|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Jesu ufám tobie ! (Jézusom, bízom benned!) Ki-ki a maga poggyászával érkezett, amelyben az elemózsia mellett megfért a bánat, a fájdalom, a csalódás, ugyanakkor helye volt a rózsafüzérnek s más imádságnak, a hálának, a köszönetnek, a biztatásnak is. Magyarország minden tájáról indultak zarándokok papjaik kíséretével Lengyelország lelki fővárosába, Krakkóba, hogy október 9-én együtt örülhessenek az Isteni Irgalmasság bazilikájában a Communio Sanctorum (Szentek Közössége) névre keresztelt magyar kápolna szentelésének. Mi Debrecenből Gorski Jacek lengyel származású domonkos szerzetessel, a Szent László-templom plébánosával, és Szenes József hajdúböszörményi esperes plébánossal és híveivel indultunk a zarándokútra. Hortobágyról, Hajdúböszörményből, Mikepércsről, még Szegedről is csatlakoztak hozzánk, a tizenötéves középiskolásoktól egészen az idősebb korú hívőkig. "Úgy érzem, most Krakkóban a helyem" - hangzott el útközben időről időre -: "felajánlom ezt a zarándoklatot meghalt férjemért", "nagybeteg fiamért", "épülő templomunkért", "plébánosunkért". Jacek atya, aki évek óta Debrecenben szolgál, jól ismeri a különbséget Lengyelország és Magyarország vallási viszonyai között. Nagyon sokat imádkozik hazánkért, és igyekszik mintegy örökségként ránk hagyni az otthonról, családjából hozott hitélményt: a szívből fakadó felajánlásokat, a tanúságtételeket, amelyekből a megfáradt ember erőt vagy részvétet meríthet. Van is miért imádkoznia! Többen közülünk, akik két évvel ezelőtt jelen voltak az Isteni Irgalmasság Bazilika felszentelésén, már megtapasztalták a lengyel nép hitét. Zarándoklatunk során valóban otthon érezhettük magunkat. Nemcsak ezer esztendeje munkáló közös történelmünk szolgált ehhez alapul, de a több ezer magyar zarándok jelenléte is Krakkóban és környékén. Felkészítettük lelkünket a nagy esemény befogadására. Első utunk Czestochowába, a Jasna Góra-i (magyarul Fényes Hegyi) Szűzanyához vezetett. A felbecsülhetetlen értékű Fekete Madonnát (a Szűzanya kegyképét) 1382-ben helyezték el Czestochowában. A hegy elnevezése azoktól a pálos szerzetesektől származik, akiket Opolei Ulászló herceg kérésére Nagy Lajos magyar király küldött lengyel földre. Budán, a Gellért-hegyen álló kolostoruk neve is a czestochowai Szűzanyát hirdeti. "Lengyelországot a Szűzanya kormányozza". A lengyel nép évszázados tapasztalata ez, amit többek között az úgynevezett visztulai csoda is bizonyít. Az orosz seregek egyik betörése idején a lengyel nők eladták ékszereiket, hogy fegyvert vehessenek a nép fiainak, majd jogarral, palásttal, koronával fejezték ki hódolatukat a Szűzanyának, elismerve Őt legfőbb kormányzójuknak. Az egész lengyel püspöki kar imádkozott a győzelemért, és az oroszok még aznap visszavonultak a Visztulától. Az imádság meghallgatásra talált. Jasna Góra nem múzeum, hanem élő kegyhely. Elzarándokolnak oda hálát adni az elsőáldozók, az érettségizők, a betegségből felgyógyulók. S ha visszatekintünk az időben: szentélyében minden lengyel király imádkozott, a rendház lovagtermében pedig fontos gyűlések, az ország sorsáról határozó tárgyalások folytak. Az egész világon mindössze két országot ajánlottak a Szűzanya oltalmába: Magyarországot és Lengyelországot. A lengyel nép ma is elevenen megéli ezt: ezért utazunk lengyel földre töltekezni, lélekben erősödni, hogy visszatérve az itthoniakat is tettekre sarkalljuk. Tudjuk, hogy a Szűzanya nem feledkezik meg rólunk, hiszen számára egyik nép sem kedvesebb a másiknál. Talán mi vontuk meg a bizalmat tőle és Jézustól? Szenes József atya, aki az Isteni Irgalmasság elkötelezett tisztelője és terjesztője, e szavakkal biztatott minket: "Hiszünk ugyan Istenben, de sokszor nem bízunk benne; nyugtalan a szívünk, aggodalmaskodunk. Minden körülmények között bízzunk az Úr hatalmában és irgalmában, mert Ő minden embert meg akar menteni. Ehhez azonban elengedhetetlen a megtérés, a bizalom, amelyről Fausztina nővér Naplójában is olvashatunk." Czestochowai látogatásunkból erőt merítve, az Isteni Irgalmasság rózsafüzérén felbuzdulva mindenkinek sikerült a legmegfelelőbb lelkülettel részt venni a magyar kápolna szentelési miséjén. Az óriási tömegben a magyar népviseletbe öltözött fiatalok, a nemzeti színű zászlók mind azt fejezték ki: fontos nekünk ez a hely, és szeretnénk Magyarországra is "átvinni" a Jézus iránti mérhetetlen bizalmat, amelyet a Szentek Közössége kápolnában megtapasztaltunk. A különleges légkörben az emberek mosolyogtak, elfelejtették korábban le nem rakott otthoni gondjaikat, fájdalmaikat. Ismét átélhettük, hogy Jézusban bízva minden sokkal egyszerűbb, könnyebb, vidámabb. A felemelő nap után a ferences zarándokhelyre, Kalwaria Zebrzydowskára látogattunk, majd Wadowicében, a Szentatya szülővárosában ért véget zarándoklatunk. Hazatérve még biztosabban tudjuk, hogy Boldogasszony Anyánk közbenjárását kell kérnünk hazánkért, és azonosulnunk kell kimondott szavainkkal. Kovács Ágnes
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|