Katolikusok részvétele és magatartása a politikában

A Hittani Kongregáció dokumentuma (7. rész)

A utóbbi időben - néhány katolikus egyesületben és szervezetben is - néha előfordult, hogy egyes pozíciókat olyan politikai erők és mozgalmak képviseltek, amelyek az alapvető etikai kérdésekben eltávolodtak az egyház erkölcsi és szociális tanításától. Az ilyen beállítottság és magatartás ellentmond a keresztény lelkiismeret alapvető elveinek, és nem egyeztethető össze az olyan egyesületekhez és szervezetekhez való tartozással, amelyek katolikusnak nevezik magukat. Ehhez hasonlóan elmondhatjuk, hogy egyes katolikus folyóiratok bizonyos országokban politikai választások idején kétértelműen és helytelen módon tájékoztatták az olvasókat, a katolikusok politikai autonómiájának értelméről téves nézeteket terjesztettek, és nem vették figyelembe a fent említett alapelveket.

A Jézus Krisztusban való hit - aki azt mondta magáról, hogy ő az Út, az Igazság és az Élet (Jn 14,6) - elvárja a keresztényektől, hogy teljes erőbevetéssel mozdítsák elő annak a kultúrának a felépítését, amely az evangéliumhoz igazodva újra bemutatja a katolikus hagyomány értékeinek és tartalmának gazdagságát. A katolicizmus szellemi, intellektuális és erkölcsi öröksége gyümölcseinek modern kulturális kifejezésmódokkal való bemutatása szükséges és sürgető napjainkban, és nem szabad halogatni azért sem, hogy elkerüljük a katolikusok kulturális szétszóródásának veszélyét. A kivívott kulturális erő és a politikai elköteleződésben gazdag tapasztalat miatt, amelyet a katolikusok különböző országokban, elsősorban a második világháború utáni évtizedekben szereztek, nem ad alapot számukra, hogy kisebbrendűségi érzésük legyen más felfogásokkal szemben, amelyeket a legújabb történelem gyenge vagy teljes kudarcként leplezett le. Az a vélemény, mely szerint a katolikusok szociális elkötelezettségét puszta szerkezetváltozásra lehetne korlátozni, elégtelen és kisebbítő. Amennyiben ugyanis nincs alapkultúra, amely képes arra, hogy felkarolja, igazolja és továbbvigye a hitből és erkölcsből fakadó igényeket, akkor a változások mindig gyenge alapon fognak nyugodni.

A hit sohasem kívánta, hogy szigorú formába kényszerítse a szociálpolitikai tartalmakat. Az ember mindig tudatában volt annak, hogy a történelem, amelyben él, tökéletlen helyzeteket és gyakran gyors változásokat hoz magával. E tekintetben vissza kell utasítani azon pozíciókat és magatartásmódokat, amelyek olyan utópisztikus víziót követnek, amely a bibliai hit hagyományát olyan Isten nélküli prófétizmusba ferdíti, amely a vallásos üzenetet eszközzé teszi, a lelkiismeretet pusztán a földi reményre irányítja, és az örök életre való keresztény várakozást megszünteti vagy eltorzítja.

Ugyanakkor az egyház azt tanítja, hogy igazság nélkül nincs igazi szabadság. Az igazság és a szabadság vagy együtt járnak, vagy mindkettő nyomorultul elvész - írta II. János Pál. Egy olyan társadalomban, ahol az emberek nem hirdetik az igazságot és nem törekszenek arra, hogy elnyerjék azt, ott a szabadságnak minden gyakorlatát megszüntetik, és megnyitják a szabadosság és a túlzott önzés útját, amely árt a személy és az egész társadalom jólétének.

Ebben az összefüggésben jó, ha emlékeztetünk arra az igazságra, amelyet manapság a közvélemény nem mindig ért és fogalmaz meg helyesen: a lelkiismereti szabadság joga és különösen a vallásszabadsághoz való jog, amelyet a II. vatikáni zsinat Dignitatis humanae kezdetű dokumentuma hirdetett meg, az emberi személy ontológiai méltóságára támaszkodik, és semmiképpen sem a vallási és kulturális rendszerek egyenlőségére, ami valójában nem létezik. Ebben az értelemben erősítette meg VI. Pál pápa, hogy a zsinat a vallásszabadság jogát nem arra a tényre alapozza, hogy minden vallás és minden tanítás, a tévesek is többé-kevésbé értékesek; ez a jog sokkal inkább az emberi személy méltóságán alapszik, amely megkívánja, hogy az ember ne vesse alá magát olyan külső kényszernek, amely az igazi vallást kereső és azt elfogadó lelkiismeret elnyomásával fenyeget. A lelkiismereti és vallásszabadság megerősítése ezért nem mond ellent a közömbösség és a vallási relativizmus elutasításának a katolikus tanítás által, hanem teljes összhangban van azzal.

(Vége.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu