Válogatás a hatvanéves Új Ember cikkeiből....

Egykori filmkritika - sok-sok aktualitással

A Duna Televízióban nemrégiben ismét láthattuk a Jack Lemmon és Shirley Maclaine főszereplésével 1960-ban készült, nálunk is nagy sikerrel játszott, ötszörös Oscar-díjas filmet, a Legénylakást. A bemutató óta eltelt több mint negyven év alatt globalizálódó világunkban sok minden megváltozott, mondhatni eltorzult, többek közt mintha a filmkészítők is elveszítették volna érzéküket a lélek finom rezdüléseinek ábrázolására, hiszen a ma díjazott tömegfilmek nagy része nem más, mint az erőszak, a durvaság és az aberrált szexualitás tárháza. Következésképpen a mai mozinéző el sem tudja képzelni, hogy olyan témákról is lehet ízléssel filmet készíteni (illetve ezekről a filmekről nemesítő gondolatokat közvetítő, értő kritikát írni), mint a szerelmi légyottokra kölcsönadott legénylakás, mely tulajdonosának (egyébként a 19. emeletről a 25-re való felköltözést is jelentő) mellesleg hivatali előrelépést hoz. (A filmben látott hivatal ugyanakkor már nem idegen a mai magyar néző előtt sem, hiszen azóta nálunk is gomba módra nőttek ki az üvegpalota irodaházak, benne az egy-egy szintet teljesen betöltő lélektelen, egyterű munkahelyek, ahol a főnök üvegkalitkából felügyeli a számítógép előtt robotoló adatrögzítőket.)

Érdemes tehát újraolvasnunk Pilinszky Jánosnak e filmről lapunk 1961. szeptember 3-i számában megjelent meleg hangú kritikáját.

"Egy lifteslány és egy kistisztviselő szerelmi története. Mindketten egy biztosító társulat alkalmazottjai, melynek székháza egész Amerikát, az egész amerikai társadalmat szimbolizálja. Méreteivel, számtalan emeletével már ez az üvegpalota is túlnő a valóság határán: misztikus konstrukció, melyben az egyén apró porszem a nálánál nagyobb hatalmak erőterében.

Az első képek az elvontságig fokozódnak. Lámpák nyája alatt imamalmok módjára kattogó számlálógépek; munkaidő után az előcsarnokból kiáramló hivatalnoksereg (mintha a puszta anyag elemi részecskéinek áramlását látnánk!), miközben a már-már fölfoghatatlan arányú ťkülön világbanŤ örökmozgó liftek mérik-mérik a kiürített időt.

Mi a sorsa két kisembernek ebben az univerzumban? Látszatra minden rendben van. Aztán előtűnik sorsukon a vékonyka repedés, a tapéta mögül a valóság. A fiú baja első pillanatra inkább mulatságos: minden főnöke az ő lakásán szeretkezik, miközben a fiú a fél éjszakáit az utcán töltheti. Ez eleinte inkább csak megalázó, vígjátékba is átcsúsztatható ťbűn és bajŤ. Tragédia akkor kezdődik, mikor kiderül, hogy az elnök szeretője nem más, mint a fiú szerelme. De ideig-óráig ez is ťmegoldhatóŤ. A fiút előléptetik, s ťkiváló munkájáértŤ beköltözhet egy üvegkalitkába.

Karácsony este van, mikor a köznapi történet könyörtelen sablonjai szerint bekövetkezik a tragédia. Az elnök, aki különben családos ember, érzéketlen közönyével öngyilkosságba kergeti a lányt. Mire a fiú éjfélkor hazabotorkál, félholtan találja szerelmét áldatlan legénylakásán. Az a két nap, mialatt félszeg kétségbeeséssel küzd a lányért, egyik kisemmizett kis lény a másik kisemmizett kis életéért, a filmnek legszebb jelenete. De a megoldás még várat magára, ahhoz a fiúnak is, a lánynak is erkölcsi lénnyé kell érnie, hogy külön-külön föl tudjon lázadni a pénzzel kibélelt szolgaság ellen. Csak miután ez megtörténik, születhetik meg kölcsönös szerelmük. Mert előbb ki kell egyenesedniük ahhoz, hogy egymás szemébe nézhessenek.

Sablonos történet? A történet - sajnos igen, de az egésznek és a részleteknek az elemzése oly finom, emberi és igazságos, hogy a filmet művészi és erkölcsi értelemben is a legjobb alkotások közé emeli. Ritka pontossággal, szeretettel és morális érzékkel tapintja ki a pénz könyörtelen mechanizmusában vergődő emberkék tompa, mégis halálos bánatát. S mikor megengedi végre számukra a találkozást, sikerük mintha valami többre biztatna. Homályosan valami ilyesmit érzünk szabadon fölragyogó mosolyuk láttán: íme a szelídek forradalma! S a kicsinyeknek és a szelídeknek ez a szép győzelme a földön - mely az Evangélium szerint végül is nekik van fönntartva - akarva-akaratlanul is, merem kockáztatni: egyetemes alkotássá avatja a filmet."

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu