Olvasót tessék!

Reggeli kavalkád a fővárosban. A zsúfolt, forgalmas téren egymást kerülgetik az emberek, ki-ki szalad a villamos, a busz után, a többiek ilyenkor nem emberek, csak kikerülendő tereptárgyak. Én sem teszek mást: sasszézom, elugrom és kerülgetek, fejemben egymást kergetik a rám váró telefonok, találkozások; ügyek, ügyek, ügyek. A tér egyik sarkából, onnan a gomolygó embermassza mögül krákogó hang ismételgeti: "Olvasót tessék! Olvasót tessék!" Megtorpanok. Rózsafüzért árulnak? Itt? Nocsak. Kíváncsiságom átprésel a tömegen, s már látom is a kiáltó embert, amint jobbra-balra forgatja a fejét és kínálgatja olvasóit. Közelebb nyomakszom, olykor már a papírdobozokból rakott pultja is kivillan a lábak sűrűjéből.

Aztán egyszerre mindent megértek. Emberünk valóban olvasókat árul. Olvasószemüvegeket. Egy-, két-, háromdioptriás okulárékat. Olcsón, akciósan, csak itt, csak most, az emberforgatagban.

Töprengve indulok tovább. Megint egy illúzióval kevesebb? Ugyan. Megint egy örömmel több: az olvasó szó, ha csak egy percre is, de képes volt kiszakítani a reggeli embertelen tolongásból. Istennek legyen hála.

Balázs István

Aranyláz - Romániában

Kocsis Tibor filmjének minden kockája kétségbeesett kiáltás. Az Új Eldorádó című dokumentumfilm egy festői tájat mutat be, ahol egyszerű román emberek elkeseredett harcot vívnak a természettel. Az emberivel. A kapzsisággal, a lelketlenséggel, a cinizmussal. Verespatak völgye és az Erdélyi Sziget-hegység Európa utolsó érintetlen paradicsoma. De a kanadai Gold Corporation nevű cég és az ez ügyben maffiaszerű működést mutató román kormány új Eldorádót álmodott a helyére: a kontinens legnagyobb aranybányáját. Létrehozása tizenhét évet venne igénybe. Ez idő alatt négy hegyet bontanának le. A gyönyörű völgy, ahol a kétezer éves település található - három felekezet templomával, régi, műemlékké nyilvánított házaival, megannyi emberi sorssal - betonfallal körülzárt kloákává válna. Cianidos vízzel. Már folyik a megvesztegetés. A fiatalok nem dolgozhatnak másutt, csak a Goldnál. A község lakóinak egy része eladta a házát a külföldi cégnek. De akik maradtak, kitartanak. Van, aki a kaszáját élesíti, hogy fejét vegye a kanadainak. Van, aki érdekvédelmi szervezetet hozott létre. Van, aki az Európai Unióban bízik. És van, aki már jegygyűrűjét sem viseli, ezzel is protestálva az arany uralma ellen. A völgy jelentős régészeti lelőhely is, római kori tárnákkal. A román Akadémia szintén harcol érte. De a kormány levette a védett helyek listájáról. Erdély drágakövét - amelyhez még Ceaucescu sem mert hozzányúlni - szinte bizonyosan szétzúzza az emberi mohóság. A film segélykérés is. A megvásárolt mozijegyek árának tíz százalékát Verespatak megmentésére fordítják. Kevés a remény. De ha megtehetjük, tíz százalékkal járuljunk hozzá mi is.

kávé

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu