Szent az élet

Európa - Quo vadis?

Kiút a demográfiai krízisből

Két német életvédő szervezet tartott a közelmúltban konferenciát, az Europäischen Ärzteaktion Salzburgban, illetve az Ärzte für das Leben Eichstättban. Mielőtt a kongresszusokról beszélnénk, néhány jellemző adat Európa demográfiai helyzetéről: kontinensünk "demográfiai télben" van a szakértők szerint, mivel a népesség egyszerű reprodukciójához 2,1 gyermekre lenne szükség aszszonyonként, ehelyett a születési ráta 1,2 gyermek. Európának az őshonos népessége fogy és öregszik, és a csökkenés csak azért nem nagyobb még napjainkban, mert a bevándorlás mérsékli ezt. Napjainkra viszont rájöttek, hogy a bevándorlás nem oldja meg a katasztrófát, mivel a bevándorlók jelentős része szakképzetlen és nem beszéli a fogadó ország nyelvét, így a bevándorlással lényegében csak a szociális problémák nőnek. A helyzet érzékeltetésére néhány adat. A jelenlegi folyamatok fennmaradása esetén az utolsó európai négyszáz év múlva születik meg (az utolsó magyar kétszáz év múlva). Jelenleg a tíz legnagyobb német város lakosságának 20-30 százaléka nem német, és száz év múlva több török fog élni Európában (nem Törökországban!), mint német. A legalacsonyabb születési arányszám Európában Németországban van. Különösen tragikus a helyzet a volt NDK-ban, ahol egy-két "szocialista város" napjainkra gyakorlatilag kiürült. (Gyermek nem születik, a felnőtt lakosság átvándorolt nyugatra.)

Németországban ma körülbelül huszonöt életvédő szervezet működik félmilliós tagsággal. Az általam megismert szervezetekre jellemző, hogy tagjai mélyen hívő katolikusok, és szoros kapcsolatban állnak az egyházzal. A tagok között sok a rendkívül magasan képzett értelmiségi, s mindegyiküknek általában négy-öt gyermeke van. Ennek ellenére érvrendszerük világi, tudományos tényeken nyugszik.

Az első konferenciának, amelynek címe Európa - Quo vadis? volt, Salzburg adott otthont 2005. szeptember 30-a és október 2-a között. A rendező Europäischen Ärzteaktion harmincéves fennállását ünnepelte a kongresszussal. Tagja az "Életet Tisztelő Orvosok Világszövetségének", melynek hetven országból körülbelül háromszázezer tagja van. (Magyar tagról nem tudok, érdeklődők felvilágosításért hozzám fordulhatnak.) A szervezetnek körülbelül négyszáz német orvos a tagja, ezenkívül ugyanennyi nem orvos tagjuk is van.

Az első előadást prof. dr. Rocco Butiglione tartotta a Keresztény Európa hitetlen lett címmel. Rövid lényege szerint a hívő keresztények ma Európában kisebbségnek számítanak, s saját példáján mutatta be, hogy a keresztény értékek melletti kiállásnak negatív következményei vannak. Ennek ellenére a keresztényeknek a leghatározottabban nyilvánosan kell kiállniuk hitük mellett, mert ez jelentheti a kiutat. Prof. Rohrmoser Európa általános kríziséről számolt be, kiemelve, hogy a jelenleg uralkodó liberális-globalista világrend nagyobb pusztítást okozott Európában, mint a fasizmus és a kommunizmus együttvéve. Stephan Baier - több, témába vágó könyv szerzője - részletesen elemezte Európa demográfiai helyzetét és következményeit. (Csak egy aggasztó adat: jelenleg három kereső esik egy nyugdíjasra, negyven év múlva másfél.) Prof. Reinhold Ortner kifejtette, hogy a családok tudatos szétrombolásával jutott Európa e helyzetbe. Christa Meves - számos nagy sikerű könyv szerzője, aki evangélikusból azért lett katolikussá, mert a katolikus egyház életvédelmi tanításában látja az egyedüli kiutat - Alkalmatlan idő, alkalmatlan tömeg című előadásában kifejtette, hogy a hatalmas állami és társadalmi ellenállás körülményei között is terjeszteni kell az életvédelem eszméit. Prof. Manfred Spicher szerint az identitását vesztett Európa "Golgotáját" járja. A zárónapon Andreas Laun salzburgi segédpüspök mutatta be az ünnepi misét a dómban, majd ő tartotta a záró előadást Európa - Quo vadis? címmel. Andreas Laun segédpüspök közismert személyiség, német területen számos nagy hatású könyve jelent meg, s minden megnyilvánulásában egyértelműen, határozottan kiáll az életvédelem mellett.

Az Ärzte für das Leben egyesület Eichstättben tartotta kongresszusát január 13. és 15. között, 60 évvel a nürnbergi orvosperek után címmel. Az 1945 és 1947 közötti náci orvosperek nemcsak döntő változást hoztak az orvosi jogban, hanem a német orvostársadalom számára máig élő traumát okoztak. (A perben hét orvost halálra, ötöt életfogytiglani, kettőt húszévi, egyet-egyet pedig tizenöt, illetve tízévi börtönbüntetésre ítéltek a haláltáborokban végzett tevékenységükért, emberen végzett kísérletekért, tömeges kényszereutanáziáért.) Nyitó előadásában prof. Richard Toellner ezt a tragikus eseményt, s napjainkig való hatását elemezte. Prof. Otto Hornstein az orvosi hivatásetika mai állását és fejlődését elemezte. Kifejtette, hogy ma az orvosnak a hippokratészi etika és a "menedzser-pénzetika" között kell választania. Az ellenállás a biológiai-biotechnológiai globalizmussal szemben majdhogynem lehetetlen, de feltétlenül szükséges. Jogi és filozófiai előadások hangzottak el az életkezdet és vég kérdéseiről, és arra a kérdésre keresték a választ, hogyan lehet ellenállni egy plurális demokráciában az életellenes hatalmaknak. Prof. Ingol-Schmid-Taumwald az abortusz testi-lelki szövődményei körében részletesen szólt a ma már nemzetközileg elismert - hazánkban még kevésbé közismert - posztabortusz-tünetegyüttesről, mely körülbelül az abortuszon átesett nők 50 százalékát érinti.

A két konferencia tükrében látszik, hogy a vezető értelmiség egy része ma már tudatosan szemben áll az életellenes tendenciákkal. A helyzet ugyan Németországban, egész Európában nagyon súlyos, de a katolikus egyház eszmei-gyakorlati támogatásával ez a mélyen hívő gyakorló értelmiségi réteg határozott, tudományosan megalapozott ellenhatást fejt ki az életellenes világgal szemben. A mélyen hívő, sokgyermekes, életpárti "kemény mag" mély hite, ellenállása reményt nyújthat a katasztrófából való kijutásra.

Jobbágyi Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu