Hetvenöt éves Seregély István egri érsek

A mindenható Isten a tenyerén hordott

Nagy Péter plébános, Celldömölk:

"A véletlen a buták istene" - mondja az egyik indiai közmondás. Bizony nem véletlen Gondviselés ajándéka volt, hogy István érseket kőszegi plébános korában nemcsak megismerhettem, de mint közvetlen munkatársa, dolgozhattam mellette az Úr szőlőjében.

Az érsek otthonában

Hálával, köszönettel tartozom a Jóistennek és az érsek úrnak is ezekért az évekért.

A biztonság, a szeretet, a megbecsültség, a tisztelet, a bizalom, de nem utolsósorban mint példakép, olyan értékek, amelyekre mindannyiunknak szüksége van, amit ma alázattal ismételten megköszönök.

Mi volt ebből az időszakból a legszebb emlékem, a legszebb történetem? A jó hangulatú, Jóistennek is kedves nagy létszámú gyermek-hetek, a nyári vakáció idején. A sok-sok ministráns hűsége és szolgálata. A felnőtt katekéziseken zsúfolásig megtelt előadóterem. A tartalmas ünnepi szentmisék sok jó hívő részvételével.

Mindezek mögött az Ő egyszerű, hűséges szolgálata, nagyon sok áldozatot vállalva. Mégsem volt soha fáradt. A jókedv, mint hű barát mindenhová elkísérte. Egészséges, tiszta humora eszembe juttat egy viccet, amit azóta sem felejtettem, ami akkor engem nagyon-nagyon megnevettetett:

A kőműves megjött, hogy a házigazdának megépítse az új kéményt.

Délutánra el is készült. A gazda megköszönte, kifizette, annak rendje, módja szerint. Majd a kőműves elköszönt, felugrott a kerékpárjára és elkarikázott.

Közben pedig ledőlt a kémény...

- Mester úr, álljon meg, ledőlt a kémény! - kiált a gazda a kőműves után. Mire ő leugrik a kerékpárról, felnéz, aztán megjegyzi:

- Ja, kérem, örökké semmi se tart.

Szabó Ferenc jezsuita:

Seregély Istvánnal évfolyamtársak voltunk a szombathelyi szemináriumban 1951-52-ben. Abból a II. évfolyamból csak páran élünk: Brenner Jánost meggyilkolták, a hit vértanúja lett; Kováts Ferencet is, aki a határhoz közel szolgált mint fiatal pap, az ávósok hasbarugdalták; sebe elrákosodott, ő is a kommunizmus áldozata lett. István "öcsém" egy hónappal fiatalabb nálam. Útjaink szétváltak. Így amikor Colausonno érsek megkérdezte, mit szólok érseki kinevezéséhez (most első ízben nem az ÁEH jelöltjeit nevezték ki), mondtam, hogy régóta nem tudok róla; mivel kis helyeken volt lelkipásztor, biztosan jó pap maradt.

Hosszú idő után először Rómában találkoztunk újra: Seregély István már mint érsek részt vett az egyik püspöki szinóduson. Én a Vatikáni Rádiónál dolgoztam, persze az ő felszólalásáról is beszámoltam. 1992-ben, miután harminchat év után hazaköltöztem, ismét néhányszor összetalálkoztunk. Amikor kicsit szemrehányóan megjegyezte: "Te is külföldre mentél...", így vágtam vissza: "Amikor visszatértek a szovjet tankok, elöljáróink tanácsára mi, fiatalok külföldre szöktünk, hogy rendi kiképzésünket folytatni tudjuk. Én a kommunista időkben Rómából többet tehettem a magyar egyházért rádiós munkámmal, könyvakciómmal, mintha itthon maradtam volna. Sohasem szakadtam el hazámtól." Ugyanakkor elismerem, hogy itthon maradt rendtársaim, más szerzetesek, világi papok, akik üldöztetést szenvedtek vagy frusztráltak lettek, megérdemlik, hogy tisztelegjünk előttük.

Ficzek László irodaigazgató, Eger:

Érsek atya püspökké szentelésén kezdő kispapként voltam jelen 1987-ben. Akkoriban ez személyes ismeretséget nem jelentett. Később, a szemináriumi évek alatt minden hétfőn átjött hozzánk, s Szentírás-magyarázatot tartott. Utána pedig, amikor a budapesti szemináriumba kerültem, ott is rendszeresen meglátogatta az egri egyházmegyés kispapokat.

Nagyon tudatos, aktív főpásztornak láttam. Szentelésem után nem sokkal az egri bazilika káplánja lettem, s hat évig érsek úr titkára voltam, mielőtt kineveztek irodaigazgatónak.

Imádságos főpapja van az egri főegyházmegyének. A püspökségen lakók reggel hat órakor közösen mondják a zsolozsmát. Ez a reggeli dicséret némi áldozattal is jár azok részéről, akik jól tudnak aludni... Érsek atyára jellemző, hogy az imádságra szánt időt igen komolyan veszi. Ha bárhová autóval elindulunk, előtte elmondunk egy rózsafüzért.

Kapcsolatunkban rendkívül nagy munkabírású főpásztort ismertem meg, aki mellett a titkár nem panaszkodhat a sok munka miatt. Már csak azért sem, hiszen mindig az élet, az egyházmegye irányítása által hozott föladatok állnak a középpontban, ugyanakkor jó kedélyű beszélgetésekre is marad idő.

Akik nem ismerik közelebbről, talán zárkózottnak, kissé visszahúzódónak gondolják érsek atyát. Ám ez nem egészen így van. Sokkal inkább a meggondoltság jellemzi őt. Sohasem formál elhamarkodottan véleményt, magánbeszélgetésekben sem, s a jól bevált elvek alapján, a keresztény igazságokhoz viszonyítva mondja el álláspontját.

Jó kedélyű, derűs alkat, akit a nehézségek és a bajok nem elrettentenek, hanem annál nagyobb aktivitást váltanak ki belőle.

Az utóbbi években többször hallottam tőle, amikor azt mondta: ahogyan öregszik, a szentek életrajza egyre közelebb áll hozzá.

Pap István, gépkocsivezető:

Közvetlen útitárs, s kimondottan jó navigáló az érsek úr. Ez különösen a külföldi utakon derült ki. Azzal együtt, hogy széles látókörű, nagy műveltségű ember, mégis tud az egyszerű ember nyelvén is megnyilatkozni. Tőlem is mindig érdeklődik a családomról, életem gondjairól, örömeiről.

Ő maga leginkább szabadsága idején vezet, amikor beül saját kis Ford Fiestájába.

Legelső vele megtett utam, mely II. János Pál pápa lengyelországi látogatására vezetett 1995-ben, különösen emlékezetes maradt számomra. Azt mondták nekem, teljes ellátást kapunk, ezért sem pénzt, sem különélelmet nem vittem magammal. Szállásunk nem egy helyen volt, s mivel nemigen ismertem ki magam az idegen környezetben, illetve a nyelvi nehézségek miatt, kissé félszegen ott maradtam éhen-szomjan. A harmadik napon végre találkoztam Paskai László bíboros titkárával, akinek elmondtam a kínos helyzetet, s ő nyilván közölte ezt az érsek úrral. Éppen Gnieznóban voltunk, s erre aznap - egyedül civilként - a püspökök és bíborosok között érsek úr maga mellé ültetett az ebédnél, majd a vacsorán is. Ettől kezdve így ment ez mindennap. S ennek a hétnek az utolsó napján - öt pápai szentmisén vehettem részt - a Szentatyával egy helyiségben étkezhettem, megint csak a püspökök, bíborosok társaságában, érsek úr gondoskodása folytán.

Szabó József érseki titkár:

Másfél éve szolgálok titkárként érsek úr mellett. Viszonyunkat a főpásztor és papja, a kormányzó főnök és beosztottja, de az atya-fiúi barátság együttesen határozza meg. Kapcsolatunkban mindenképpen jelen van az atyai megnyilatkozás: mi ketten lakunk ebben az épületben, együtt kezdjük a napot, együtt étkezünk, így igen szoros a mindennapi viszonyunk.

Érsek úr szeret humorizálni, kedveli a finom humorú történeteket, de mindenképpen az elvégzendő munka áll az első helyen, s munkakapcsolatunkat az oldott légkör jellemzi. Nincs nyoma a főnök-beosztott görcsös viszonyának, ám mégis egyértelmű, hogy ő a "főnök", én pedig a titkára.

Szigorúan számon kéri-e a föladatokat? Érsek atya elsősorban önmagával szemben szigorú. A napirendet elsősorban saját magától kéri számon - az imaidőt illetően igen szigorú. Ha valami miatt el akarok vagy el kell térnem a megszokott napirendtől, ezt ő mindig megértéssel kezeli.

Családi kép az 1950-es évekből (Seregély István balról a második)

Az étkezésben igénytelen érsek atya, de bármilyen személyes kérése van, természetesen rendelkezésére állok. A városba ritkán jár ki magánemberként; nemrégiben fordult elő, hogy egy kis rádiót akart vásárolni magának, s kérte, segítsek neki ebben.

Nagy "fordulaton" élő ember, aki nem szereti elodázni a munkát, azonnal intézi a feladatokat. Előfordul olykor, hogy feszültebb, idegesebb, ha nem úgy mennek a dolgok, ilyenkor felemeli a hangját, de ez nem irányul senki ellen. S ha nehezebb helyzet adódik, ezt humorral föl lehet oldani, mert érsek atya "vevő" erre.

Igen, ha lóg a villanykapcsoló, ma is fogja, s megjavítja. Műszaki érzéke közismert. Tervezett bútorokat, oltárkészletet, maga is gyárt örökmécseseket. Nagyon érzékeny arra, ha egy templomban nem látni egyértelműen, ott-e az örökmécses. Ma is fúr-farag, tárgyakat készít, s festi azokat. Műhelye ugyan nincs, plébános korában volt, de satuval, szerszámokkal azért ma is felszerelte magát.

Az elsőáldozó - 1939

Mándy Zoltán, általános helynök:

Mindenekelőtt kiemelném érsek atya demokratizmusát a vezetésben. Ez azt jelenti, hogy az egyházmegyében a tanácsosok testülete és a gazdasági bizottság egyaránt igen aktívan működik. A helyezéseket a tanácsosok testülete több alkalommal beszéli meg, figyelembe véve a paptestvérek igényeit, illetve az egyházmegye helyzetét.

Ki kell emelnem érsek úr humorérzékét. Hálás egy-egy jóízű viccért, s ezen a téren ő is "kisegít" minket. Főként német és francia egyházi újságok humorrovatából szokott idézni. Egy példa: - Mi egy egyházközség legnagyobb tragédiája? - Micsoda? - Ha a lelkipásztor ostobasága vasszorgalommal párosul...

Gyöngyösfalui káplán - 1957

Korántsem olyan szigorú személyiség, mint a megjelenése alapján tűnik. Érsek urat valóban jellemzi egyfajta zárkózottság, ugyanakkor a paptestvérek közül néhányat megtisztel a bizalmával, s ilyenkor a lelkivilágáról, az éppen őt foglalkoztató legszemélyesebb kérdésekről és témákról is beszél.

Seregély György:

Érsek testvérem három évvel idősebb nálam. S még egy húgunk is van. Szent Márta a védőszentje. Minden szépítés nélkül, nagyon jó testvérek voltunk, vagyunk mind a mai napig. Nem emlékszem, hogy rossz szó valaha is elhangzott volna köztünk több mint hetven esztendő alatt.

Testvérem nem szereti - sohasem szerette -, ha dicsérik. Bizonyára közrejátszott ebben az is, hogy ő az idősebb testvér, s a gyerekközösségben is elfogadtuk a szavát. Egyszerűen azért, mert igaza volt. Tudom, bibliai szó: igaz ember. Egyáltalán nem csodálkoztam, amikor - bár műszaki beállítottsága miatt mérnöknek "szántuk", s egy ideig ő is így gondolta - bejelentette, hogy papnak megy. Nem lehetett más. "Én választalak titeket" - nála föltétlenül így volt.

Attól kezdve, hogy elköltözésünk után elment a távoli Szombathelyre, szülővárosunkba, ahová mindig is visszavágytunk, egyre világosabban láttam - az idő múlásával különösen -, hogy igen nagy kegyelmet kaptam Istentől - őbenne.

Meglepetés volt számunkra érseki kinevezése, bár mindig tudtam, hogy igen komolyan vette a "szentek legyetek!" felszólítást, s a Jóisten kiváló vezetői adottságokkal is megáldotta; igehirdetői tevékenysége pedig papírra került kispap korától mind a mai napig. Ha nála vagyok, sokszor csendben ülünk egymás mellett, miközben ő számítógépe előtt ül, akár órákon át. Fantasztikus körmondatai - melyekben véletlenül sem hiányzik az alany és az állítmány pontos helye - mindig csodálattal töltöttek el. Most kapom rajta magam, hogy dicsérem. Visszakozom hát.

Nagy örömet okozott nekünk, hogy közelünkbe, Egerbe került. Mi Miskolcon élünk, s örömünk részét jelentik az Egerben és Miskolcon megtartott családi összejövetelek a jelentős egyházi és családi ünnepnapokon.

Lelki, szellemi együttmunkálkodásunk 1987 után teljesedett ki. Addig sem, de azóta még kevésbé maradtak megválaszolatlan kérdéseim a hit dolgában, mert minden fölvetésre pontos és elfogadható választ ad - természetesen hitünk misztériumait értelmünkkel csak megközelíthető, de mindig belátható emberi mérték szintjén. Majd odaát talán - ahol színről színre látjuk...! Bátyámnak köszönhetem - Isten végtelen kegyelme mellett -, hogy soha nem kételkedtem.

Szinte "megszámlálhatatlan" szóbeli - főleg igehirdető - megnyilatkozása, melyeket írásban is rögzített, kimeríthetetlen anyagot szolgáltat számomra, hogy egy részét könyvekbe szerkesszem. E munka és a kapcsolódó gyakori személyes megbeszélések még jobban elmélyítették kapcsolatunkat, nem szólva a saját lelki gazdagodásomról. Rendszeresen együtt vagyunk egyházmegyei, részben országos hitéleti eseményeken is, s az Új Misszió című katolikus folyóiratban publikálva hozzájárulhatok a szentbeszédeiből vett gondolatai megjelentetéséhez is.

Egyre közelebb a mennyei születésnaphoz - hiszem, remélem - az örök Szeretet még testvéribb közelségbe hoz bennünket.

Fotó: Cser István és archív

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu