Uj Ember

2006.03.12
LXII. évf. 11. (3004.)

Megjelent
az Új Ember
gyermekújságja!

Főoldal
Címlap
A mindenható Isten a tenyerén hordott
Hetvenöt éves Seregély István egri érsek
Lélekben erős országot!
Orbán Viktor a történelmi egyházak vezetőivel tárgyalt
A háttérben Brezsnyev?
Új megvilágításban a pápa elleni merénylet
A múltból a jövőbe
Millenniumára készül a pécsi egyházmegye
Újabb fekete március Erdélyben?
Új egyházfalók, régi egyházüldözők
Lelkiség
Színeváltozás
Szentírás-magyarázat
"Arc, amelyet szemlélnünk kell"
HOMÍLIAVÁZLAT
Ampolnák és kézmosók
Liturgia
Mózes anyja
Nők a Bibliában (4.)
A hét liturgiája
(B év)
Katolikus szemmel
Kihívás a keresztények számára
A szociális kérdés és a kereszténydemokrácia
Katolikusok részvétele és magatartása a politikában
A Hittani Kongregáció dokumentuma (7. rész)
Magára hagyhatja a pásztor a nyájat?
Jézus hazáját siratja
Élő egyház
A kultúrával kezdeni...
Konferencia Esztergomban
Építkezés lélekből és kőből
Elkészült a kecskeméti Szent Család-plébánia épülete
Ifjúsági találkozó Balatonszemesen
Habsburg Ottó feleségével a fiataloknál
Hitoktatók lelkinapja Székesfehérvárott
Fórum
Szent Tamás "magyar hangja"
Ötven éve halt meg Horváth Sándor domonkos szerzetes
Könyvespolcra
A művészet gyógyító ereje
A jó harcot megharcolta
Az Olvasó írja
Idézzük őt szüntelen
Ünnep
A mindenható Isten a tenyerén hordott
Hetvenöt éves Seregély István egri érsek
Fórum
Hittel és hűséggel - a szenvedésben
Rómában vannak a püspök boldoggáavatási aktái
Szórólapok koráb(b)an
Eszközök az egyház ellen - egykor és ma
Fórum
Európa - Quo vadis?
Szent az élet
Brown atya botránya (4.)
Ifjúság
Szólj hozzá!
Lélektől lélekig
DVD-AJÁNLÓ
Útra kelés
A nagymama rémülete
Városmisszió (2.)
Programajánló
Hangulatjelentés
Milliomos
Húsvét Taizében
Rejtvény
Kultúra
Kopott hanglemez
Hangok Mozartról
Mozart és Bartók jegyében
Kezdődik a Budapesti Tavaszi Fesztivál
Két Petőfi és a harmadik
Aki nem tud énekelni, hangszeren játszik
Beszélgetés Varga Tamás gordonkaművésszel
Paletta
Fórum
Kövek szavában az emlékezés
Zarándoklat - Világostól Aradig
"Átültetett Jeruzsálem"
Szent helyek - csodatévő források (VIII.)
Zenével az Istenhez vezető úton
Mozaik
Átadták a Scheiber-díjakat
A kitüntetettek között: Jakubinyi György érsek
Római konferencia a magyar kereszténydemokráciáról
"Siófoktól Siófokig"
Az ágyúöntő háza
ÁLMODIK A MÚLT
Kúszó virágcsoda

 

Aki nem tud énekelni, hangszeren játszik

Beszélgetés Varga Tamás gordonkaművésszel

A Bécsi Filharmonikusoknak mintegy százötven tagja van. Nem véletlenül, hiszen a világhírű zenekar nem pusztán a Staatsoperben teljesít szolgálatot, hanem - sokszor az ottani előadásokkal egy időben - koncertek, turnék közreműködője is. Varga Tamás 1998-ban lett az osztrák főváros operaházának, majd 2001-től a Bécsi Filharmonikusoknak is vezető csellistája. A szólistaként is nemzetközi hírnévnek örvendő művésszel legutóbbi budapesti fellépésekor beszélgettünk.


- Először a budapesti Operaház zenekarának, illetve a Filharmóniai Társaságnak voltam a tagja, 1998 óta dolgozom és élek Bécsben. Tizenkét év alatt olyan színházi rutinra tettem szert, hogy már nem annyira megterhelő egy-egy előadást végigjátszanom, "ráérek" hallgatni is a darabokat. Jó pozíció a zenekari szólócsellistáé, hiszen rengeteg a megszólalási lehetőség. Az operaelőadások hetven-nyolcvan százalékában komoly szerepet kap ez a hangszer. Igazán nagy feladatok is adódnak, gondolok például a Tell Vilmosra, a Don Carlosra, a Toscára vagy Az árnyék nélküli asszonyra, de említhetném a balettek nagy csellószólóit is...

Az önálló koncertezésre mennyire marad ideje?

- Bécsben jó előre megkapjuk a zenekari tervet, így nincsenek ütközések, szervezni tudom az egyéni fellépéseimet is, amelyek ugyancsak fontos részei a pályámnak. A 2003/2004-es szezonban előfordult, hogy a zenekari feladatokon túl mintegy ötven fellépésem volt: különböző együttesekkel, tíz-tizenkét alkalommal játszottam Dvorák csellóversenyét, lemezre vettem és koncerteken is előadtam Bach összes szólószvitjét... Ez nagyon sok volt. Eljutottam oda, hogy nem volt kedvem a szerepléshez, s csak a pódiumra lépve tudtam ráhangolódni a zenére. Éreztem, ennyit nem szabad vállalnom. Ahhoz, hogy egy művész érzelmeket tudjon átadni a hallgatóknak, az érzelmeket fokozottabban kell megélnie. Nem lehetek fásult, mert azt a közönség megérzi. Számomra az ideális az évi harminc-harmincöt önálló koncert. Kizárólagos szólista pályára azért sem vágyom, mert a turnék kapcsán egy évben így is három-négy hónapot úton vagyok.

Gyakran hívják vendégfellépésekre?

- Mint említettem, elsősorban zenekari zenész vagyok, s ennek kint több értelemben is jelentősége van. Bizonyos együttesek számára nem vagyok annyira érdekes, mint egy világhírű szólista, aki lehet, hogy kevésbé izgalmasan játszik el egy adott művet, mégis "jobban el lehet adni" az illetőt. Ausztriában azonban több olyan kamaraegyüttesnek is tagja vagyok, amely a Bécsi Filharmonikusok zenészeiből verbuválódott. Magyarországon a Filharmóniai Társasággal, a Magyar Rádió zenekarával lépek fel rendszeresen, nemrég Pécsett vendégszerepeltem, de többek között olasz, japán együttesek hívnak meg időről időre. Ahova egyszer eljutottam, oda általában visszavárnak.

A művészi fejlődésére hatottak az operai feladatok?

- Az opera a legösszetettebb műfaj, amelyből rengeteget tanulhat egy hangszeres művész is. Én például biztosan másként adnám elő a Bach-szviteket, ha nem játszanék operazenekarban, s nem találkoznék nap mint nap remek énekesekkel. Az éneklés a legtermészetesebb, legősibb zenélési forma. Szerintem a hangszeresek azért választanak egy-egy zeneszerszámot, mert nem tudnak énekelni. De a hangszer mégis csak eszköz. Csellózás közben arra törekszem, hogy úgy formáljam a dallamot, úgy dolgozzak ki frázisokat a hangszeren, mint egy énekes. Az igazán jó zenésznek el kell tudnia feledtetnie a hallgatóval, hogy valamilyen instrumentumon játszik, kizárólag a zenének kell érvényre jutnia, azt kell átadnia. Számomra a "jó zenélés" lényege, esszenciája a kamarazenélés mellett az opera.

Mire készül mostanában?

- Idén többször is játszom Schumann a-moll gordonkaversenyét: április végén például két alkalommal a bécsi Musikvereinsaalban, Christopher Eschenbach vezényletével. Áprilisban Japánba is megyek, ahová Schumann mellett Dvorák és Saint-Saëns csellóversenyét viszem.

Legközelebb mikor lép fel itthon?

- Még nem tudom. Mindig szívesen jövök - ha hívnak. Ez a zenekarokon, illetve a koncertszervezőkön múlik.

Pallós Tamás

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu