"Hűséggel és szeretettel"

Batthyány-Strattmann László és IV. Károly király

Január 22-én ünnepeljük Boldog Batthyány László hitvalló családapát, a szegények orvosát. Egész Magyarországra és az ausztriai egyházmegyékre érvényes ünnepnapja alkalmat ad arra, hogy életének egy érdekes, kevéssé ismert vonulatát felidézzük: Boldog Károly királyhoz fűződő kapcsolatát.

A szegények orvosa

Neveltetésére meghatározó befolyást gyakorolt korának uralkodó egyházi felfogása, miszerint az egyetlen olyan államforma, amelyben a keresztény értékek érvényesülhetnek, a királyság. Szűz Mária országában ez a nézet a Szent István-i koronafelajánlás miatt rendkívül erősen tartotta magát. A királypártiság tehát őszinte, mély, vallási tartalmakat is ötvöző érzésként élt a katolikusok többségének szinte minden társadalmi rétegében.

Károly király családi körben

Batthyány László főúri kortársai közül többen szép szónoklatokat tartottak a társadalmi igazságosságról, de nagyon keveset tettek ennek érdekében. Ő keveset beszélt, inkább cselekedett. Felsőházi képviselői munkája helyett is inkább gyógyított. Nem a főúri jótékonykodásban látta a megoldást, hanem az áldozatvállalásban és a testvéri segítségnyújtásban. Szolgálatkészsége jutott kifejezésre abban, hogy családi címerének jelmondatát - "Hűséggel és bátorsággal" - így módosította: "Hűséggel és szeretettel."

Az utolsó magyar király

Habsburg Károlyt hasonló célok hevítették már fiatalkorában. Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó uralkodójaként a katolikus egyház társadalmi igazságosságról szóló tanításának szellemében kívánta megújítani birodalmát. Boldog Lászlóhoz hasonlóan a megújulást nem külső tényezőktől várta, hanem a saját életében kezdte el, a mindennapi apróságok szintjén: családjában, katonatársai között és udvartartásában. Rövid, kétéves császár-királyi hatalomgyakorlása tele van ilyen kevéssé látványos "apróságokkal": a fényűzés és hatalomfitogtatás mellőzése, a munkatársak jobb megbecsülése, a szegénység felszámolására irányuló intézkedések, béketörekvések és a háború kegyetlenségeinek enyhítése. Szeretettel fordult népei felé, és legfőbb célja volt az egymástól elfordult, ellenséges csoportok kiengesztelődésének előmozdítása.

Az I. világháború és az azt követő összeomlás megfosztotta Károlyt az uralkodás lehetőségétől, Boldog László pedig Magyarország megcsonkítása miatt családjával költözni kényszerült. A király svájci száműzetésben, a herceg Körmenden élt első, emlékezetes találkozásukig. Erre 1921 húsvétján került sor, amikor Boldog Károly először próbált meg visszatérni hazánkba, és március 26-án a szombathelyi püspöki palotában tartott megbeszélést a hozzá hű közszereplőkkel. A visszatérési kísérlet meghiúsult, de a Budáról Szombathelyre visszatért király elutazása előtt látni akarta még a szegények orvosát. A körmendi találkozóról beszámolt egy helyi újság, meghatóak Károly búcsúszavai: "Ön az egyetlen fénysugár ebben a sötét órában!"

A második visszatérési kísérlet 1921 októberében nem adott alkalmat az újabb találkozásra, Boldog László viszont a szomorú események láttán olyan kijelentést tett, amely még a király szenttéavatási eljárásának dokumentumai közé is bekerült: "Magyarország keservesen fog bűnhődni azért, amiért felkent apostoli királyára lőtt, aki nemcsak koronás király, de egy valódi szent."

IV. Károly szentségének híre élete végén csak erősödött azáltal, hogy magyar papja beszámolójából az itthoni barátok és tisztelők is tudomást szerezhettek arról, ahogyan a király Madeira szigetén a szegénységet és a halálos betegséget elfogadta, és felajánlotta szeretett népeinek jobb jövőjéért: engesztelésül.

Hozzá hasonlóan Isten akaratában megnyugodva fogadta Batthyány László is saját szenvedéseit. 1929-ben egy bécsi szanatóriumba került. Innen írta egyik leányának: "Meddig hagy még szenvedni a Jóisten, nem tudom. Annyi örömet adott nekem az életben, hogy most, hatvan évemmel a nehéz időket is hálásan el kell fogadnom." Húgának pedig ezt mondta: "Tudod, hogy én nagyon boldog vagyok? Kegyetlenül szenvedek, de szeretem szenvedésemet, és jólesik, hogy Krisztussal viselhetem." Tizennégy hónapig tartó türelemmel viselt szenvedés után 1931. január 22-én halt meg, égi születésnapja pedig 2003 óta egyházunk hivatalos ünnepe.

Boldog Károly királyt szentségi házasságkötésének napján, október 21-én ünnepeljük. Ez is jelképes kötődés kettejük között. Batthyány László ugyanis haláláig hű barátja és tanácsadója volt a megözvegyült Zita királynénak. Családi életükben is sok a hasonlóság. A gyermekáldás elfogadása, a hitvesi szeretet megőrzése és örömteli gyakorlása. Körmenden tizenegy, Madeirán hét és még egy útban lévő gyermek érezhette szülein, hogy családegyházban él. A közös játék és beszélgetés, az édesapai imádság, hitoktatás és példamutatás, a közös szentmisék, szentségimádások, a fiúkkal együtt gyakorolt oltárszolgálat mind-mind kitörölhetetlen emlékként alakították a felnövekvő gyermekek formálódó istenképét.

Nekünk is szükségünk van az ő példamutatásukra. Az idei nemzeti imaév hajnalán áldott emlékükhöz társul a nagy magyar engesztelő főpap, Mindszenty József hercegprímás és a nők védelmezője, Boldog Apor Vilmos győri püspök életpéldája. Ők is szerették és tisztelték egymást földi életük során, és ez segítséget jelentett számukra a jellemfejlődésben, a megszentelődésben, a szolgáló szeretet gyakorlásában, Isten akaratának a felismerésében és elfogadásában. Mind a négyen beszédes jelmondatot választottak maguknak; ezek a szavak így együtt a 2006-os engesztelő imaév mottói lehetnének:

A kereszt erősíti a szelídet, szelídíti az erőset,

Igazságra és békére vezet.

Hűséggel és szeretettel

a Szent Magyarországért!

K. G.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu