|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Kúszó virágcsoda Egyre újabb és újabb délszaki növények magvait kínálják a vetőmagboltok, olyanokat, amelyekkel varázslatossá tehetjük a kertet vagy az erkélyt. A botanika ékkövének számít a Clianthus formosus, amely nevében hordozza különleges voltát: kleos görögül dicsőséget jelent, anthos pedig virágot. Magyarul a prózai tarajbab, illetve a valamivel méltóbb dicsekvővirág nevet viseli. Ausztráliának e félsivatagi futónövénye a hüvelyesek családjába tartozik, és a ritka esők után rubinpiros, papagájcsőrhöz hasonló virágai ellepik a vörös talajt. A virág külön éke a piros szirmokból kidudorodó mélybarna, majdnem fekete, csillogó szem. Párosan szárnyalt, összetett levelei ezüstös színűek. Amikor virágzik, olyan látványt kelt, mintha vidám kis koboldok futkároznának a kertben vagy az erkélyládában. Szaporítása magvetéssel történik, és ezt követően a harmadik, negyedik hónapban számíthatunk a virágaira. A magokat öntsük le lobogóan forró vízzel, és hagyjuk a forrázó pohárban tizenkét órán át, eközben méretük csaknem a kétszeresére duzzad! (Mindig csak a duzzadt magokat vessük el, a többit hagyjuk még a vízben.) A vetőföld álljon hat rész tőzeg és négy rész mosott folyami homok keverékéből. Kis cserepekbe vessünk két- három magot, és majd a legerősebb növényt hagyjuk meg, mert nehezen viseli, ha megbolygatják a gyökérzetét. Vetési mélység: három-hat milliméter. A magok tíz nap alatt csíráznak, ezalatt fedjük a cserepeket fóliával vagy üveglappal; amint a magoncok elérték a tíz centiméteres nagyságot, ültessük át (a földlabda megsértése nélkül) humusz-tőzeg-homok egyenlő arányú keverékébe. Tegyük a növényeket tűző napra, öntözzük eleinte gyakran, hogy a levelek minél nagyobb arányban kifejlődjenek, majd csökkentsük az öntözést heti egyszeri alkalomra, így serkentve a növényt a mihamarabbi virágzásra! Adjunk a növekedési periódusban híg tápoldatot! A tarajbabot nevelhetjük ampolnanövénynek, felfuttathatjuk támrendszerre, napos erkélyládába is kerülhet, vagy - többszöri metszéssel - bokros növekedésűvé alakíthatjuk. Létezik fehér virágú (C. puniceus alba) fajtája is. Célszerű ősszel a magvait begyűjteni és a következő tavaszon elvetni. Szöveg és kép: Lovas Katalin
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|