Nők a Bibliában (4.)

Mózes anyja

A női méltóság kiapadhatatlan forrása Mária istenanyasága. A Szentírás történeteiből kibontakozik az anyaság minden öröme és fájdalma, s mindez - ahogy az ószövetségi előképek Jézusban - kiteljesedik Máriában, az istenszülőben, az egyház anyjában.

Mózest, a szabadító előképét az anyaság vágya és ereje mentette meg. Jézus születésekor Heródes parancsára megölik a fiúgyermekeket Betlehemben, Jézust ezért Egyiptomba menekíti a Gondviselő. Mózes korában is minden zsidó fiúgyermeket meg kellett ölni a fáraó parancsa szerint. A fáraó saját lánya mentette ki az ítéletből Mózest, mert felébredt benne az anyaság ösztöne. A Szentírás egyik legrövidebb és legmegkapóbb történetében három nő szerepel.

Mózes bátor nénje nem engedi el a sorsára hagyott gyermeket, bár az apja a törvénytől félve lemondott róla. A lány - mintha csak érezte volna, hogy van remény - titokban Mózes mellett maradt, és amikor eljött az alkalom, bátor leleményességgel beszélt. Az öccsét féltő leány megtalálta a másik lány szívéhez az utat. Ahhoz, hogy a fáraó lányának vágya teljesülhessen, szükség volt egy dajkára is, ezt a szerepet - a történet legszebb fordulata szerint - az igazi anya kapta. Mennyi szeretetet táplálhatott Mózesbe az édesanya, akinek szavát sem halljuk. Nevét csak a Kivonulás könyvéből, Mózes és Áron családfájának felsorolásából ismerjük, Jokebednek hívták (2Móz 6,20).

A gyermek Mózesről szóló történetben azonban névtelen marad. Az "ismeretlen" édesanya rejtetten, mégis minden szeretetével szabadon ölelhette magához, szoptatta, dédelgette, tanította és nevelte saját, halálra ítélt és megmenekített édes gyermekét - másnak. Mintha Mária anyai érzéseinek furcsa ellentmondásai jelennének meg az Ószövetség szabadítójának édesanyjában.

Emberi szemmel nézve Mózes és Jézus életben maradása hajszálon múlott, de múlhatott volna-e hajszálon a választott nép hitét döntően megalapozó egyiptomi szabadulás vagy a Vörös-tengeri átkelés - a gondolatot végigvezetve - az emberiség megváltása? Nyilvánvalóan nemleges válaszunk Isten életünket kísérő gondviselését bizonyítja, és azt, hogy igaz volt a babiloni fogságból kiszabadult Izrael megtapasztalása: Isten ura a történelemnek.

Az anya nemcsak ezt a "hajszálat" jelenti, Mária anyai erejével az üdvtörténet aktív formálója lett, amikor a kánai menyegzőn Jézus - bár még nem jött el az ideje - eleget tett anyja kérésének, és kinyilatkoztatta isteni dicsőségét. Az "első vacsorán" bor lett a vízből, hogy az utolsó vacsorán a bor életet adó vérré lényegüljön Jézus akaratára. Mária szavai mögött nincs önző leleményesség, csak tiszta szándékú, önzetlen jóakarat, aminek hatására az üdvtörténeti időkön is változtat az Isten. (Jn 2,1-12)

Csillag Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu