Gyertyaláng a ködben

Önkéntesként La Salette-ben

A kegyhely felülnézetből

Tejföl-ködben úszik a táj már megint. Pár percre betértünk a Találkozás kápolnájába. Az oltár mögötti fal üvegből van, mint egy hatalmas ablak, s tiszta időben rettentő völgyet tár elénk, de ma csak a mindent elborító ködöt láttuk. A hajnali szélcsendben a felhők gyakran megülnek a kétezer méter magas hegycsúcsokon. De nem volna jó, ha valaki azt gondolná, hogy errefelé, a francia Alpokban keveset látják a napot így ősz elején. Sőt, itt csillagból is annyi van az égen, mikor kialszanak a bazilika fényei, hogy megilletődve érezzük magunkat a csodás égi díszkivilágítás láttán. A tejút egész hosszában átszeli az eget. Már húsz-egynéhány napja tartózkodunk itt, a La Salette-i Notre Dame kongregációjának segítőiként, de esőt még alig láttunk. Nagyon sokszor tiszta az ég, és olykor, mint ma is, melankolikus köd száll a tájra.

Nemzetközi munkabrigád a konyhán

Aggódtunk, hogy vajon La Salette ünnepén, a Szűzanya jelenésének évfordulóján nem lesz-e rossz idő, hiszen több mint ezer zarándok érkezik majd, hogy a hegymenetes keresztutat végigjárják. De az ünnepnapon, szeptember 19-én ragyogó napsütés volt. Zavartalanul lehetett részt venni az ezernyolcszáz méter magasságban bemutatott szabadtéri szentmisén és ünnepelni Máriát, aki 1846-ban üzenetet hozott két pásztorgyereknek, egy kisfiúnak és egy kislánynak. A Szűzanya könnyek között jelent meg, és hosszan beszélt a két gyermeknek, helyi francia tájszólással. Azt mondta, folyton imádkozik, hogy az emberek visszataláljanak Isten útjára. Majd megindult felfelé a hegyoldalon, és fények között eltűnt a szemük elől. A két kisgyerek nem tudta, hogy a Szűzanya beszélt hozzájuk. Egyszerűen csak így nevezték: a Szép Hölgy, aki sír. De engedelmeskedtek neki, és hírét vitték a jelenésnek.

La Salette szeptember 19-én, a Szűz jelenésének évfordulóján

Később, az ide látogató zarándokok fogadására létrejött a La Salette-i Notre Dame kongregáció. Körülbelül kétezer papjuk és még több nővérük dolgozik világszerte. Új hivatásaik is vannak: mi itt együtt dolgoztunk hat madagaszkári és ugyanannyi angolai testvérrel, akiket majd decemberben szentelnek fel hazájukban.

Az ünnep estéjén nemzetközi imaórát tartottunk a bazilikában. Sokféle nyelven énekeltünk gitárral és orgonával kísérve. Az utolsó dalt mi, magyarok énekeltük, miközben a zarándokok meggyújtották gyertyáikat a körmenethez. Minden este, naplemente után több száz gyertyaláng kígyózik a hegyoldalban, és közben bátor ének szól. Szeptember 19-én este a körmenet különösen szép volt. Míg a bazilikában imádkoztunk, köd szállt a hegyekre, és a körmeneten minden imádkozó lélek egy-egy lobogó láng volt a homályban.

La Salette csodálatos hely. Gyönyörű hegyek, végtelen nyugalom és lelkiség. Mégis mindenki számára elérhető, ha ez furcsán hangzik is. La Salette a forgalmasabb hónapokban önkéntes munkásokat fogad. Itt teljes ellátást biztosítanak, sőt, még az utazási költség is visszaigényelhető. Az önkéntesektől mindössze annyit kérnek, hogy egy egész hónapot maradjanak, és a rájuk bízott feladatot lelkiismeretesen végezzék. A munka mellett persze marad jócskán szabadidő is. A sok önkéntes hamar összebarátkozik, és együtt mennek kirándulni, sportolni vagy tüzet rakni valamelyik hágón és a csillagos ég alatt aludni. Buszos kirándulásokat is szerveznek, például a karthauziak ősi rendházához, a Grande Chartreuse-höz vagy a cseppkőbarlangokhoz. És vannak, akik felfedezik, milyen szép hajnalban egy közeli hegycsúcson imádkozni, és ezért nap mint nap világosodás előtt kelnek, hogy reggelire visszaérjenek.

Idén szeptemberben nyolcvan önkéntes dolgozik itt velünk együtt. A nyári hónapokban még több emberre van szükség. Sokan jönnek Lengyelországból és Oroszországból, de szinte minden európai országból akad egy-két vállalkozó kedvű. Sokan már anyukák vagy már nagymamák is, de azért a ráérős egyetemisták vannak többségben. A világ különböző részeiről érkező önkéntesek minden kulturális és nyelvi különbség ellenére is tudnak együtt imádkozni és ünnepelni. Már hagyományszámba mennek az estélyek, melyeket más-más országok fiai rendeznek, és ahol az adott nemzet megmutathatja magát szórakoztató és tartalmas módon. Az estélyek után pedig mindenki együtt táncol: az atyák, a nővérek, a testvérek, a nagymamák, az egyetemisták, és persze köztük mi is: három magyar fiatalember.

Szerdahelyi Miklós

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu