"Kicsiny hadsereg, nagy ideálokkal"

Ötszáz éves a Pápai Svájci Gárda

A Vatikánt felkereső zarándokok és turisták előtt jól ismert a pápa "hadserege", a festői öltözetű Svájci Gárda. A világ egyik legkisebb és talán legrégibb fegyveres testülete 2006-ban ünnepli megalakulásának ötszázadik évfordulóját. Gazdag történelme és mai feladatai a Róma püspöke iránti hűségre emlékeztetnek, gondosan őrzött hagyományaival és korszerű felkészültségével a Szentatya legfőbb pásztori szolgálatát támogatja.

Amióta a pápák világi hatalomra is szert tettek, mindig törekedtek birtokaikat biztosítani, illetve a lakosságot megvédeni. A középkor folyamán a pápai haderő nem sokban különbözött a korabeli seregektől, elsősorban a pápai állam nemesei és városai által kiállított katonákból állt. Ugyanakkor a Szentszék arra is törekedett, hogy megszerezze valamely európai nagyhatalom "védnökségét" is, így hol a német-római császár, hogy Spanyolország vagy éppen Franciaország befolyása érvényesült területén.

A svájci zsoldosok a XVI. században Európa-szerte keresettek voltak, bátorságuk, hűségük és verhetetlen gyalogos harcmodoruk miatt. A pápák szolgálatában is megfordultak egységeik, de állandó római jelenlétük II. Gyula pápának köszönhető. Ő volt az, aki Matthäus Schiner sioni püspök közvetítésével szövetséget kötött a svájci kantonokkal, és azok százötven zsoldost bocsátottak rendelkezésére. A Pápai Svájci Gárda első alakulata 1506. január 22-én érkezett Rómába.

Az igazi tűzkeresztségen 1527. május 6-án estek át, amikor V. Károly császár német és spanyol zsoldosai lerohanták az Örök Várost. Róma kifosztásakor ("Sacco di Roma") a száznyolcvankilenc svájci gárdistából csak az a negyvenkét menekült meg, Hercules Göldli vezetésével, akik az utolsó pillanatban a Vatikánból - a ma is látható menekülőfalon keresztül - az Angyalvárba kísérték VII. Kelemen pápát. A többiek a Szent Péter-bazilika főoltára előtt estek el hősi küzdelemben. Parancsnokuk, Kaspar Röist már sebesülten feküdt otthonában, de a betörő ellenség így sem kímélte. A császáriak nyolc napig fosztogattak és erőszakoskodtak a városban, amely ekkor veszítette el középkori kincseinek nagy részét.

A pápai állam több katonai alakulattal is rendelkezett a századok során, mindig az adott kor követelményeinek - és a nem mindig fényes pénzügyi lehetőségeknek - megfelelően. Az Olaszország egyesítését célzó háborúk során a pápai zsoldosok mellett egy francia hadsereg is védte a pápai államot. Mellettük harcolt egy több ezer fős, jobbára arisztokrata származású önkéntesekből álló alakulat is, amelynek tagjai egész Európából sereglettek a pápa védelmére.

1870-ben Róma Olaszország része lett, a pápai hadsereget pedig néhány alakulat kivételével felszámolták. A nemesi testőrséget, amely díszőrséget adott a Szentatya nyilvános szereplései alkalmával, illetve a pápa személyi védelmét szolgáló palotaőrséget végül csak 1970-ben szüntették meg. A pápai csendőrség ugyanekkor átalakult rendőrséggé, amelynek kék egyenruhás tagjai ma a Vatikán területén közrendvédelmi és biztonsági feladatokat látnak el.

Tevékenységük

A Pápai Svájci Gárda túlélte az átalakításokat, és hagyományai mellett máig megőrizte alapvető funkcióit is. A száztíz fős alakulat ezredesi rangú parancsnokát további hat főtiszt segíti, köztük az alezredesi rangot viselő tábori lelkész. Ők mind a svájci hadsereg hivatásos állományából kerülnek ki. A többi gárdistának is le kell előbb töltenie otthon a kötelező katonai szolgálatot. További feltétel a svájci állampolgárság, a harmincévesnél fiatalabb életkor, a nőtlen állapot, a százhetvennégy centimétert meghaladó magasság és a legalább középfokú végzettség.

A gárdisták gyakorló katolikusok, akiknek gyakran már a felmenőik is a pápát szolgálták, mert hagyományosan ugyanarról a környékről érkeznek. Először két évre szerződnek, amit aztán meg lehet hosszabbítani. Két év után családot is alapíthatnak.

A Svájci Gárda három osztagból áll, amelyek nagyjából nyelvi alapokon szerveződnek. Az első német nyelvű, a második frankofón többségű, míg a harmadikban a gárda zenekarának tagjai szolgálnak. Ez utóbbi tíz-tizenöt fős, a többi katonazenekarhoz hasonlóan fúvósokból és dobosokból áll.

A gárdisták tevékenysége legnagyobbrészt a Vatikánváros kapuinál adott őrszolgálatból áll. Fel kell tudniuk ismerni a Római Kúria vezető tisztségviselőit, és ismerniük kell a hivatalok pontos elhelyezkedését, hogy felvilágosítással szolgálhassanak az érdeklődőknek.

A nagyközönség számára leglátványosabb díszőrség csak a munkájuk kisebb részét teszi ki. A pápai miséken és kihallgatásokon a pápai trón körül állnak, továbbá jelen vannak külföldi államfők és nagykövetek fogadásakor. Díszegységük felsorakozik a Szent Péter téren a hagyományos karácsonyi és húsvéti urbi et orbi áldások alkalmával is. A misék és kihallgatások alatt a gárdisták részt vesznek a rendfenntartásban is: irányítják a tömeget, biztosítják a rendet. A Szentatya testi épségének közvetlen védelme az ő kizárólagos feladatuk, amiről civil ruhás tisztjeik gondoskodnak.

A svájci gárdisták eredetileg a mostani VI. Pál-terem közelében található Németek Temetőjébe temetkeztek, a XVII. századtól pedig a Szent Anna-kapu melletti Szent Pellegrinus-templomot használták.

Ma a laktanyájuk melletti, 1568-ban épült Szent Márton- és Sebestyén-templom az övék, ahol naponta szentmisét hallgatnak. A gárda védőszentjei Márton és Sebestyén katonaszentek, valamint hazájuk egyik patrónusa, Flüei Szent Miklós.

Bár történelmi "születésnapja" január 22., a "Sacco di Roma" alatt tanúsított önfeláldozó hősiessége emlékére a Pápai Svájci Gárda valódi ünnepe május 6. Ekkor tesznek esküt az apostoli palota Szent Damasus-udvarán az új gárdisták, hogy ha kell, életüket is feláldozzák a pápáért. Az ünnepre a gárdisták rokonai és barátai mellett a svájci kormány és hadsereg magasrangú képviselői is a Vatikánba érkeznek.

Egyenruha és fegyverzet

Tartja magát a nézet, miszerint a svájci gárdisták színpompás egyenruháját maga Michelangelo tervezte volna. Valójában az első gárdisták ruhájáról semmi biztosat nem tudni. Valószínűleg nem különbözött a korabeli katonákétól, legfeljebb annyiban, hogy a pápa színeit és jelvényeit viselték, minthogy öltöztetésükről ő gondoskodott. A jellegzetes reneszánsz katonaruhák feltűnnek a pápai palota Raffaello által készített freskóin is ("Stanze di Raffaello"). Később az egyenruha sokban átalakult, és bár igyekezett mindig követni az adott kor divatját, a hagyományos elemek is megmaradtak.

Egyenruhájuk mai formája az 1910-es években alakult ki. Jules Repond parancsnok éppen a Raffaello-freskók alapján igyekezett rekonstruálni az eredeti viseletet. Az uniformis színei - sárga, kék és piros - az alapító II. Gyula, illetve VII. Kelemen címeréből származnak.

Ünnepélyes alkalmakkor a csillogó mellvérthez fehér körgallért, valamint XVI. századi modellt követő, spanyol eredetű morionsisakot öltenek, amit kétoldalt a Gyula pápa címeréből kölcsönzött tölgyfa díszít. Az alabárdosok sisaktaréja piros, a dobosoké sárga-fekete, a tiszteké pedig fehér, illetve lila színű strucctollból van.

Kevésbé ünnepi alkalmakkor a sisak helyett fekete baszksapkát és egyszerűbb gallért viselnek, a kapuszolgálathoz pedig egyszínű sötétkék egyenruhát hordanak. A parancsnok és a főtisztek gálaegyenruhája hasonló szabású, de vörös, illetve vörös és fekete színű. A gárdisták őrségben alabárdot vagy spontont, illetve hosszú, egyenes kardot hordanak. A zászlót két hatalmas pallost vivő gárdista kíséri.

Az alakulat zászlaját egy fehér kereszt osztja négy mezőre. Az első mezőben az éppen uralkodó pápa címere, a negyedikben pedig az alapító II. Gyuláé látható. A második és harmadik mezőt a svájci gárda kék-sárga-piros színei töltik ki. A zászló középét a mindenkori parancsnok címere díszíti. Jelmondatuk: acriter et fideliter (vakmerően és hűséggel).

Hagyományőrzés a jubileumi évben

Svájc joggal büszke a Pápai Svájci Gárdára, hiszen országképük részét képezi. Mivel törvényeik tiltják a külföldi katonáskodást, a svájci kormány a gárdát hivatalosan rendőri erőként ismeri el, hogy állampolgárai szabadon vállalhassanak benne szolgálatot.

A Pápai Svájci Gárda veteránjai 1921 óta egyesületbe tömörülve tartják a kapcsolatot nemcsak egymással, hanem a mindenkori parancsnoksággal is, de részt vesznek az újoncok toborzásában is.

Az ötszáz éves jubileumi ünnepségek szervezésére Svájcban neves közéleti személyiségek részvételével bizottság alakult. Tavasszal az exgárdisták emlékmenetben vonulnak végig azon az úton, amelyet fél évezreddel korábban Rómába tartó elődeik tettek meg. A jubileum központi eseményei május 6-án lesznek, amikor is a tervek szerint a Szentatya celebrál számukra szentmisét, majd az újoncok a Szent Péter téren tesznek esküt. Az Angyalvárnál veteránok tartanak találkozót, megemlékeznek a "Sacco di Roma" évfordulójáról, majd megkoszorúzzák hősi halottaik emlékművét.

2005 májusában, megválasztása után nem sokkal XVI. Benedek pápa ezekkel a szavakkal méltatta a gárda szolgálatát: "A pápa személyében ti az egész egyházat szolgáljátok; fiatalos lendületeteket, életerőtöket és belső frissességeteket az ő szolgálatába állítjátok. Rátok nézve, kedves barátaim eszembe jutnak, amit pápaságom megkezdésekor mondottam: Az egyház él, az egyház fiatal." Ebben a szellemben végzi mindennapi szolgálatát a Pápai Svájci Gárda, amely - Szentatyánk szavaival - "egy kicsiny hadsereg, nagy ideálokkal".

Érszegi Márk Aurél

A gárdisták esküje és zászlója

Május 6-án mindig ezekkel a szavakkal teszik le a hűségesküt az utóbbi év során toborzott svájci gárdisták:

"Isten engem úgy segéljen! Esküszöm, hogy hűséggel, tisztességgel és becsülettel szolgálom Őszentsége XVI. Benedek pápát és törvényes utódait, minden erőmmel nekik szentelem magam, és szükség esetén akár az életemet is kész vagyok feláldozni védelmükben. Ezeket a kötelességeimet széküresedés idején a Bíborosok Szent Kollégiuma iránt hasonlóképpen vállalom. A főkapitány úrnak és a többi elöljárómnak hűséget és engedelmességet fogadok. Esküszöm. Isten engem úgy segéljen és a mi védőszentjeink!"

Az eskütétel során az új gárdista jobb kezét az égre emeli, három ujját a Szentháromság jeleként kitárja, bal kezével pedig a sereg zászlaját érinti.

Ez a zászló négyzet alakú, rajta egyenlő szárú ezüst- (fehér) kereszt osztja négy mezőre a textíliát. A címertani hagyományok szerint hordozója felől nézve: jobb felső sarkában mindig az éppen uralkodó pápa címerét helyezték el, a mai zászló VI. Pál dombokkal és liliomokkal díszített címerét őrzi; a bal alsó rész az alapító, II. Gyula pápa (1503-1513) kék mezőben aranyszínű fát mintázó címerét mutatja; a bal felső és a jobb alsó mező a Svájci Gárda színeit - arany, vörös és kék - idézi váltakozó sorrendben. Ezek a színek jelennek meg a zászlórúd csúcsán is. A zászló közepén, az ezüstkereszt találkozási pontjánál a Svájci Gárda főparancsnokának címere foglal helyet.

K.G.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu