Dolgozni...

Erre talán még mindnyájan emlékszünk: "csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes". Talán a legismertebb József Attila-idézetek egyike ez - jó volna remélni, hogy az emlékév során sokak újra, és talán még többen legalább először találkoztak vele.

Mint a legtöbben, én is otthon hallottam először, aztán az iskolában. Apám példája nem maradt egyedül, esztergomi ferences tanáraim is a maguk életével hitelesítették a munkára nevelő szavaikat. Mi még aludtunk, tehát - reggel öt óra ötven perc előtt járt az idő -, amikor osztályfőnökünk már rakta a huszonöt literes bádogkannákat a tejcsarnok előtt a kis teherautóra, hogy nekünk legyen tejeskávé az asztalra. Antal atya akkor már túl volt a reggeli imádságon és elmélkedésen, elmondta a miséjét is, a nyolc órakor megszólaló csengő már testileg-lelkileg felkészülten az osztály nyitott ajtajában érte. A délutánjába a lomhábbak korrepetálásán és a tehetségesebb matekosokkal való külön foglalkozás mellett is többnyire belefért még egy kis fizikai munka az intézet gyümölcsösében vagy hizlaldájában. Ugyanolyan műgonddal és alapossággal dolgozott a gyümölcsfákon is, mint a mi pallérozásunkon.

Életemnek ez a fontos személyisége most éppen arról jut eszembe, hogy a nemzet lelki megújulásáért imára szólító püspökkari körlevelet némelyek azzal bírálják, hogy inkább dolgozzék az egyház... De hát mostanság éppen ugyanebből az irányból nehezítik az egyháznak az egész nemzetért végzett munkáját az anyagi lehetőségek megnyirbálásával az oktatás és a szociális gondoskodás területén.

Míg bírálóink (ellenfeleink? ellenségeink?) egymásnak ellentmondó tanácsaikkal traktálnak, addig az egyház jelene, közel- és távolabbi múltja is azt tanúsítja, hogy a keresztény gondolkodásban sosem volt igazán kijátszható egymással szemben az imádság és a munka. Az arányok mások és mások lehetnek - a szemlélődő szerzetes többet imádkozik, a kétkezi parasztember kevesebbet. Csakhogy az imádság maga is munka (olyan, amely testet-lelket épít és alakít), jól tudja ezt, aki már megpróbálkozott vele, s az odaadással végzett munka már maga is az imádság egyik fajtája. Jól tudta ezt az európai kultúra bölcsőjénél álló szerzetes, akit Benedeknek hívtak, és arra tanította követőit, hogy imádkozzál és dolgozzál. A keresztény ember tehát nem húzódozik a munkától - amire Márton Áron püspöki jelmondata is utal. Sőt, a becsületes munkára buzdító József Attila-idézet első két sorára is emlékszik: "Ne légy szeles. / Bár munkádon más keres..."

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu