|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Homíliavázlat "Betelt az idő" Márk evangéliumának elejéről olvassuk a nyilvános működését megkezdő Jézus örömüzenetét: "Beteljesedett az idő: közel van Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!" (Mk 1,15) Ez az üdvösség jó híre: Jézussal eljött Isten országa. A Lectionarium helyesen fordítja a görög metanoiát. Megtérésről, nem pedig bűnbánatról szól, bár igaz, hogy a bűnbánat ("Tartsatok bűnbánatot!") is a megtéréshez tartozik. A megtérés, "megfordulás" helyesebb, teljesebb jelentést hordoz. A Messiás felszólítására a bűnös, az Istentől elfordult ember - a kegyelem vonzására - megfordul, és újra elindul felé. Prohászka szép hasonlatára gondoljunk: "Aki a Napnak (Istennek) hátat fordít, mindig a saját árnyékába lép." Forduljunk meg tehát, induljunk el az éltető Nap felé! Ez Jézus első felszólítása. A várva várt Messiás Isten országát kezdi hirdetni; ez az ország elközelgett, közel van. Nem politikai királyságról beszél Urunk, amint azt sokáig hitték még a Mester közvetlen követői, az apostolok is. Isten uralma ez a lelkekben - mert Isten országa bennünk van. A III. századi nagy egyházatya, Origenész - idézve a miatyánkot és Szent Pál leveleit magyarázva - hangsúlyozza: Isten országa nem jön el szembetűnő módon. "Aki imádkozik azért, hogy jöjjön el Isten országa, az kétségtelenül helyesen teszi, ha azért imádkozik, hogy Isten országa benne megerősödjék, gyümölcsözzék és beteljesedjék. Hiszen a szentek mindegyikében Isten uralkodik... A tökéletes lélekben ott van az Atya, és az ilyenben az Atyával együtt uralkodik Krisztus, eme szavai szerint: »Hozzá megyünk, és lakást veszünk nála« (Jn 14,23)... Ha azt akarjuk, hogy Isten uralkodjék bennünk, akkor semmi módon »se uralkodjék a bűn a mi halandó testünkben« (Róm 6,12), hanem sanyargassuk »tagjainkban azt, ami földies« (Kol 3,5), és »hozzunk gyümölcsöt a Szentlélekben«, hogy bennünk Isten uralkodjék Krisztussal." Origenésznél szebben nem magyarázhatnánk "Isten országát". Isten országa tehát kezd megvalósulni a hívő, kegyelemben élő emberekben. Ezek az emberek alkotják az egyházat, amely - a II. vatikáni zsinat szerint - nem azonos Isten országával, hanem csak annak csírája. Ez az egyház - ugyancsak a zsinat tanítása szerint - kegyelmi valóság, mert a feltámadt Krisztus lelke élteti, és az életszentség gyümölcseit termi hűséges tagjaiban; de ugyanakkor látható társaság is, bűnös tagokat is foglal magában, ezért állandó megtérésre, bűnbánatra van szüksége tagjaiban, szervezete állandóan reformokra szorul. Szó szerint: "Krisztus »szent, ártatlan, szeplőtelen« (Zsid 7, 26), »bűnt nem ismert« (2Kor 5,26)..., az egyház viszont bűnösöket foglal magában, egyszerre szent is és folytonos megtisztulásra is szorul, a bűnbánatnak és a megújulásnak útját járja szüntelen." (Lumen gentium 8) Most kezdődik az ökumenikus imanyolcad. A keresztények egységéért imádkozunk. A zsinat hangsúlyozta, hogy az ökumenizmus lelke az ima és a megtérés. Ha minden megkeresztelt - és általuk minden egyház és egyházi közösség - a kegyelem erejében megtér, az élő Isten felé fordul, akkor majd a Lélek műveként megvalósulhat az egység, amelyért Jézus főpapi imájában szenvedése előestéjén fohászkodott: "Legyenek mindannyian egyek, hogy a világ higgyen!" Ma, az egyre terjedő vallási közöny és erősödő ateizmus idején a keresztények létkérdése az ökumenizmus, közös tanúságtétel Jézus Krisztusról, az egyetlen Üdvözítőről. A paptestvérek e vasárnapon Jézus szavait visszhangozva erre buzdítsanak: Térjetek meg, és higgyetek a Jézus által hozott örömhírben: Isten országa megkezdődött, bennünk van - az egyházatyákkal hisszük, hogy a kegyelem a dicsőség magva. Szabó Ferenc
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|