Szórólapok koráb(b)an

Eszközök az egyház ellen - egykor és ma

A választások közeledtével - a sűrűsödő izgalom hevében - egyre több elszólásnak, meggondolatlan, hirtelen s a szándékoltnál jóval beszédesebb megnyilvánulásnak, valamint az arcátlanság minősített eseteinek lehetünk szenvedő szem- és fültanúi. A gátlástalanság egyik legutóbbi, emlékezetes példája az MSZP zuglói képviselőjelöltjének szórólapja, amelyen - lefegyverző lokálpatriotizmus! - a kerületi Regnum Marianum-templom képe látható. Tegyük hozzá, az új épületé, hiszen a régit épp e párt jogelődjének vezetői romboltatták le 1951-ben. Azt a karácsonyi üdvözletet is nehéz elfeledni, amelyet a 2002-es választások előtt küldött szét Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt a hazai keresztény papoknak-lelkészeknek. A szolidaritás eszméjét illusztrálandó a levél szerzője Máté evangéliumát idézte, többek között ezt a részt: "mert mezítelen voltam és megruháztatok..." A pártbéli ötletgazdák figyelmét bizonyára elkerülte, hogy ez utóbbi szó napjainkban egyáltalán nem azt jelenti, mint a bibliai szöveget magyarra fordító Károli Gáspár korában. Így aztán kellemetlen képzettársítások jutnak az olvasó eszébe. Az is lehet persze, hogy a kommunizmus kísértete andalította el a szerzőket, s ezért buggyan fel egyetlen kifejezésben a múlt, amikor a mai elvtársak elődei nemcsak "megruházták" vagy meggyötörték, de adódó alkalommal akár meg is ölték a "fekete reakció" papjait.

E nem éppen daliás idők dokumentumait lapozgatva napjaink olykor vallási témákba és szimbólumokba tenyerelő politikai stílusának előképére lelhetünk. 1948-ban, a kommunista hatalomátvétel évében a sajtóban is meglehetősen gyakoriak voltak az egyház szétmorzsolását, tönkretételét előkészítő, "színesítő" durva akciók, amelyek a második világháború végétől egyre erősödtek. Az ideológiai harc egy apró, de nagyon meghökkentő támadását egyetlen szóból dagasztották, amely a "Boldogasszony Anyánk..." kezdetű himnusz régi szövegében szerepel. Az ének refrénje így kezdődik: "Magyarországról, édes hazánkról..." Korábban ezt a részt így énekelték: "romlott hazánkról..." Vélhetően az 1948-as esztendő baljós árnyaira is utalva Hamvas Endre csanádi püspök egy alkalommal a régi szóhasználatra emlékeztette a híveket. Több se kellett a korabeli elvtársaknak: felháborodottan tiltakoztak a főpap kijelentése ellen. Maga Révai József a Sportcsarnokban mondott beszédében szörnyülködött az eseten. A sajtó is kivette részét a küzdelemből: "Bizony, gonosz és a lelkek irányítóihoz méltatlan dolog ez. Lehet-e romlottnak nevezni azt a hazát, amely - először a magyar történelemben - az egész magyarság hazája lett? Lehet-e romlottnak nevezni azt a hazát, amelynek fiai először tépik szét (úgy, hogy soha többé ne lehessen kezükre hurkolni) papok, katonák, polgárok - elnyomóik - rabszíját? (...) Lehet-e romlottnak nevezni azt a hazát, amelynek népe örökre száműzi e földről a romlást, a henye rabtartókat és halad előre egy olyan világ felé, amelyben végképp megszűnik embernek embertől való kizsákmányolása?" - írja Nemes György az 1948. június 4-i Szabad Népben. A burkoltnak épp nem nevezhető antiklerikális utalások világosan jelzik a vasököl csapásirányát.

Az öntudatos szerzőt nem hatotta meg az Új Ember érvelése (1948. június 6.), melyből kiderül: az ének szövegében századok óta szereplő "romlott" kifejezés eredetileg azt jelentette: romba döntött, háború sújtotta. A proletárdiktatúra képviselői ragaszkodtak a "korszerű" jelentéshez. Tudattalanul tán lefojtott lelkiismeretük kezdett levegőhöz jutni... Darvas Szilárd humorista (ne feledjük, egy nagyon vidám korszak kezdetén vagyunk) így ír a Szabadság című napilap 1948. június 5-i számában: "A magam részéről hadd szögezzem le, hogy mint valláserkölcsi oktatásban részesített ifjú, annak idején sokkal többször énekeltem az idézett éneket, mint ahányszor Mindszenty prímás napjainkban reakciózik, ami számszerűen kifejezve sem lebecsülendő mennyiség. Ez idő alatt hazánk állandóan édes volt, legalábbis annak daloltuk, szó se volt romlásról, s nagyon rossz néven vették volna papjaink, ha valamelyikünk, megelőzvén Hamvas püspököt és korát, hazánk jelzőit összecserélte volna."

Röpke időutazásunk számlálóját csak egy évvel kell hátrébb állítanunk, hogy kiderüljön, Darvas tévedett (?), illetve az elvtársi propaganda összehangoltsága ekkoriban még nem volt tökéletes. Ugyanis alig egy évvel korábban, az 1947-es politikai választások kampánya során megjelent egy kis szórólap, amelynek egyik felén a "Boldogasszony Anyánk" kottája és szövege szerepelt - mégpedig az eredeti, azaz a "romlott" változat. A másik oldalon a következő szöveg olvasható: 3 éves terv nélkül nincs magyar jólét! Hit nélkül nem valósul meg a hároméves terv! Adjunk hitet és nagyobb darab kenyeret minden magyarnak! Ez igen. Ezt akár a napokban is írhatták volna. A nem várt fordulat azonban - talpáról a feje tetejére - az aláírásban következik: A Magyar Kommunista Párt szeretettel adja emlékül ezt az ősi magyar vallásos éneket az 1947. augusztus 15., 16., 17-i csongrádi Mária-napok résztvevőinek. Igen, ez - sajnos - nem tréfa. Akkoriban különösképpen nem az volt. Később a (következő évtizedekben más neveken szereplő) Magyar Kommunista Párt - az elképesztő mértékű, hírhedett "kékcédulás" csalásokkal megnyerve a választásokat - ha nem is szeretettel, de további emlékekkel "kedveskedett" a magyar népnek. Ennek köszönhetően aztán - napjainkig tapasztaljuk, hogy - veszedelmesen közel kerültünk a "romlott" szó valamennyi jelentéséhez.

Szigeti László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu