 |
 |
 |
 |
2004.11.24
|
Az Új Ember könyvújdonsága
|
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Az Olvasó írja Van népünkben istenszeretet Lengyelországban jártunk, részt vettünk a magyarok nagy ünnepén Krakkóban, a magyar kápolna felszentelésén. Meglepett a magyar zarándokok nagy száma és a lelkipásztoroké is, ami reménynyel tölt el: van népünkben istenszeretet, melyet fokoz még az egyház nagyjainak, boldogjainak és szentjeinek imája és helytállásuk hősies példája. Ezek az életutak ösztönző erejűek számunkra a mindennapokban, hogy Isten hűségét kitartó hűséges szolgálattal háláljuk meg - mindnyájan a magunk helyén és élethelyzetében. Koncsag László, börtönlelkész "Irigylem" a lengyeleket... A szeptember 26-ai Új Ember 16. oldalán olvastam és láttam a képét egy csodálatosan szép, katedrális méretű templomnak, melyet a lengyelek Varsótól délre, Lichenben építettek, és idén nyáron szenteltek fel Lengyelország Királynője, a Szűzanya tiszteletére. Ennek kapcsán gondolkodtam el, vajon nálunk mi is a helyzet? Mária országában hogyan tiszteljük Királynőnket? Több mint hatvan éve Mindszenty bíboros Budapesten, a Normafánál szentelte fel egy új kápolna alapkövét, mely engesztelő kápolna lett volna Magyarország Királynője tiszteletére. Az alapkő azóta is ott van, de a kápolna nincsen. Még nyoma sincs az építkezésnek. A Városliget szélén felrobbantott fogadalmi templomot (amelyet sokan Regnum Marianum-templomként emlegetnek) máig sem építette újjá senki. A Mátyás-templom életveszélyes. Az elhagyatott, vidéki templomokról ne is beszéljünk! Vajon nálunk mire van pénz? Látom a televízióban: erotikakiállításra, szexiparra, nyuszilányokra. És még ezer másra. Szégyen, gyalázat, elkeserítő! "Irigylem" a lengyeleket! Kallós Tiborné, Székesfehérvár Tanuljunk Boldog Károly királytól és fiától! Makón háromszor láttam vendégül Habsburg Ottó elnök urat. Sokat tanultam tőle. Többször beszélgettünk a nevelésről. Szüleimtől hallottam, hogy Ferenc József cipész volt. Elmondtam ezt az elnök úrnak, aki kijavított: nem cipész, hanem suszter. A Habsburg-családban a leendő uralkodóknak, hogy értékelni tudják a kétkezi munkát, mindig valamilyen mesterséget, szakmát kellett tanulniuk. A családban most is mindenkinek fegyelmezetten dolgozni kell - mondta Habsburg Ottó -, de nemcsak azért, hogy pénzt keressen, hanem hogy rendes ember legyen belőle. Első makói látogatására, amikor Mindszenty bíboros emléktábláját leleplezte és részt vett a kápolnaszentelésen, két fia is elkísérte, akik láthatóan nagy tisztelettel viseltettek édesapjuk iránt, aki ugyanilyen tisztelettel volt az ő szülei iránt is. A vacsora végén megmutattam neki szülei nagyméretű színes képét. Könnyekig meghatódott, hogy vannak emberek, akik így tisztelik az ő szüleit. Beszélt arról is, hogy a keletnémetek átengedését az osztrák határon Pozsgay Imrével készítették elő, de - hogy személyük ne legyen akadály - legkisebb leánya, Walburga képviselte őt, aki átvágta a vasfüggönyt... Munkára és vallásosságra nevelődött a családban Boldog Károly király és fia, Habsburg Ottó is, ezért tudtak a közösségért áldozatot vállaló értékes emberek lenni. Ez a kapcsolat is megerősített abban a meggyőződésemben, hogy nem az a fontos, hogy a szülők "mindent megadjanak" gyermekeiknek, hanem tanítsák meg őket a fegyelmezett munkára, a közösségért vállalt áldozatos magatartásra - amint azt Jézus elvárja -, mert csak akkor lesznek szüleiket is megbecsülni tudó tisztességes emberek. Olyanok, mint Boldog Károly király, akit példaképül állít a Szentatya a világ elé, olyanok, mint Habsburg Ottó, akinek élete hirdeti, hogy szükségünk van ilyen emberekre. Katona Pál plébános, Földeák
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
