Festett ékesség

Az ékes szavunk jelentéstörténetével foglalkozó Szabadi Lászlótól tudjuk, hogy kezdetben ék alakú bevagdosással, rovásokkal cifrázott faragást jelentett - eredetileg tehát fatárgyra kellett vonatkoznia. Az ékrovásos faragványokhoz szokott szem az ékest találta szépnek, a rovást teljesen nélkülöző, azaz "éktelen" felületet pedig csúnyának, innen a szópár mai jelentése. Akkor milyen is ez a Nagytétényi Kastélymúzeum kiállításán látható láda? Ácsolt és festett, ezért nekünk ékes.

A hasított deszkákból egybeácsolt láda ókori előzmények után terjedt el Európában, és az oklevelek bizonysága szerint a XIV. századi Magyarországon. Ezek az ácsolt ládák országszerte ott voltak e korban a jobbágyházakban: a falusi leányok, asszonyok kelengyéje rejlett ezekben a tetőtől talpig díszbe öltöztetett ládákban. "Az ácsolt menyasszonyi láda hagyományos dísze Európa-szerte a mértanias jellegű ornamentika volt, magának a ládakészítőnek a keze munkája - írja a szakértő, K. Csilléry Klára. A XIV. században azonban az ácsolt láda már nem éppen korszerű, a nemesi otthonokban Magyarországon is megjelent ekkorra a vetélytárs, a korszerűen képzett faiparos, az asztalos kezéből kikerülő, fűrészelt és gyalult deszkákból fejlettebb módszerekkel összeállított láda. Minden jel arra mutat, hogy a bútorok színes festése is az asztalosmunkával terjedt el nagymértékben, elsősorban a feldolgozásba az új technológia segítségével bevont olcsóbb fenyőfa tárgyakon."

Hihető, hogy a színekben tarkálló, asztalos készítette ládákhoz hasonlót kívántak létrehozni azok a falusi szülők, akik szakítva a megszokott gyakorlattal, díszítetlenül rendelték meg a háziiparostól a leányuknak szánt ácsolt ládát. E láda díszítésével azután a templomokban működő festőmesteremberek valamelyikét bízták meg. Hiszen a menyasszonyi ládának reprezentálni kellett, s ezért okvetlenül szépnek lennie.

E ládákon uralkodó elemek a körgyűrű és az azokba foglalt rozetta volt. A minta és a példa a már századok óta kedvelt templomi díszítőfestést is ihlető, állatmintás bizánci eredetű selymek voltak. (A képen látható gyűrűs farkú oroszlán elődje talán az esztergomi várkápolnában keresendő, s az ott felfestett 12 oroszlánt perzsa textilről, selyemről való átvételnek tartják a kutatók.)

De kerültek emberalakok is ládákra, mint a képünk is mutatja. Ezek elődje valószínűleg a középkori kőbe vésett figurális ábrázolások lehettek, ám azok előképe az antik szarkofágokban keresendők. A néprajzkutatók szerint elképzelhető más átvétel is: a templomok festett kazettáin és a falusi fazekasműhelyekben készült kályhacsempéken (dúcokon) hasonló alakokat, motívumokat találunk. Végh Olivérnek a kalotaszegi fazekasságról írott könyvében szép számmal láthatunk példákat a középkori ábrázolásoktól kezdve a különböző csempék, faragások, "deszkaföllepek" kétfarkú szirénábrázolásaira. Ennek alapján mondom, hogy ez a koronás csodalény valószínűleg szirén.

Ez az ékes láda - K. Csilléry Klára szerint, akinek könyvéből és egyik tanulmányából vettük az adatokat - az 1400-as években készülhetett Erdélyben, nagy valószínűséggel valamelyik Nagyszeben környéki szász faluban.

Szöveg és kép: Móser Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu