Akinek a szószék volt a harctere

Emlékezés Kálló Ferenc tábori esperesre

Hatvan évvel ezelőtt, 1944. október 29-én gyilkos golyók kioltották a hősi lelkületű pap, Kálló Ferenc tábori esperes életét.

A II. világháború végén a katolikus tábori püspöknek negyvenhét hivatásos papja volt, a háború időtartama alatt körülbelül hatszáz papot hívtak be tartalékos főhadnagyi rangban. Legtöbbjük a frontokon vagy a frontvonalak közelében, egészségügyi oszlopoknál, ezred- és hadosztálysegélyhelyeken teljesítették szolgálatukat. Állandó harc és helytállás volt ez - mostoha körülmények, folytonos életveszély közepette. De szükség volt rá, hogy egyéni vigaszt, személyes támaszt nyújtsanak a katonáknak, végtisztességet adjanak a hősi halottaknak, kapcsolatot tartsanak a hozzátartozókkal. Sokan elmentek már azok, akik óriások voltak a katonák előtt is: Nádassy Alfonz, Balogh István, Marosi Izidor, Turner Kálmán - hogy csak néhányukat említsük -,akik osztoztak katonáikkal a hadifogság nyomorúságában is. A háborút és a hadifogságot megjárt papi nemzedék kiemelkedő alakja Oloffson Placid atya, akinek hite és derűje ma is különös ajándék számunkra.

Helytállásuk hozzátartozik itt a földön, a történelem vérzivataraiban vándorló egyházhoz éppúgy, mint az a hős, aki a nemzetnek ezt a válságát, népünknek ezt a szenvedését - lelkiismeretének kimagasló érzékenységével és gyenge testében is hatalmas lelkierővel - tábori lelkészként egészen másként élte meg.

Kálló Ferenc tábori esperes huszonhét éves papi életútja változatos, sokszínű életút. Talán a tanítói hivatást vállaló apa humanizmusa és a népes család (hat fiútestvér) egymás iránti szeretete, majd a szarvasi plébános példája formálta lelkének szociális érzékenységét. Testének gyengesége, gyakori betegsége, sokszor el nem fogadott és meg nem értett szociális tevékenysége miatt szinte évről évre új lelkipásztori helyen kellett dolgoznia. Tízéves egyházmegyei szolgálat után 1927-ben lépett be a hadsereg lelkészi állományába. Családja körében lépését így magyarázta: "A szociális igazságtevés eszméit a honvédek lelkébe plántálva széjjelküldhetem az egész országba."

A katonák megszerették a szorgalmas, nagy szenvedéllyel prédikáló papot, aki először a budapesti vegyes dandárnál, majd Szombathelyen, a honvéd közrendészeti kórházban szolgált.

Részt vett 1939-ben a kárpátaljai bevonulásban mint a 2. lovasdandár beosztott papja. Amikor 1940-ben a budapesti 11. helyőrségi kórházhoz - a mai Királyhágó úti tiszti kórházhoz - vezényelték, akkor érkezett el élete végső, drámai szakaszához. Európa háborúban égett: az új meg új harctéri jelentések, a koncentrációs táborokról szivárgó hírek, a rengeteg halott, sebesült, végleg megérlelték és megerősítették elszánt háborúellenességét. Tábori lelkész létére egyre nyíltabban és világosabban prédikált a háború borzalmai ellen, minden lehetséges eszközzel azon fáradozott, hogy embereket visszatartson a frontszolgálattól, hogy üldözötteket mentsen. 1944 őszén a Magyar Fronton kívül már több ellenálló csoporttal volt kapcsolata.

Mindeközben áldozatos szeretettel végezte lelkipásztori szolgálatát. Sebesült és beteg katonák papja volt, aki nem sajnált fáradságot és áldozatot, ha katonákról volt szó. Éjszakákat virrasztott súlyos betegek mellett, pedig maga is állandóan beteg volt. A lelkipásztori gondjaira bízott kórház kis kápolnájában mondta vasárnapi szentmiséit és híressé vált beszédeit. A nyilas hatalomátvétel után személye elviselhetetlenné vált, helyzete kritikusra fordult.

Betegsége elhatalmasodott rajta és ágynak dőlt. Lázas, súlyos beteg volt, amikor 1944. október 29-én este fél nyolc tájban a kórházhoz közeli Márvány utca 26. számú lakására ismeretlen férfi állított be azzal, hogy beteghez hívják.

Az esperes azonnal felkelt betegágyáról, búcsút mondott hozzátartozójának, aki súlyos tüdőgyulladásában ápolta. A ház előtti autóba ültették és elvitték. Másnap reggel találták meg holttestét a Budakeszi út árkában. Testén gépfegyvergolyónyomokat állapított meg a vizsgálat. November 8-án temették el a Farkasréti temetőben.

Holttestét abban a kápolnában ravatalozták fel, ahová áldozatos életének annyi emléke fűzte.

Krisztus katonája volt.

Szaradits József

Kálló Ferenc vértanú esperesre először október 27-én, 11 órakor, emléktáblája megkoszorúzásával emlékeznek a Királyhágó úti kórházban, majd október 29-én, halála napján, este 6 órakor a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templomban mutat be szentmisét Szabó Tamás tábori püspök.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu