Hangok Mozartról

Kopott hanglemez

Már nem emlékszem, vajon Francia- vagy Németországból hozta-e apám azokat a csodálatos Mozart-lemezeket. Az egyik a Don Giovanni,a másik a Figaro házassága teljes felvételét tartalmazta Fritz Busch vezényletével. Mindkettő a glyndebourne-i fesztiválon készült, a Don Giovanni egyik főszereplője Pataky Kálmán. Szinte minden héten végighallgattuk. Apám abbahagyta a munkát - nagy szó volt az ő esetében -, a fotelba telepedett, és átszellemülten hallgatta végig valamelyik operát. Nyugodtan mondhatom: tönkrehallgattuk mindkettőt. Egy idő után kattogott, hörgött a lemez, de még mindig gyönyörűsége telt benne. Egyik jegyzetlapjában meg is emlékezett róla. Körülbelül azt írta, Wagnert nem kedveli annyira, bezzeg a Don Giovanni...

Amikor divatba jött a CD, apám már nem élt. Ezt az operát többféle előadásban is sikerült megszereznem, de ő csak legyintett volna. Fritz Busch - hát igen, az az igazi.

Aztán egy ünnepnapon ezt is betehettem a polcra. Valahányszor végighallgatom, apámra gondolok, amint a fotelban ül, s behunyt szemmel követi a zenét. Ó igen, Mozart! 1968 januárjában szonettet írt róla:

Én is csak a földre születtem,

az öröm mégis elkerül.

Árván didergek jégegemben,

halálig reménytelenül.

Kezem kinyúlik s visszaretten,

mert amiért nyúlt, elmerül.

Tudjátok, milyen tűrhetetlen

az égben élni emberül?

Gyönggyé fagyott a könny szememben,

s tündérek táncolnak szívemben,

ha kínomban kiáltanék.

Irgalom! Mentsetek meg engem!

Mert nyomban elpattan az ég.

S a boldogság is buborék.

A vég felé tartó Szabó Lőrinc szívében is tündérek táncoltak, miközben a Varázsfuvolát hallgatva a derű óráit számolgatta. S ezek a tündérek minden Mozart-műben ott lépdelnek, a lét kiismerhetetlen csodáit jelképezve. Mint ahogy ezek jelképe az a lemez is, amelyen Péter és Pál ünnepén II. János Pál mond misét a Szent Péter-bazilikában, s a Koronázási misétHerbert von Karajan vezényli. Az egyházfejedelem a zene fejedelmével találkozott Mozart jegyében.

Hozzám mégis a Requiem áll a legközelebb, a nagy Bach-passiók és Händel kivételes oratóriumainak párjaként. A búcsúzás fájdalmát mintha tompítaná benne, hogy szerzője oda is ellát, ahová a magunkfajta ember sohasem. Sok olyan Mozart-művet tudnék megnevezni, amelynek egy-egy lassú tételében ez a csoda ismétlődik. A c-moll zongoraversenyben például már szinte nem is földiek a hangzatok.

Némelyik kórházban Mozart zenéje is a betegek gyógyítására szolgál. Ám nem csak a test nyavajáinak enyhítésére való. Visszhangzik a lélekben is csodálatos összhangzatával, amely mintha a világ fölé kormányozna, reményt és földöntúli örömöt sugallva.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu