Engesztelő imaév

Püspökeink engesztelő imaévet hirdettek a nemzet lelki megújulásáért. Valószínű, hogy papjaink ebben az esztendőben többször is fognak biztatni bennünket, hogy Szent Margit példáját követve mi is lépjünk be az engesztelés szolgálatát vállalók sorába. Manapság azonban a hívő emberek nagy része nem tud mit kezdeni az engesztelés gondolatával. Eléggé idegen számunkra ez a fogalom.

Szinte mindennapos tapasztalatunk viszont, hogy az emberek olykor megbántódnak. Ha vétünk valaki ellen, azt ki kell engesztelnünk. Bocsánatot kérünk tőle, elégtételt nyújtunk, vagyis valami olyat teszünk, ami legalább olyan kedves neki, mint amennyire nem volt kedves számára a sértés, amit ellene elkövettünk. Aztán azt is látjuk, hogy aki kiengesztelődik, haragjával fokozatosan felhagy, felejti a sértést. Nyilvánvaló, hogy mindkét félben történik változás az engesztelés eredményeképpen.

De beszélhetünk-e engesztelésről és engesztelődésről Istennel szemben? Bizonyos értelemben igen, mert ő a végtelen személyes jóság és szeretet: parancsaival, törvényeivel javunkat akarja, mi pedig engedetlenséggel válaszolunk az ő akaratára. Hogyan fogadja ezt az Isten? Beszélhetünk-e vele kapcsolatban haragról és sértődöttségről? Tulajdonképpen nem, mert ő a változhatatlan jóság és szeretet. De egyúttal a változhatatlan szentség és igazság is, amiből a bűnös számára bűne következtében büntetés és bűnhődés következik. Állítanunk kell, hogy Isten nem változik a mi bűneink által, de megváltozunk mi; a kiengesztelődés nem Istenben hoz létre változást, hanem bennünk, emberekben.

Oscar Wilde közismert szimbolikus elbeszélésének főhőse és címadója, Az önző óriás senkit nem enged be gyönyörű kertjébe, erre az lett a büntetése, ami a bűne volt: hiába jött a tavasz, az ő kertjébe ő sem nyert bebocsátást. Később aztán az önzőből önzetlen óriás lett, élete végén pedig megjelent egy gyermek, akinek át volt lyukasztva az oldala, és szögek helye látszott a kezén. És így szólt: nekem is van egy kertem, és mivel életed második felében már önzetlenül helyet adtál szívedben és kertedben az embereknek, én is helyet adok neked az én kertemben.

A bűnei által önző óriássá lett ember szívében nem maradt hely sem Istennek, sem embertársainak. De jött az "átlyukasztott kezű Ember"...

Hittel valljuk, hogy az Isten Jézus Krisztusban - az ő áldozatos élete, szenvedése és halála által - kiengesztelődött a világgal (2 Kor 5,17-19). A Biblia szavaival: az ő áldozatának köszönhetően Isten eltörölte adósságunkat, megszűnt tehát a szakadék az ég és a föld között, megszűnt az Ószövetség, a templom kárpitja meghasadt, megnyílt az új és örök szövetség. Lényeges változás történt Isten és az ember kapcsolatában. Szent Pál apostol azonban arról is beszél, hogy Isten "ránk bízta a kiengesztelődés szolgálatát" (2Kor 5,19). A kiengesztelődés művében nekünk is van feladatunk: ebben az évben főként az, hogy egyéni és közösségi imádságainkkal segítsük nemzetünk lelki megújulását.

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu