékként vásárolunk. A belső üregben kotyog a kókusztej, amely inkább hasonlít zavaros vízre, mint tejre. Íze enyhén édes és nagyon üdítő.

Ide, hozzánk már külső zöld burka nélkül, szőrös-barna héjjal érkezik a kókuszdió.

Sokan próbálkoztak már az itt vásárolt kókuszdió meggyökereztetésével, de erre sajnos kevés az esély, ha nincs rajta a zöld burok. Kaphatók gyökeres példányok is, de csak az vásároljon ilyet, akinek elegendő helye van, és be tudja ültetni a télikert talajába. 22-32 fok közötti hőmérsékletet és állandó öntözést igényel, tekintve, hogy nincs nyugalmi időszaka.

Szöveg és kép: Lovas Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu