Ha eljő a nyár

Mindig a vízre vágyom, ha eljő a nyár. S boldoggá tesz a pillanat, amikor a hajót végre ellökhetem a parttól. Öt alkalommal hajóztam végig kenuval a Dunán a németországi Ingolstadttól a bulgáriai Silistráig, számát sem tudom, hányszor a Tiszát, azután a görög szigetek között a tenger hullámain lapátoltam egy hónapon át.

A vízitúrázás öröklődő szenvedély: a szerző fia a Tiszán

Mi hív, mi vonz? A kaland, az újra és újra ismeretlen folyó? Bizonyára ez is, de még inkább az, hogy a vízen megtisztulnak, egyszerűvé válnak az érzelmek és a gondolatok.

Egyszerűvé válnak? Nem, inkább egyértelművé. A vízen élő ember elszakad a parttól, elhagyja az élet vélt bonyolultságát, a mindenféle ideológiai zűrzavarból szőtt szellemi és érzelmi kényszerzubbonyt. A vízen egyértelműek és szigorúak, ugyanakkor világosak a szabályok. A vízen nincs félrebeszélés, nincs okoskodó magyarázkodás.

A víz lemossa a parti ember poros gondolkodását. S a hajózó egyszerre csak fölismeri, mennyire tiszta, egyértelmű a világ rendje. Mennyire egyértelmű, ugyanakkor mennyire nagyszerű az életünk a verőfény és a víz között.

Az ember életének legfontosabb kérdései három rövid mondatban összefoglalhatók: ki vagyok én? mi a világ? mi a kapcsolat köztem és az engem körülölelő világ között?

Az ember küzdve-félve, görcsösen remélve erre a három kérdésre szeretne megnyugtató választ kapni - vagy éppen menekül a válaszadás elől, netán a kérdéseket sem hajlandó elfogadni. De egy életen át nem lehet menekülni. Egyszer szembesülni kell önmagunkkal.

Aki eltolja a hajót a parttól, s nekiereszkedik a víz áramának, a természet tiszta, szigorú, hazugságtól mentes világában szembe találja magát a legfontosabb kérdésekkel.

Könnyű lenne Istent azonosítani ezzel a világgal, de a világ, a természet - ha mégoly szép is - nem Isten. Ha azonban belenézek ebbe a világba - fényszikrázásban, vagy napnyugtakor a loccsanó víz mellől - fel kell ismerni, hogy mindaz, ami körülvesz bennünket, nem önmagától való, nem esetleges, nem véletlen, hanem tudatos akarat hatása, azaz teremtett valóság, s ezáltal van benne Isten.

A természetben, a folyón és a vízparton a teremtett lény felszabadító alázatos öntudatával élek. Felszabadít a tudat, hogy nem vagyok egyedül a mindenségben, hogy nem vagyok magamra hagyatva abban a végtelenségben, amelynek csak töredékét foghatja át látásom, hallásom, a képzeletem. Mert az ember a mindenséget, a keresztény ember Istent még elképzelni sem tudja. Ám van egy rendkívüli képességünk: a hitünk. Tiszteletreméltó a tudás, művészien szép a képzelet, ám a hit az ember reménye és igazi boldogsága: tudok hinni, képes vagyok hinni. Ez az alázatos öntudat! - s hitem telefonvonalának túloldalán van valaki. Nem vesztem el a természet végtelenségében, nem kell félnem az idő és a tér riasztó dimenziói között, vagy éppen nem kell félnem az időtlenségtől és a tértelenségtől, amit halálnak szoktunk nevezni.

Az élet alapvető kérdéseire - ha az ember bátran önmagával marad - máris választ kap. A válasz azonnal programot is jelent, életprogramot, irányjelzést arra nézve, hogyan éljem az életemet. Ezt a programot magamnak úgy szoktam megfogalmazni: a teremtett világban teremtményként élvezhetem a szabadságot. Élvezhetem az emberi lét teljes szabadságát, Isten teremtő gesztusa által ugyanis "be vagyok biztosítva". Ez a szabadság valódi lényege. Szent Ágoston azt mondja: szeress és tégy, amit akarsz. Mit jelent ez a mondat? Légy szabad a szeretet által.

Ne gondolja senki, hogy könnyű út ezen rövid mondatfolyamok mentén haladni. A vízitúrázót is számos nehézség akadályozza: ellenszél kerekedhet, máskor ömlik az eső, megint máskor éget a nap, de mégis továbbhalad, mert el akar jutni valahová. Az ember így van ezzel, ha a "légy szabad a szeretet által" irányfolyamán halad. Gyarlóságunk, önzésünk, vétkeink és bűneink hullámként magasodnak, viharként tombolnak. De mégis továbbhalad, mert az út boldogító.

Naplemente az isztriai Vrsar kikötőjében

Ez az út a boldogító.

Szöveg és kép: Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu