Személyes tekintéllyel

Manapság sokak kétféle tekintélye is megcsappant, megfogyatkozni látszik.

Pedig valaha volt az embernek helyzetéből eredő tekintélye - mint édesapának, üzemi vezetőnek, hivatalfőnöknek, stb., és személyes tulajdonságaival szerzett tekintélye tudása, látóköre, emberkezelése, szeretete révén.

A Szentatya tekintélye is kettős. Akik Krisztus földi helytartójaként tisztelik Péter székében, személyes tulajdonságaitól függetlenül is Szentatyának nevezik. XVI. Benedek pápa esetében senki sem vitatja gondolkodásának, műveltségének, teológiai munkásságának színvonalát.

Ezzel a kettős tekintéllyel szól hozzá a pápa a világpolitika helyzetéhez, mindnyájunkat érintő erkölcsi kérdéseihez, mint idén január 9-én is tette.

Beszédét nemcsak a Szentszékhez akkreditált diplomatáknak és a külügyminisztériumok elemzőinek szánja, hanem okulásul mindnyájunknak is.

Már ismertettük mondanivalóját, de szeretnék visszatérni három tételére.

Ezekben tetten érhető mindkét fajta tekintélye: a világért erkölcsi felelősséget hordozó pápaságé és egy művelt európai értelmiségié egyaránt.

Az egyház Krisztus tanítását hirdeti, a béke üzenetét - és a béke az igazságban rejlik - így hangzott első tétele. Nem ok nélkül óvnak minket a "különböző kultúrák összecsapásától", háborújától - írja XVI. Benedek, nyilvánvalóan az amerikai Harvard egyetem 1927-es születésű professzorának, Samuel P. Huntingtonnak 1996-ban kiadott Clash of civilisations (Kultúrák összecsapása) című művére utalva. A terrorizmus jelenségének terjedése többeknek eszébe juttatta Huntington vízióját. Ezt a veszélyt a pápa sem tagadja. De Ratzinger bíboros volt az, aki már évekkel ezelőtt felemelte szavát az iszlám és a keresztény kultúra alacsonyabb- vagy magasabbrendűségét hirdető felfogás ellen. Gondoljunk csak arra, hogy az iszlám kultúra közvetítette az európai keresztény kultúra számára Arisztotelész és általában az ókori bölcselet kincseit. Mert a kultúrák történetében nem lehet változatlan, állandó színvonalról beszélni. Ez a felismerés is hozzájárulhat a kultúrák háborújának elkerüléséhez.

A pápa további tétele jól ismert igazság a keresztény szociális tanításban, de nem hallani, nemigen olvashatni róla a hazai publicisztikában. "Udvarias" csend hallgatja el, hogy a vallásszabadság léte a többi személyes szabadságjog garanciája. Nélküle általában nem érvényesül a többi szabadságjog sem.

Ki tagadhatja a pápa harmadik igazságát: az erősebb joga a politikában hazugságra és manipulációra épül. A múltban, a kétpólusú világban is így volt, most, az egypólusúban is így van ez. Nem az erősebb joga teremt békét ugyanis, hanem a jogrend ereje. Gondolhatunk kínvallatásokra, titkos börtönökre, és főleg arra, menynyire nem szentesíti a cél az eszközöket.

Talán megérti a kedves Olvasó, hogy különösen mélyen érintett a Szentatya beszédének az a tétele, hogy a béke érdekében is feltétlenül szükséges az igazsághoz hű hírszolgálat, az őszinte tájékoztatás, mert csak ez teremtheti meg a különböző kultúrák, politikai irányzatok, nemzeti érdekek közötti megértést.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu