A hét szentjei

Claret Szent Antal Mária püspök

(Október 24.)

A spanyolországi Sallentben született 1807-ben. Pappá szentelése után Katalóniát bejárva évekig prédikált. 1849-ben megalapította Mária Szeplőtelen Szívének missziós társaságát (a claretinusokat). 1850 és 1857 között Kuba szigetének érseke, majd Spanyolországba visszatérve a királynő gyóntatója és tanácsadója lett. Az 1868-as spanyol forradalom miatt a királyi családdal Franciaországba ment, és a fontfroide-i ciszterci apátságba vonult vissza. Ott halt meg 1870. október 24-én.

A szent apostolok a Szentlélek tüzétől vezetve bejárták az egész földet. Ugyanettől a tűztől föllelkesítve az apostoli hithirdetők is eljutottak, eljutnak és el fognak jutni a világ végéig, a föld egyik sarkától a másikig, hogy hirdessék Isten igéjét úgy, hogy Szent Pál e szavait méltán elmondhassák magukról is: Krisztus szeretete sürget minket (2 Kor 5, 14).

Krisztus szeretete sürget, késztet minket, hogy elmenjünk, és hogy a szent buzgóság szárnyain felemelkedve repüljünk. Aki igazán szereti Istent, az szereti embertársát is; az igazán buzgó ember szeret is, de egy magasabb fokú szeretet mértéke szerint, úgy, hogy minél inkább lángol a szeretettől, annál inkább hajtja a buzgóság.

(Claret Szent Antal Mária püspök művéből)

Boldog Mór püspök

(Október 25.)

Tiszta lelkű bencés szerzetes volt, akit ezért Szent Imre herceg 1015 körül Pannonhalmán hét csókkal köszöntött. Szent István királyunk előtt is kemény próbán bizonyította szerzetesi fegyelemtartását. Később apát, majd 1036-tól pécsi püspök lett. Ő írta az első magyar legendát a két Zobor-hegyi remetéről, Szent Zoerárd-Andrásról és Szent Benedekről. 1070 körül halt meg Pécsett.

Egy alkalommal Szent István király fiával együtt Szent Márton egyházába tért imádkozni. A király, amikor a szerzetesek a körmenet befejeztével elébe járultak tiszteletadásra, fiát előrebocsátotta üdvözlésükre. A gyermek Imre pedig Szentlélekkel eltelve, kinek-kinek érdemeit ismerve, a csókokat úgy osztotta egyenlőtlenül: az egyiknek csak egyet, a másiknak hármat, egy harmadiknak ötöt, végül pedig a Mórnak nevezett testvérnek hét csókot adott.

A mise végeztével Szent István király bizalmas beszélgetésben megtudakolta tőle, miért osztotta a csókokat egyenlőtlen számban. Szent Imre külön-külön mindegyiknek érdemeit feltárta atyja előtt, tudniillik, hogy aszerint adta a csókokat, hogy ki-ki mennyi időn át tartott ki a megtartóztatás erényében. Azt is megmondta, hogy az, akinek hétre sokszorozta a csókok számát, egész életén át szűzi életet élt.

(Szent Imre herceg legendájából)

Szent Simon és Szent Júdás apostol

(Október 28.)

Simon neve tizenegyediknek szerepel az apostolok jegyzékében. Kánában született, mellékneve: a Buzgó. Júdás Tádé volt az az apostol, aki az utolsó vacsorán megkérdezte az Urat, miért csak az apostoloknak és nem a világnak nyilvánította ki magát (Jn 14, 22).

A mi Urunk, Jézus Krisztus rendelte a földkerekség számára a lelki vezéreket, a tanítómestereket s az ő isteni misztériumainak szolgáit. Parancsot adott nekik, hogy világítsanak, mint a fény, és világosságukkal árasszák el már nem csupán Júdea földjét, hanem egyenesen a világ minden országát és minden emberét, a föld valamennyi lakóját. Valóban úgy van, ahogyan olvassuk: A tisztséget magától senki sem vállalhatja, csak akit az Isten meghív (Zsid 5, 4). A minden ember felett levő apostoli tisztségre ugyanis a mi Urunk, Jézus Krisztus hívta meg tanítványait.

Az igazság oszlopai és biztos alapjai lettek ezek a boldog tanítványok. Róluk mondta az Úr, hogy úgy küldi őket, amint őt küldte az Atya.

(Alexandriai Szent Cirill püspöknek Szent János evangéliumáról szóló magyarázatából)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu