Liturgia

Az egyház az eucharisztiából él

Bevezetés

Tavaly nagycsütörtökre jelent meg II. János Pál enciklikája az oltáriszentségről. A Redemptionis Sacramentum (A megváltás szentsége) instrukció sokat hivatkozik erre a pápai megnyilatkozásra, amely teológiai és lelkiségi megalapozása, előfutára volt az idei, fegyelmi jellegű végrehajtási utasításnak. Az előző hónapokban végigvezettük Olvasóinkat a kongregációs instrukció előírásain - cikkeinkre sok jó visszajelzés érkezett, amelyeket köszönünk. Most, az eucharisztikus esztendő kezdetén elővesszük ezt a pápai enciklikát, hogy mélyebben is épüljünk a szentmise misztériumán, a megtestesülés és megváltás művének ünneplésén.

A II. vatikáni zsinatnak az egyházról szóló konstitúciója (Lumen gentium) megállapítja: "Az eucharisztikus áldozat az egész keresztény élet forrása és csúcsa" (LG 11). Ezt a mondatot értelmezi a pápai enciklika: az egyház az eucharisztiából él mint forrásból, de mondhatnánk azt is, hogy az eucharisztia ünnepléséért él, amennyiben abban éri el tevékenységének csúcspontját. A Szentatya ezt a misztériumot, hittitkot járja körül levelében, először a hit oldaláról vizsgálva az oltáriszentséget, majd annak egyházépítő szerepét mutatja be, apostoli voltát, helyét a horizontális egyházi közösségben. Ezután külön fejezetet szentel a liturgia szépségének mint teológiai tartalmat hordozó valóságnak, majd pedig Máriáról, az "eucharisztikus asszonyról" beszél.

A bevezetőben előbb egy liturgikus teológiai megközelítést olvashatunk: az egyház az utolsó vacsora termében születik meg, amikor Jézus a megáldott kenyeret és bort, illetve magát a rítust rábízza az apostolokra. Ebben a kenyérben és borban szentségileg már elővételezve a teljes húsvéti misztérium benne van.

Ebből a misztériumból születik az egyház, ez marad mindig is az egyház életének központja, a megváltás órája lesz jelenvalóvá a szentmisékben. Az eucharisztia titkának mindenkiben hálás csodálatot kell ébresztenie, de különösen a papnak, aki ajkát és hangját annak rendelkezésére bocsátja, aki e szavakat kimondta a Cönákulumban.

A pápa a rácsodálkozás, a személyes élmények után aggodalmait is megosztja, amelyek az enciklika megírására sarkallták. A zsinat után árnyékok is megjelentek az egyházban, olyan visszaélések, amelyek az eucharisztiáról szóló tanítást elhomályosítják: áldozati jellegétől megfosztva csupán közösségi együttlétté alacsonyítják, mások az apostoli papság nélkül akarják létrehozni, ismét mások az ökumenikus közeledés érdekében térnek el a helyes tanítástól és gyakorlattól.

Olvassuk együtt az enciklikát azzal az isten- és egyházszeretettel, ahogy az eucharisztia misztériumáról való elmélkedést a Szentatya számunkra megfogalmazta!

Füzes Ádám

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu