Kisteleki Károly

Az Európai Unió alkotmányos szerződése

A 2001. december 14-15-én Laekenben (Brüsszelben) megrendezett ülésén az Európai Tanács létrehozta az Európai Unió (EU) jövőjéről tanácskozó konventet, mely munkájának eredményét, az EU alkotmányos szerződésének tervezetét 2003. július 18-án adta át az EU soros elnökségének. A kormányközi konferencia - nemegyszer súlyos viták után - 2004. június 18-án elfogadta az alkotmánytervezet végső szövegét, melynek hatályba lépéséhez a tagállamok ratifikációin keresztül vezet az út.

A dokumentum törekszik az unió jogi kereteinek megszilárdítására, a tagállami és uniós hatáskörök pontos elhatárolására és az Alapvető Jogok Chartáját is magában foglalja. A magyar diplomácia sikereként értékelhetjük, hogy a kisebbségek jogait is megemlítik az unió alapértékei közt. Az alábbiakban az alkotmányozási folyamat főbb vitapontjait ismertetnénk. Hét ország (Lengyelország, Olaszország, Csehország, Málta, Szlovákia, Portugália, Litvánia) szerette volna elérni, hogy a preambulumban, az alkotmány előszavában szerepeljen az Európa keresztény gyökereire történő utalás. A vitában az ellenzők azzal érveltek, hogy az alkotmány egy szekuláris dokumentum, amelyben nincs helye egy bizonyos vallás méltatásának, tekintettel például az Európában élő sok millió muzulmánra, illetve Törökország jövőbeli tagságára. A kompromisszum alapján a dokumentumba Európa vallási örökségére történő utalás került be. A szöveg nem hivatkozik kimondottan Istenre, csak általánosságban Európa "kulturális, vallási és humanista örökségére, amely megalapozta az egyén szerepét a társadalomban, minden elidegeníthetetlen és sérthetetlen jogával együtt, és a törvény tiszteletét".

A tárgyalások legproblematikusabb része a szavazati rendszer reformja volt. A konvent azt javasolta, hogy a nizzai rendszert egy olyan szisztéma váltsa fel, amelyben egy döntés akkor születhet meg, ha azt a tagállamok fele támogatja, és az igennel szavazók az unió össznépességének 60%-át képviselik. Ez a formula nem volt elfogadható Spanyolország és Lengyelország számára, ezért a kemény viták után létrejött megállapodás szerint egy döntés akkor születhet meg, ha a tagállamok 55%-a - de legalább 15 állam - igennel szavaz, és ők együttesen képviselik az összlakosság 65%-át. A 25 tagú unióban a "legalább 15 állam" az államok 60%-át jelenti, de mire ez a szavazati rendszer életbe lép (2009. november 1.), addigra valószínűleg már 27 tagja lesz az EU-nak, ahol az 55% majdnem pontosan megfelel a 15 államnak (55,56%). Kalkulációk szerint az új rendszerben hat és félszer annyi országkoalíció létezik, amely meg tud szavazni egy döntést, mint a régiben, ezért az új szavazati rendszer kimondottan hatékonynak tűnik. Ha az egyes tagállamok szavazati súlyát nézzük, az új szabályozás egyértelmű nyertese a négy legnagyobb ország (Németország, Anglia, Franciaország és Olaszország), de közülük is elsősorban Németország. Berlin szavazati súlya a nizzai 7,8%-ról 11,9%-ra nő, a három másik nagyé pedig 7,8%-ról 8,5-8,7%-ra. A többi ország mind veszít egy kicsit, Magyarország szavazati súlya például 3,7%-ról 2,8%-ra csökken. A magyar tárgyalóálláspont szerint ez elfogadható a hatékonyabb döntéshozatalért cserébe.

A másik fontos újdonság, hogy az Európai Bizottság összetételét az egy ország, egy biztos elve szabályozza egészen addig, amíg az alkotmány életbe lépésétől számított második bizottság hivatalba nem lép. Ez elvileg 2014, hacsak az idén novemberben hivatalba lépő bizottság idő előtt meg nem bukik. A következő bizottság hivatalba lépése után a bizottságnak kétharmad annyi tagja lesz, ahány tagállam van, és a biztosokat az egyenlő rotáció elve alapján választják ki - feltéve, hogy az Európai Tanács máshogy nem dönt. A költségvetési politikában Németországnak és szövetségeseinek sikerült elérniük, hogy az Európai Bizottságnak továbbra is csak ajánlástételi joga lesz azokkal az országokkal szemben, amelyek az engedélyezettnél nagyobb költségvetési hiánnyal rendelkeznek, vagyis a bizottság ajánlásait a tanács minősített többséggel is elutasíthatja, illetve módosíthatja. Egy tagállam csatlakozásáról az euróövezethez a teljes tanács dönthet, minősített többséggel, de csak akkor, ha a bizottság egyetértését követően, az eurózóna tagállamainak minősített többsége előzőleg is ezt javasolta.

Az immáron 25 tagállam közül 11 népszavazással kíván dönteni az EU-alkotmány elfogadásáról, míg a többi országban - így hazánkban is - a parlament foglal állást. A ratifikációs folyamat kockázata, hogy amennyiben az valamely tagállamban negatív eredményt hoz, úgy az az egész uniót válságba sodorhatja, így az integráció sikeréért szorítók izgalommal vegyes aggodalom kíséretében tekintenek a parlamenti és népszavazások elé.

(A szerző az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának oktatója)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu