Új egyházfalók, régi egyházüldözők

A katolikus egyház politizálás alatt a társadalmi igazságosság és az erkölcsi jó megvalósulásáért való küzdelmet érti, így nemcsak joga, de kötelessége is politizálni - olvasom a váci egyházmegye papsága által összeállított, és a napokban nyilvánosságra hozott "közéleti kisokos"-ban. Ilyen értelemben tevékenykedett a magyar társadalom felemelésén a hetvenötödik születésnapját ünneplő Seregély István érsek is. A rendszerváltás idején gyakran emlegette: Negyvenéves kommunista uralom után legalább negyven évre lesz szükség ahhoz, hogy újra talpra álljon az ország. Nemcsak diagnosztizált a beteg fölött, de az egyházi intézményrendszer kiépítésével - szerzetesrendek, oktatásügy, szociális és egészségügy - rendkívül sokat tett is a magyar társadalom gyógyulásáért, bár ez sokaknak nem tetszett.

Négy évvel ezelőtt, a választási hajrában az egyik baloldali volt miniszterelnök levélben kereste meg őt, panaszolván, hogy a katolikus egyház vezetése és sok helyen a papjai is, keményen kampányolnak, ami sérti a keresztény etikát.

Az idei választási politikai küzdelem új fegyvertárral állt elő, hogy a papokat elhallgattassa: egyháziakról azt állítják, hogy kollaboráltak a kommunista rendszerrel. Mint ismeretes, a meglevő dokumentumoknak jelenleg csupán tíz százaléka kutatható, mert a többi még feldolgozatlan, de ennek ellenére köztiszteletben álló személyeket sároznak be, vagy üres, aláírások nélküli kartonokat lobogtatnak egyes történészek. Legutóbb az Új Ember neve is felbukkant, ahol - állítólag felsőbb utasításra -, nem jelenhettek meg bizonyos tényfeltáró sorok. Kedves olvasóink bizonyára emlékeznek rá, hogy 2004-ben Tomka Ferenc plébános, egyetemi tanár cikksorozatban fejtette ki hétről hétre a diktatúra és az egyház, illetve az ügynöki beszervezettség kapcsolatait.

Olvasóink megtévesztését nem, de a tisztánlátást szeretnénk előmozdítani.

Többek között ezzel a célzattal jelentette meg az Új Ember 2002-ben Andrea Riccardi könyvét, melynek címe Keresztények a vértanúság századaiban. Ebben a szerző említést tesz Melocco Jánosról, az ismert szobrászművész édesapjáról, aki az Új Ember egyik legtekintélyesebb munkatársa volt, és akit 1951-ben kivégeztek. Tíz évvel később, 1961-ben mindössze egy püspök volt szabadlábon az egész országban. Mindszenty bíboros az amerikai nagykövetségen erről a korról a következőket írta: "Én mindig azokat értékeltem, akik tudták, hogy új egyházfalók hengereltek le régi egyházüldözőket, hogy megkezdjék diadalmasan tiszavirágéletüket. És az egyház túléli őket és térképeiket. Nem a várak és fegyverek, hanem az idő emészti fel őket meg ellenségeiket. Ám az egyháznak sohasem alkonyodik. A várfalakat a barbárok elpusztítják, az egyházat még időnként felburjánzó belső emberi hibák, sőt maguk az ördögök sem tudják elpusztítani. Üldöztetése növekedését, virulását, szilárdságát jelenti. Megtámadva győz, tőrvetéseken felülkerekedik, gyalázatoktól tetézve még tündöklőbb lesz."

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu