Az Olvasó írja

Új Ember - nászajándékba

Az Új Emberben örömmel olvastam arról az akcióról, hogy a jegyespároknak szeretnének örömet szerezni. Lányunk és vőlegénye 2006 nyarán szeretnének szentségi házasságot kötni.

A férjemmel úgy beszéltük meg, ha lehetőségünk lesz ebben az akcióban részt venni, az Új Ember számaival szeretnénk meglepetést, örömöt szerezni, amit majd természetesen ajándékul adnánk át.

Isten áldását kérjük az Új Ember minden dolgozójára. Szeretnénk, ha minél több ember nyitott szemmel, halló füllel és befogadó szívvel olvasná újságjukat, hallgatná a katolikus rádió adásait.

Ezt a kedves és szép, a fiatal párok felé forduló gesztusukat előre is köszönjük!

T. J-né

*

Örömmel és köszönettel olvastam a január 8-i számban az akcióról. Lakótelepi, misssziós plébániánkon most mindössze három pár készül a házasság szentségére. Nagy öröm, hogy két pár ifjúsági hittanosunk, a harmadik pedig a katekumencsoportban készül - a lány a keresztségre, a fiú a bérmálásra. Jellemző a lakótelepünkre, hogy a hat közül csak kettő kecskeméti származású, a többiek itt találtak közösségre, azután párra is.

Jávorka Lajos plébános

Kecskemét

Kínai misszionáriusból - pártfogó

Az Új Ember december 4-i számában A múlt tanulságai - a jövő reménye című írásában örömmel olvastam a jezsuita missziók Kínában végzett munkájáról, közöttük nagybátyámról, Szarvas Miklós missziós atyáról. Mint unokahúga, saját élményeimmel talán kiegészíthetem az ott leírtakat.

1948-ban, tízéves kislányként találkoztam vele, mikor a Kínában megindult egyházüldözés miatt visszatért Magyarországra. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén érkezett haza Sükösdre. Megható volt, hogy a falu népe körmenettel ment elé. Megáldotta az embereket, majd letérdelt, és megcsókolta az anyaföldet. Noha Dunaszentbenedeken született, Sükösdöt tekintette szűkebb hazájának, ahol hatéves kora óta lakott. Többször tartott lelkigyakorlatot, előadásokat. Mindig nagy szeretettel beszélt kínai élményeiről. 1950-ben Pannonhalmára került, a papi szociális otthonba, ahonnan már csak nagyobb családi ünnepek alkalmával látogatott haza. Egy alkalommal emlékkönyvembe is írt kínai képírással, és lefordította magyarra: "Isten a szeretet, minden szeretet Istentől ered, és Istenhez vezet. Aki szereti az Istent, és parancsait megtartja, annak szívében az Isten lakozik. Ez a szeretet legyen kalauzod az életben és halálban. Szeretetért szeretettel fizess!" Ő esketett minket a sükösdi templomban, 1962-ben. Idén nyáron volt halálának negyvenedik évfordulója.

Életünk folyamán többször éreztem az ő közbenjárását a nehézségek, de az örömök közepette is. Férjemmel, családunkkal igyekszünk egyházközségünben tevékenykedni, misszionálni, ki-ki tehetsége szerint. Szép létszámú cserkészcsapatunk van, melyet lányunk fiatal kolléganőjével együtt vezet. Öröm hallani, amikor a templomban gitárkísérettel felcsendül a fiatal édesanyákból alakult kórus csengő hangja. Jó érzés beszámolni arról, hogy egyházközségünkben hány csoport tevékenykedik: Jézus Szíve Családja, rózsafüzér-társaság, Mária Légió, karitász, Szent Anna-klub, a nyugdíjasok közössége, Szent Mónika közösség - mindenki szeretettel végzi teendőit. Gyakran ellátogatunk a Borostyán Idősek Otthonába. A karácsonyi műsort már több éve nem az iskolában, hanem a templomban mutatjuk be. Előadás végén a tantestület az oltár előtt állva énekli a szép karácsonyi énekeket. Hála Istennek, nálunk ez így van! Sokat számít a falu és ifjúság életében, hogy az egyházközség, az iskola és az önkormányzat egyetértésben dolgozik.

Bácsikám lelke bizonyára örül tevékenységünknek, misszionálásunknak.

Tamás Jánosné

Sükösd

Kezünkbe adta magát...

A karácsonyi szentmise homíliájában hangzott el: miként Szűz Mária és Szent József a betlehemi barlangban kézbe vehették a kisded Jézust, úgy mi is kézbe vehetjük őt minden szentáldozásunk előtt. Elgondolkodtam ezen a mondaton. Valóban, mielőtt magunkhoz vennénk a szentostyát, egy kis időre a kezünkben is megpihenhet. A kérdés csak az, hogy mi a teológiai értelme a szentostya kézbevételének? Láthatjuk, hogy Jézus valóban végtelenül megalázkodik, és kiszolgáltatja magát nekünk. Ez mutatkozik meg akkor is, amikor az egyház engedélyt ad a kézből való áldozásra. Mielőtt a szívünkbe fogadnánk Jézust, egy pillanatra a kezünkbe is vehetjük, mint a pásztorok és a napkeleti bölcsek tették a betlehemi jászol fölött. Ha igazán szeretjük az Urat, bizonyára a kezünkben is szívesen megpihen. Ám egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy Jézus a szívünkbe kíván betérni. A szentáldozás célja, hogy a szívünkbe fogadjuk Jézust.

Milinszki Márton

Tát

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu