Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök

Kihívás a keresztények számára

A szociális kérdés és a kereszténydemokrácia

A világ rohamos fejlődésének útja csodás eredményeket ért el a XIX. században. Megnőtt a termelés, a technikai fejlődés bámulatos. A megtermelt javak hatalmas tömegét látjuk.

Mégis: az emberek nagy tömegei nem lesznek boldogabbak, nem jut számukra több a megtermelt javakból. Nő a kiszolgáltatottság, a nyomor, az elégedetlenség. Tömegesen vándorolnak ki Amerikába nincstelen földmunkások, napszámosok, cselédek, de nem tudták kezelni a munkáskérdést sem.

Az egyre feszültebbé váló helyzetre különböző megoldási kísérletek történnek. Ilyen kísérlet Marx munkássága. Világforradalmat, a világ rendjének akár erőszakos megváltoztatását ajánlja. Nyomában meg is születnek a forradalmak, nyomukban nemcsak vér és pusztítás, de újabb igazságtalanságok, még több szenvedés, könny, elnyomás és erőszak.

Az egyház más utat keres. XIII. Leó pápa 1891-ben kiadja a Rerum novarum kezdetű enciklikát, és ezzel lökést ad a keresztény társadalmi gondolkodásnak, a társadalmi igazságosság megvalósításában új utak keresésének. Az enciklika hangja modern és annyira újszerű, hogy gondolatait sokan nem is értik, ezért inkább megpróbálják elrejteni azokat a világ elől, mert megítélésük szerint a szociáldemokrácia szálláskészítője lehet. Erről maga XI. Piusz pápa ír negyven évvel később Quadragesimo anno kezdetű körlevelében.

A legkiválóbbak azonban megértették XIII. Leó tanítását, és elkötelezetten próbálták azt megismertetni a világgal. Törekvésük megvalósítása azonban nehéz volt, mert az enciklika által felvetett javaslatok ellenkeztek a csak szokásaiban keresztény vezető réteg érdekeivel. És az egyházban is azok voltak többen, akik félelemmel és gyanakodva tekintettek az új gondolatokra és képviselőikre.

A szociális kérdés kihívás volt az elkötelezett keresztények számára, akik Krisztus szeretetét akarták az emberekhez eljuttatni, és keresték ennek útját. Tudták, nem lehet csak tanítani, tűrésre és kitartásra biztatni a tömeget úgy, hogy közben nem történik jelentős változás a társadalmi igazságosság szellemében, a megtermelt és elosztott javak tekintetében.

Ezen érzékeny és világító szellemek közé tartozott Prohászka Ottokár esztergomi teológiai tanár, későbbi székesfehérvári püspök, aki Rómában tanult, és itt ismerte meg az Európában terjedő szociális reformmozgalmak eszméit. Hazatérve lefordította a Rerum novarum korszakalkotó körlevelet, és életét a szociális igazságosság szolgálatába állította. Elhatározásához mindvégig hűséges maradt, ennek szellemében élte püspökként is puritán, a szegényekhez lehajoló életét. Ezen eszme megvalósításáért küzdött írásaiban, beszédeiben, szervezőmunkájában, birtokainak példát adó részbeni fölosztásában.

A szociális megújulás másik elkötelezettje Prohászka kortársa, Giesswein Sándor prelátus, győri kanonok volt. A győri papnevelő intézetben szociális iskolát szervezett, munkásegyesületet alakított, de a földművesekről sem felejtkezett el. Lankadatlanul küzdött a liberális és feudális magyar társadalomban a szociális eszmék terjesztéséért és népünk átneveléséért. Prohászkával együtt sürgette az egyházi nagybirtok egy részének felosztását.

Nagy alakja volt e törekvésnek egy generációval később Barankovics István, a jog- és államtudományok doktora, jeles publicista és az evangélium szellemében a szociális demokrácia politikusa. Eszméi miatt nemcsak meg nem értésben, hanem fizikai üldöztetésben is része volt, menekülnie kellett a Gestapo, majd Rákosi rendőrsége elől is. Ez az eszme pedig nem volt más, mint a marxi szocializmus ellenében az evangélium szociális eszméinek szolgálata.

De meg kellene még említeni a velük együtt, egy célért dolgozó Bangha Bélát, Farkas Edithet, Slachta Margitot, Bíró Ferencet, Oslay Oszwaldot, Varga Lászlót, Közi Horváth Józsefet, Kerkai Jenőt, Farkas Györgyöt, Ugrin Józsefet, Nagy Töhötömöt, Salkaházi Sárát. A KALOT négy pontba foglalt célkitűzését, mely így szólt: Krisztusibb embert, műveltebb falut, életerős népet, önérzetes magyart. Szólni kellene Bálint Sándorról, Eckhard Sándorról, Mihelics Vidről, Rónay Györgyről.

Ők törekvésükkel a keresztényeket emlékeztették küldetésükre, hogy kovászként, sóként és világosságként életük tanúságtételében formálják és alakítsák az életet mindenki számára emberhez méltóvá. E szellemben született meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1996-ban kiadott Igazságosabb és testvériesebb világot! című körlevele.

A mi dolgunk pedig az, hogy emlékezzünk most rájuk, tanuljunk tőlük, és a magunk helyén, a saját eszközeinkkel tegyünk meg mindent, hogy a társadalmak mai feszültségei az evangélium és az egyház tanításának szellemében oldódjanak meg, hogy valóban igazságosabb és testvériesebb világ szülessék, melyben minden ember családjával együtt békében, biztonságban és boldogságban élhet.

(A fenti szöveg a Római Magyar Akadémián a kereszténydemokráciáról rendezett konferencia megnyitójának szerkesztett változata.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu