Szobahárs

A tél közeledtével a szobanövények felé fordul a figyelmünk, és ezek egyike a szobahárs (Sparmannia africana). Régi dísznövény, ám néhány évtizedig kissé feledésbe merült, míg napjainkban ismét divatos lett.

Neve egy svéd utazónak, bizonyos A. Sparmann-nak állít emléket, aki a XVIII. század végén hunyt el.

A szobahárs Afrika déli részén és Madagaszkár szigetén honos, ahol szabadföldbe ültetve sem nő magasabbra, mint három méter, kerülete viszont az öt métert is elérheti. Cserépben vagy dézsában nevelve azonban metszéssel kordában tartható a növekedése, de még ekkor is elcsodálkozik az ember, hogy mekkorát képes nőni egy szezon alatt.

A bokor nagy leveleit bársonyos szőrzet borítja. Tél végén vagy a tavasz beköszöntével kezdenek nyílni fehér virágai, amelyekben sok aranysárga porzó van. Ezek érintésre szétterülnek, és így lehetővé válik a rovarok számára a virágpor átvitele. Ecsettel magunk is rávihetjük a bibére a virágport - ha magot akarunk róla fogni.

A szobahárs világos helyet igényel, de nem érheti tűző nap; jól tűri a száraz szobalevegőt. Tavasztól kitehető a kertbe szórt fénybe, és csak akkor kell ismét visszavinni a lakásba, ha a hőmérséklet nyolc fok alá süllyed. Ideális teleltetőhely számára a veranda vagy a világos lépcsőház.

Általában virágzás után kell nagyobb cserépbe átültetni. Ehhez ne sajnáljuk a jó földet: a gyökérzet kerüljön érett komposzt, zsíros agyag és homok keverékébe. A szobahárs sűrű lombján keresztül sokat párologtat, ezt a folyadékveszteséget rendszeres, bő öntözéssel kell pótolnunk. Minden második öntözővízbe keverjünk tápoldatot. Télen mérsékeljük az öntözővíz mennyiségét.

Neveléséhez hozzátartozik az évenkénti metszés. Ezzel egyrészt dúsabb növekedésre késztetjük (a metszés helye alatt elágazik), ezen túl pedig kedvünkre alakíthatjuk törzses fácskává vagy bokorrá.

Szaporítása magvetéssel és dugványgyökereztetéssel történhet. A magvetéshez használjunk laza, homokból és komposztföldből álló keveréket. Egyszerű a hajtásgyökereztetés is. Ehhez a bokor oldalágairól vágjunk ágakat, mert ezek hamarabb virágoznak. Az arasznyi méretűre darabolt ágakról válasszuk le a leveleket, és csupán egy-kettőt hagyjunk meg. Tűzdeljük laza földbe, és borítsunk rá átlátszó fóliát vagy öblös üveget.

Lovas Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu