Uj Ember

2004.11.24
LX. évf. 43. (2932.)

Az Új Ember könyvújdonsága

Főoldal
Címlap
Megnyílt az Eucharisztia Éve
Keressük a szavakat...
A világmisszó országos ünnepéről
A kereszténység megújítja a világot
A KÉSZ VI. Országos Kongresszusáról
Válasz az élet vágyára
Békés forradalom?
Lelkiség
Aki áll, el ne essék...
Szentírás-magyarázat
Itt vagyok, Uram! Küldj engem is!
Homíliavázlat
Az egyház az eucharisztiából él
Liturgia
A hét szentjei
(Október 24.)
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
Az Európai Unió alkotmányos szerződése
Olvasót tessék!
Ki áll ki a keresztény értékek mellett?
Körkérdés
Nincs okunk a hallgatásra
- de a múlt tényszerű és bűnbánó lezárása még várat magára -
Élő egyház
Régi lelkesedéssel az új otthonban is
Domonkos rendházszentelés Budakeszin
Közlemény a Mátyás-templom felújításáról
Országos katolikus véradó nap
Felvonulnak a püspökért és az egyházért
Székesvehérvári hívek kezdeményezése
Az öröm forrásánál
Akolitus- és lektoravatás Esztergomban
Élő egyház
"Ki mutatja meg nekünk a boldogságot?"
Városmisszió és kongresszus Párizsban
Fórum
Magyarnak lenni, hétköznap
Egykori filmkritika - sok-sok aktualitással
Válogatás a hatvanéves Új Ember cikkeiből....
Egy baráttal kevesebb
(Máté Teodóz halálára)
Az Olvasó írja
Van népünkben istenszeretet
Megint az ősz
Egy hét
Fórum
Jesu ufám tobie !
(Jézusom, bízom benned!)
Megvalósult az álmunk
Az egység visszaállítására figyelmeztet
- Mária Vére kegyhelyen -
A Szentatya üzenete
a krakkói Communio Sanctorum-kápolna megáldásának ünnepére
Fórum
Egy európai társadalom felé
(Útinapló)
Az októberi pesti srácok
Beszélgetés Terplán Zoltán történésszel 1956-ról, a kádári ellenforradalomról
Fórum
Pályázati felhívás
Akinek a szószék volt a harctere
Emlékezés Kálló Ferenc tábori esperesre
Bálint Sándor életműve európai távlatban
Jubileumi konferencia a néprajz szegedi műhelyében
Ifjúság
Szólj hozzá!
Ahol "talpig nehéz" a hülyeség
Vers és lélek
Pályázat a líra léleknemesítő erejéről
Programajánló
Kaláka-koncert
Belépés családostul
Taizéi imaóra Miskolcon
REJTVÉNY
A rejtvény megfejtése az alábbi idézet befejezése
Kultúra
Kalapemelés az Opera előtt
Százhúsz éve - világszínvonalon
Az ellenállás létfontossága
Rigófészek
Misszió
Gyertyaláng a ködben
Önkéntesként La Salette-ben
Mozaik
"Minden percben ráérezni Istenre"
Új könyv Salkaházi Sáráról
Őszi fesztivál Budapesten
" Zeng a harang hívó szóval..." Pápán
A Vörös Hadsereg a pápánál?
Ünnepi koncert Rómában
Szobahárs

 

Vers és lélek

Pályázat a líra léleknemesítő erejéről

A költők azt vallják: ma már az is eredmény, ha valaki ezer példányban megjelenik, s akkor a legboldogabbak, ha nem pókhálós raktárak mélyén porosodnak versesköteteik, hanem eljutnak a címzettekhez: hozzánk, olvasókhoz. Mert kell a vers, még akkor is, ha nem túl nagy "sikk" kimutatni az érzelmeinket, és nem az a "trendi", hogy Petőfi, Radnóti, József Attila,Pilinszky, Shakespeare vagy Nagy Gáspár soraival vall szerelmet a fiú választottjának. Az viszont örömteli tény, hogy a fiatalok egy része nem muszájból olvassa a magyar és a világirodalom klasszikusait. Kedvére válogat a szebbnél szebb művek között, és remekelhet is egy-egy versmondó versenyen. Akkor, ha érti az üzenetet, ha Kányádi Sándorral hiszi: vers az, amit el kell mondani. (Merthogy a kolozsvári költő egyszer megkérdezett egy kisgyereket arról, hogy szerinte mi a vers, az meg a maga természetességével - és bölcsességével - így válaszolt: az, amit el kell mondani.)

A valóságshow-kon és szappanoperákon nevelkedő ifjak közül azoknak, akik valamilyen módon keresik a kapcsolatot a lírával, Petőfi után József Attila a kedvenc költőjük, akiről egy kisbolygót is elneveztek. A vonattiporta álmodozó, aki hatvanhét éve, december 3-án lelte halálát a balatonszárszói sínek között, s akinek költészetében és halálának pontos körülményeiben is vannak fehér foltok. Az, hogy végül is milyen módon lelte halálát a költő az induló tehervonat kerekei között - öngyilkosság vagy baleset történt-e -, az életmű szempontjából tulajdonképpen közömbös. Az a lényeg, hogy verseit, szomorú, megrázó életének gyöngyeit itt hagyta közöttünk. A 2005-ös József Attila-centenárium minden bizonnyal új kötetek soraival és programbőséggel örvendeztet meg bennünket. Így is fejet hajtva a világhírű, ám meglehetősen hányatott sorsú, szeretetínségben szenvedő költő emléke előtt.

Éppen Balatonszárszóról - ahol első nyughelye volt a költő-zseninek - indult el egy országos felhívás. A hagyományos, költészet napi versmondó verseny döntőjén Somogy megye közgyűlésének elnöke Kell a vers! címmel pályázati felhívást tett közzé, amely azt célozza, hogy az általános iskolák 7-8. osztályos tanulói, illetve a középiskolások ragadjanak tollat, és írják meg, miért vesznek kezükbe verseskötetet, miért mondanak verset, és miben látják a líra léleknemesítő erejét. A pályázatnak József Attila születésének századik évfordulója ad különleges aktualitást, s kiírói azt tervezik, hogy a jövő évi költészet napi versmondó verseny megnyitóján adják át a díjakat a legkiválóbb írások szerzőinek, valamint a felkészítő tanároknak. Erre az alkalomra a tervek szerint egy antológia is megjelenik a díjazott munkákkal. A diákoknak nem kell mást tenniük, mint legfeljebb ötven gépelt sorban esszé formában megírniuk mindazt, amit a líráról, a versmondás öröméről, a személyiségre gyakorolt hatásáról gondolnak, éreznek. (A pályamunkákat ez év december 3-ig a Somogy Megyei Önkormányzati Hivatal Humán Szolgáltatási Főosztálya címére - 7400 Kaposvár, Csokonai u. 3. - kell eljuttatni "Kell a vers" megjelöléssel.)

A kezdeményezést egyébként a József Attila Társaság is támogatja, és Tverdota György irodalomtörténész, a JAT elnöke is elismerően szólt róla, hiszen elsőként Somogy hirdetett meg országos pályázatot a centenárium alkalmából. A felhívásnak jó a visszhangja; folyamatosan érkeznek a pályázatok a diákoktól - a balatonszárszói iskola tanulói voltak a leglelkesebbek -, akik nem sajnálják az időt, hogy eltöprengjenek azon: mivel ajándékozhatnak meg bennünket a költők, milyen megtisztulást, lelki békét kínálnak a hexameterek, a felező tizenkettesek, a páros rímek vagy éppen a szabad versek. Mert ők tudják, s Petőfivel vallják:

A költészet nem társalgó-terem,

Hova fecsegni jár a cifra nép,

A társaság szemenszedett paréja;

Több a költészet! Olyan épület,

Mely nyitva van boldog-boldogtalannak,

Mindenkinek, ki imádkozni vágy,

Szóval: szentegyház, ahová belépni

Bocskorban sőt mezítláb is szabad.

Lőrincz Sándor

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu