|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Szentírás-magyarázat Színeváltozás Nagyböjt 2. vasárnapja - Mk 9,1-9 Első látásra meglepő, hogy ez a történet mennyire hasonlít a feltámadás utáni jelenésekhez, amikor Jézus találkozik a tanítványok szűkebb körével. A feltámadás utáni jelenetekben azonban Jézus mindig feltárja magát, és mindig egyedül jelenik meg, itt viszont Mózes és Illés társaságában látja őt a három kiválasztott tanítvány: Péter, János és Jakab - legjobb barátai, akik a legjobban értették őt. Vannak, akik azt javasolják, hogy a görög mitológia metamorfózisaiként értelmezzük ezt a történetet. Csakhogy a görög mitológiában istenek változnak emberekké, ebben a történetben viszont az ember-világból megismert személyek mutatkoznak be égi lényekként. Ami a legkülönösebb, hogy Jézus egy pillanatra égi dicsőségben mutatkozik meg. (Ma már senki sem foglalkozik Renan nevetségesen racionalista magyarázatával, amely szerint a hegyre menő tanítványok napszúrást kaptak, elaludtak, és a történetben szereplő égi lényeket csak álmodták.) Itt egy lelket és szemléletmódot változtató, kulcsfontosságú történetről van szó. Valami rendkívülinek lenni kellett, hogy Jézust egy idő után Isten fiának nevezik zsidó tanítványai, akiket zsidó vallási neveltetésük arra tanított, hogy sose tévesszék öszsze az embert az Istennel. Ha egy próféta magát isteninek nevezte, megkövezhető volt - és gondoljunk Jézus elítélésére... Nagy kérdés tehát, mikor jutnak el a tanítványok oda, hogy Jézus rendkívüliségét az istenivel hozzák kapcsolatba? Valójában minden hívő ember életében lejátszódik ez a folyamat. Előbb csak vallási információkat kapunk: a hitoktatásban, a szentmisében, valamint más egyházi alkalmakkor. De a kamaszkor küszöbén mindenkinek az életében elérkezik az a pillanat, amikor ezekkel a történetekkel kapcsolatban személyesen is állást foglal. Van, aki azt mondja, szép, de hihetetlen. Van, aki azt állítja, mese az egész. Van, aki természetesnek tartja, hogy a vallás tele van csodás történetekkel. De akadnak olyanok is, akik komolyan elgondolkodnak azon, vajon a mai hétköznapi világunkban is megjelenhet-e az Isten? Akik az Istennel való kapcsolatukat ilyen közvetlenül élik át, azokból válnak az elkötelezett keresztények. Ők már nemcsak az Istent, hanem a világot is másként látják. Nem egyszerűen isteni parancsokról beszélnek, amelyeket meg kell valósítaniuk, hanem belső indíttatásról, amely hitükből fakad. Péter, János, Jakab a hegyről nézve másként látta a világot. A magasból nézve megváltozik a perspektíva. Amikor Isten szemével próbáljuk nézni a világot, átrendeződnek az emberi összefüggések is. A színeváltozás hegye az elkötelezettség szempontjából fordulópont a tanítványok életében. A nagy egyháztanító, Beda Venerabilis (a VI-VII. század fordulóján élt bencés szerzetes) azt mondta: "a színeváltozásban Jézus valóságos teste megőrződött", nem vallási álomról, vízióról van tehát szó, hanem a megélt vallásosság kialakulásáról. Ennek elindítója nem egy tanítás megértése, hanem egy istenközeli élmény átélése. Ezt az élményt Jézus, az Isten fia garantálja. Ez az élmény relativizálta a világi dolgok fontosságát, számos embert ragadott meg, tett a keresztény hit szentjévé, hitvallóvá, mártírrá. A színeváltozás jelenete nem pusztán a festő ecsetje alá kívánkozó szenzáció, hanem Isten és ember találkozásának az a minősített esete, amely a kereső embert elkötelezett hívővé alakítja. Benyik György
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|