|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Van remény, hogy ne érjen véget... Imahét a keresztények egységéért Együtt imádkoztak január 15-én a budapesti Szent István-bazilikában a katolikus, a református, az evangélikus, a baptista, a metodista, az anglikán és a hazánkban működő ortodox egyházak képviselői a keresztények egységéért. A hetilap járásának természete olykor nehéz helyzet elé állítja az újságírót: most annak tudatában kellene írnia az ökumenikus imahét megnyitásáról, hogy az akkor kerül az olvasók többségének kezébe, amikor az imahét éppen véget ér. A jelek szerint ez alkalommal maga az élet oldja meg a szakmai problémát: a közös imádkozás egy hét múlva sem ér teljesen véget... Immár hagyomány, hogy január harmadik hetében együtt imádkoznak azok, akiket félezer vagy akár ezer év történelmi öröksége választ ugyan el egymástól, de immár szentül vallják, amit korábban is tudniuk kellett volna: hogy az eltérő hagyományok, sőt az egymás ellen elkövetett bűnök ellenére is mélységesen összekapcsolja őket az, amit Pál apostol az Efezusi levélben így fogalmaz meg: "Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség." Ezt a gondolatot fejtegette igehirdetésében D. Szebik Imre evangélikus elnök-püspök is a pesti bazilikában. Varga László református püspökhelyettes vezette a közös imádkozás keretében a bűnbánat liturgiáját, amelyben együtt és egyazon szavakkal kértek bocsánatot Istentől és egymástól a különféle keresztény egyházakhoz, közösségekhez tartozó papok és hívek. Együtt mondták el a keresztények legősibb, Jézustól tanult imáját, a miatyánkot, majd a kiengesztelődés jeleként egymásnak kezet nyújtva együtt vallották meg hitüket a jelenlévők. A házigazda, Erdő Péter bíboros prímás szentbeszédében az idei imahét Máté apostol evangéliumából (18,20) vett mottóját fejtette ki: "Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük." Több száz emberhez szólt a bíboros, akik - Krisztus ígéretében bízva - biztosak lehettek abban, hogy nincsenek magukra hagyva. A közös imádság azt is jelenti, hogy együtt keressük Isten akaratát - mondotta a bíboros. De azt is, hogy alaposan megfontoljuk, mit is kérünk Istentől. Az imádság növeli tehát bennünk a felelősségérzetet, rákényszerít, hogy belenézzünk Isten akaratának tükrébe. Ebben a tükörben kell áttekintenünk egyéni és közös dolgainkat. Tehát egyfajta megtisztulást várunk az imádságtól. Szándékaink, vágyaink megtisztítását, hozzáigazítását Isten akaratához. A keresztények egysége pedig nyilvánvalóan Isten szándéka szerint való, hiszen maga Krisztus könyörög főpapi imájában azért, hogy tanítványai egyek legyenek... A bíboros szólt arról is, hogy a közös imádkozás hetének első napján a katolikusok egész évre szóló imádságba kezdtek a nemzet lelki megújulásáért. Az evangélikus elnök-püspök is megemlékezett erről az aznap délelőtti eseményről, mondván, helyénvaló, hogy a többi keresztény közösség is csatlakozzék ehhez. Így tehát valóban van rá remény, hogy az ökumenikus imahét lezárulásával nem ér véget a keresztény egyházak és felekezetek közös imádkozása. (k.t.)
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|