Keressük a szavakat...

A világmisszó országos ünnepéről

Az Eucharisztia Évében a missziós vasárnap is az oltáriszentség jegyében telik. "Az eucharisztiában átéljük megváltásunk titkát, amelynek teljessége Krisztus áldozati halálában van... - írta a Szentatya idei missziós vasárnapi üzenetében. - Krisztus minden emberért meghalt, és így minden ember számára elérhető és megadatik az üdvösség ajándéka, amelyet az eucharisztia a történelem folyamán szentségi módon megjelenít. (...) a ťKrisztus által tápláltŤ kifejezést úgy értsék a hívők: a missziós feladat azt jelenti, hogy áldozati adomány legyünk, amely Istennek tetszik, és amelyet a Szentlélek megszentelt, hogy mindig egy szív és egy lélek legyünk, és az Isten szeretetének tanúi a világ végső határáig."

Hagyományosan a misszió azt jelenti: elvinni az Örömhírt azoknak, akik még nem hallottak Jézusról. Ma már a misszió része a Krisztustól eltávolodottak visszahívása, az új evangelizáció és a hívők közösségének szóló igehirdetés, a pasztoráció is. Nem kell tehát utazni, hogy "áldozati adománnyá legyünk", ezt mindennapi életünkben is megvalósíthatjuk.

E szerep betöltésére buzdított október 16-án a harmadik alkalommal megrendezett Világmisszió Országos Ünnepe, melynek a budai ciszterci Szent Imre-plébániatemplom adott otthont. "A missziós parancs - ťMenjetek, tegyetek tanítványommá minden népet, és kereszteljétek meg őketŤ - nemcsak a kiválasztottaknak, hanem minden megkereszteltnek szól. E nap célja ezt a lelkületet felébreszteni, elmélyíteni" - mondta köszöntőjében Rostás Sándor verbita szerzetes, a Pápai Missziós Művek országos igazgatója.

Ünnep volt ez a nap, amikor a missziót végzők hálát adtak, illetve beszámoltak eredményeikről és nehézségeikről. A távoli országokban folyó küzdelmes igehirdetésről szóló előadások kalandra hívtak, a tanúságtételek pedig ráébresztettek arra, hogy ugyanolyan nagy kaland, ha környezetünkben teszünk tanúságot Krisztusról, vagy imádsággal kapcsolódunk be a világmisszióba.

Ugyanakkor találkozás is volt ez a nap: kultúrák találkozása. A programot szervező verbita misszionáriusok különösen fontosnak tartják az inkulturációt, hogy a különböző hagyományok, szokások szerint élők a megtérés során ne veszítsék el identitásukat, gyökereiket, hanem saját kultúrájukban találjanak rá az élő Istenre. "Őseink hinduk voltak - mondta beszámolójában az indiai Annie Manjaly SND nővér -, sok mindent átvettünk ebből a hagyományból. India mély lelkiséget hordoz, amely Krisztus előtt 1500 óta ott él. Ennek egyik alapgondolata, hogy a léleknek meg kell találnia kapcsolatát Teremtőjével. Ezt egy kereszténynek is meg kell találnia."

A programokon résztvevők ízelítőt kaptak a kultúrák Krisztus körüli összefonódásából, hiszen az indonéz népzenéből merítkező vallásos éneknek éppúgy helye volt ezen az ünnepen, mint Pilinszky János megzenésített versének, a modern pantomimnak vagy az indiai imatáncnak.

Tudjuk és látjuk, hogy Magyarország - Európához hasonlóan - rászorul az új evangelizációra. "A még és a már összeér, régi keresztény területeken kell újra missziót folytatni. Lépjünk párbeszédre a körülöttünk élő, Krisztustól távol lévő embertársainkkal" - buzdított Erdő Péter bíboros, prímás érsek az ünnepi szentmisén. - Keresnünk kell hozzá a szavakat, fogalmakat - mondta később -, és utána világosan ki kell mondanunk az Evangélium üzenetét."

Ahol viszonylagos jólét és biztonság van - mint hazánkban -, ott az emberek lelke kevésbé nyitott erre a szóra, kevésbé készségesen fogadják be Jézust, akárcsak a gazdag ifjú. A hívő közösség felelőssége - és személy szerint minden hívőé -, hogy átadja az örömhírt. Ehhez sokszor nem kell mást tenni, mint saját hivatásunkban, családunkban, barátaink körében tanúságot tenni és imádkozni, egyszerűen úgy élni, hogy felismerjék, Jézus tanítványai vagyunk.

k.a.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu