Homíliavázlat

Itt vagyok, Uram! Küldj engem is!

Ma a missziók nagy ügyét ünnepli az egyház világszerte. Megváltónk akaratát teljesíti, aki megy, hogy hirdesse az ő Örömhírét. Az Örömhírt, melynek lényege, hogy van Isten, nagyon szeret és eljött közénk, irgalmas a szíve, a másik létrendben helyet készít. Elmenvén az egész világba, tanítsatok minden embert mindarra, amire én tanítottalak titeket - mondta nekik és nekünk. A pápa újraevangelizációt hirdet már évek óta. Valahol mintha elaludtunk volna mi, keresztények.

A sátán tábora nő. Egyre több a kételkedő, az istentelen, a reményvesztett. Miért? Mert mi nem állunk a helyünkön.

Gyönyörű a mai olvasmányban az ígéret: az Úr igaz bíró, aki meghallgatja a balsorsban levőket, a sírókat, az árvákat. Mi pedig várjuk közbelépéseit. S kérdezem sok nyomorult testvérem nevében: hogy jön el, hogyan lép hozzánk segíteni?

Alkalmas egyéneket vezérel mellénk. Egy női betegszobában az öt beteg között két fiatal is volt. Egyáltalán nem voltak súlyos betegek, mégis lázadtak Isten ellen: Ha lenne, ha törődne velünk, akkor most nem lennénk itt. Egy nagyon beteg idősebb így beszélt: Pécsi vagyok. Ismeretlen betegség ledöntött a lábamról. Otthon az orvosok tanácstalanok voltak. Akkor az Úr küldött egy konziliárius orvost, aki rátalált a bajomra, sőt, azonnal közölte, hogy Pesten hol foglalkoznak szakszerűen e ritka betegséggel. Engem tenyerén hordoz az Isten.

Jó lenne finomítani lelkünket, hogy az észrevevés képessége kialakuljon bennünk.

Az Úr elvárja tőlünk, keresztényektől, hogy rendelkezésére álljunk, és menjünk a szenvedő, a tudatlan, a meg nem oldott gondokkal küszködő emberek közé, és jelenítsük meg előttük őt, a vigasztalót, az örök életet ígérőt. Saját papi életemben tapasztalom: ellenállhatatlan erővel küld egyre több beteghez, jelenleg tíz kórházban kell megjelenítenem a természetfelettit. Nem térítek. Csak jelzem, hogy Jézus előhírnöke vagyok. Pap vagyok. És mosolygok, és a szívemet kínálom oda nekik. Érdekes, a természetfeletti mindenkit lázba hoz. Közömbös nincs. Rengeteg a megtérő, a kérdező, a megnyugvást találó. A gyűlölködők sem keserítenek el. Érzik, hogy közük van Isten világához. Csak még idétlenkednek, mert valahol sérelem érte őket, vagy előítélet miatt idegenkednek.

És ami a legmeghatóbb számomra: az Úr küld, hív önmagához is, hiszen mindig őt találom meg a szenvedőkben, elesettekben. Hányszor kérnek tőlem a már alig lélegzők vizet, vagy hogy ne engedjem el a kezüket. Mindig hallom Jézusom szavát: amit egynek tesztek a kicsinyeknek, a szenvedőknek, nekem teszitek. Ilyenkor újra meg újra megremegek és a könnyeimmel küzdök.

Jézus! Küldj bennünket, és támassz egyre több küldhetőt! Te ilyen missziót álmodtál és kívánsz. Fel kell emelni ezt a szegény magyar népet. Vissza kell varázsolni a keresztény Magyarországot.

Kerényi Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu