A Vatikán tegye az első lépést!

II. Alekszij moszkvai ortodox pátriárka szerint a Vatikán konkrét lépéseitől függ a két egyház közötti közeledés. A pápa oroszországi látogatása vagy a két egyházfő találkozója semleges helyen csak akkor valósulhat meg, ha katolikus részről megfelelő konkrét lépések történnek. Méltatta ugyanakkor a pátriárka XVI. Benedek pápa magatartását az ortodoxia irányában, akivel, mint mondta, sok kérdésben hasonló nézeteket vall.

Mindezekről a To Vima című görög lap január 7-i számában beszélt II. Alekszij. Pár nappal előbb a BBC orosz nyelvű adásában a világ legnagyobb ortodox közösségének feje azt fejtegette, hogy "elsietett" volna a Rómával való kapcsolatok fejlődéséről beszélni. XVI. Benedek pápa kijelentései a párbeszéd szükségességéről mindenesetre üdvözlendők. Remélhetőleg "a szavakat tettek fogják követni".

Ha a pápával nyilvánosan, tévékamerák előtt találkozna, azt a benyomást keltené, hogy a két egyház között nincsenek problémák, pedig ez nem felel meg a valóságnak. "Vannak problémáink. Ezeket előbb meg kell oldanunk, akkor majd találkozhatunk - fogalmazott II. Alekszij.

Kétségtelenül olyan kérdések is vannak, amelyekben nézetazonosság van a Szentszék és a moszkvai patriarchátus között, például ami az Európai Unió alkotmányában a földrész keresztény gyökereinek elhallgatását illeti.

A pátriárka álláspontja szerint a katolikus egyház továbbra is a prozelitizmus (az ortodox vallásúak elhódításának) politikáját folytatja Oroszországban, Ukrajnában, Fehér-Oroszországban és Kazahsztánban. Főleg azt kifogásolta, amikor az ortodox egyházban megkeresztelt vagy ortodox környezetben élő gyermekeket "katolikus szellemben" nevelik.

A pátriárka BBC-nek adott nyilatkozatában foglalkozott az ukrajnai ortodox egyház jövőjének kérdésével is. A Szovjetunió megszűnése után a függetlenné vált egykori 15 tagköztársaság némelyikében az ortodox egyház is függetlenedni akar. Ukrajna kétségtelenül nagy ország - ismerte el a pátriárka. A moszkvai patriarchátus ezért messzemenő adminisztrációs, pénzügyi és médiaautonómiát adott az ukrán ortodox egyháznak. Csak "az ima egysége", a spirituális egység maradt meg. A pátriárka pozitíven ítéli meg a tavalyi ukrán politikai fejleményeket, de az ortodox egyház teljes elszakadási törekvéseit "spirituális katasztrófa"-ként említette.

Az orosz ortodox egyház nem kíván államegyházzá válni - jelentette ki a pátriárka. A történelem azt igazolta, hogy az államegyházi helyzet gyengíti az egyházat, és megnehezíti küldetése teljesítését. Az orosz ortodox egyház értékeli szabadságát, és nem kíván az államapparátus részévé válni. Egyház és állam együttműködésére sok területen azonban szükség van. Mivel pedig az orosz állam, kultúra és nemzeti öntudat kialakulása az egyháznak köszönhető, és az orosz lakosság túlnyomó többsége ortodox vallású, a keresztényeknek joguk van elvárni a hatóságoktól az ortodox egyházzal való "elsődleges együttműködést".

A pátriárka végül a szovjet ateizmus utóhatásairól szólva megállapította: az egyház ellenállásba ütközik az oktatási minisztériumban, ha szorgalmazza "az ortodox kultúra alapjai" című tantárgy bevezetését. Egyes régiókban ez már sikerült "a szülők és nevelők nagy örömére". (Kathpress)

*

A lengyel Wojtyla pápa után a német XVI. Benedek pápaságától megfigyelők azt várták, hogy a történelmi német-orosz kapcsolatok megkönnyítik az orosz ortodox egyházzal való kontaktus szorosabbá tételét. Ez a nyilatkozat azonban csak egyetlen elismerő mondat erejéig ad némi reményt erre.

Meglepő, hogy a Vatikántól várja az első lépéseket a pátriárka, hiszen hosszú évek óta nemcsak az első, de a sokadik lépést is megtette már a katolikus egyház, és a lelkipásztori munka emberi kapcsolatainak szintjén vannak is eredmények. Nehezen érthető a pátriárka álláspontja, hogy "csúcstalálkozóra" csak akkor kerülhet sor, ha már minden probléma megoldódott a két egyház között. Hiszen akár Athenagorasz konstantinápolyi pátriárka 1964-es lépése, akár a canterburyi anglikán prímások vatikáni látogatásai sem a már megoldott problémákra épültek, hanem éppen a problémák megoldására adtak ösztönzést.

A prozelitizmus (vagyis az ortodoxok katolikus egyházba csábítása) vádja érinti a vallásszabadság kérdését. A szovjet ateizmus által teremtett vallási, társadalmi károk után örülni kellene, ha valaki ilyen vagy olyan közösségben szabadon rátalál a hit útjára. Másrészt a prozelitizmus vádja akkor is felmerül ortodox részről, ha nincs másról szó, mint a szovjet hatalom által ortodoxiába kényszerített görög katolikusok törekvéséről: hogy templomaikban végre nyilvánosan és szabadon gyakorolhassák hitüket.

Az is elgondolkodásra készteti az embert, hogy a pátriárka egyrészt rosszalja az ortodox egyházak önállósodási törekvéseit Ukrajnában és másutt - holott az ortodoxia történetében ez mindig nagy szerepet játszott, és maga a moszkvai patriarchátus is ilyen nemzeti elszakadás, önállósodás eredményeként jött létre, másrészt - ennek némileg ellentmondva - továbbra is vallja a kereszténység megoszlásának területi elvét: Kelet az ortodoxia területe, Nyugat a nyugati kereszténységé.

Munkálnunk kell a keresztények egységét, és van is mit tanulnunk egymástól. De aligha segíti ezt a folyamatot, ha a másiktól várjuk az első lépést. Különösen, ha már régen megtette azt...

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu