Népi vallásosság

Szent helyek, csodatevő források

Útmenti szakrális emlékeket: kereszteket, kálváriákat, szentkutakat, fára helyezett szentképeket mutatunk be sorozatunkban: a népi vallásosság lassan feledésbe merülő emlékeit, amelyeket kár volna feledni.

Sokan teszik fel a kérdést: valóban szent hely-e a Duna kanyarulatában meghúzódó Pilis? A hegy szent volta mellett érvelők megemlítik az Árpád-kori kolostorok és monostorok alapítását, Boldog Özséb remetéit s az általa itt alapított pálos rendet vagy az egyházmegye nagy püspökére, Prohászka Ottokárra utalnak, akinek pilisi látogatásai élénken megmaradtak a szentkeresztiek emlékezetében.

A hely szentségét bizonyítják azok a források, csodás erejű vizet fakasztó kutak is, amelyek gyógyító erejükkel elevenen emlékeztetnek az isteni jelenlétre, arra, aki magát az "élő vizek forrásának" (Jer 17,13) mondja.

A néprajzi kutatások szerint a fakultusz már egy szentkép fára szögelése esetén is tetten érhető.

A forráskultusznak lényegesen nehezebb a keresztény hitben való elhelyezése.

Az antik világban a szent források helyi istenségek védelme alatt álltak. Az idők folyamán a források (tehát az adott hely) gyógyító ereje azonban - általában a víz javára - háttérbe szorult.

Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlik a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számít ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhet. Tehát a csodaforrások vize a közvetítő, az erőt átadó anyag!

A pilisi forrásokat - német szakrális néprajzi összehasonlító kutatások alapján - elhelyezkedésük, kiépítettségük szerint a következőképpen csoportosíthatjuk:

1. Olyan források, amelyek a zarándokkápolna közelében fakadnak. Felettük gyakran kisebb-nagyobb építményt emelnek (például Csobánka).

2. Források, amelyeket kultikus jellegük hangsúlyozása végett az illető templommal, kápolnával, oltárral egybeépítettek, vagy a kultuszobjektummal érintkezésbe hoztak. Jellemzően a földből fakadó víz fölé került a szakrális építmény. Tehát a forrás a kegyhely építészeti részévé válik (például Pilisszentkereszt).

3. Olyan források, amelyek szorosabb vagy távolabbi értelemben a fakultusszal állnak összefüggésben (például Dömös).

4. Ha a szentnek tartott hely közelében helyezkedik el, de közvetlenül nem kapcsolódik hozzá (például Pilisszentkereszt-Dobogókő, Mária-kápolna).

5. Környezete kiépítetlen, csak helyi jelentősége van (például Pilisszentlászló).

A megvizsgált területen hat forrást találtam, amelyek közvetlenül vagy környezetükben szakrális helynek számítanak: a csobánkai Szentkút, a pilisszentkereszti Szentkút, a szentendrei Sztárá voda, valamint a dömösi Szentfa-kápolna és forrása, a siketnémák dobogókői Mária-kegyhelye alatt fakadó forrás és a pilisszentlászlói Sztudienka forrás.

Soós Sándor

néprajzkutató

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu