Második házasság a katolikus egyházban?

Megfontolások az elváltakról 9.

Az érvénytelenség - a lelkiismeret tükrében

A kérdés tehát az, hogy egy újabb, polgári házasság megkötése esetén járulhatnak-e az első házasságukat lelkiismeretükben érvénytelennek tartó hívők a szentségekhez olyankor, amikor a külső fórumon, az egyházi bíróságok előtt a templomi házasság érvénytelensége nem bizonyítható? A tapasztalat azt mutatja, hogy sok ilyen eset van. Hosszú magyarországi gyakorlattal rendelkező lelkipásztorok megerősítik ezt a véleményt. A püspökkari körlevél az "Isten terve szerint" megkötött házasság érvényességét a visszavonhatatlan megegyezés, a felbonthatatlan szerelem és hűség, a feltétel nélküli egymás iránti elkötelezettség, valamint a gyermek vállalására való hajlandóság általános feltételeivel jelöli meg. Természetesen ide kell sorolni a kánonjogban konkrétan megfogalmazott bontó akadályokat is minden olyan esetben, amikor azok a külső fórumon nem bizonyíthatók. A körlevélben említett feltételek valamelyikének hallatára valószínűleg nem egy házasulandó lelkében is fölmerül a kétely vagy félelem arra vonatkozóan, hogy vajon képesek lesznek-e ezek megtartására életük minden napján. Az ilyen félelem az emberi gyöngeség tudatából fakad, és nem tekinthető az érvénytelenség belső fórumon elfogadható bizonyítékának. Amint a magyar közmondás mondja, hosszú alku a házasság. Az egy testté válás bibliai jelképének megvalósulása hosszabb idő eredménye, valójában egy egész élet kell hozzá. Feszültségek, krízisek minden házasságban előfordulnak. Ezek sem teremtik meg a jogi konfliktus helyzetét. A mi kérdésünk csak a második házasságban élőkre vonatkozik.

Fordított helyzet is lehetséges. Például a gyermekvállalás őszinte szándéka a házasság megkötésekor rendszerint megvan, de később fölmerülő szubjektív nehézségek késleltethetik, és végül meg is akadályozhatják a szándék végrehajtását. A nehézség szubjektív jellege lényegében azt jelenti, hogy csak az adott házasság esetében jelentkezett. Hasonló nehézség más házaspárok életében vagy nem merült föl, vagy ők azt nem tekintették döntő fontosságúnak. Az a tény, hogy ilyen körülmények miatt a házasság folyamán nem került sor gyermekvállalásra, szintén nem perdöntő érv a belső fórumon. A házasságot érvénytelenítő körülményeknek meg kell előzniük annak megkötését. Lehetséges azonban, hogy ezekre a felek csak a házasság megkötése után figyelnek föl.

Mivel a lelkiismeretben meghozott egyéni ítéletről van szó, általánosan érvényes példát nem lehet hozni. Fontos jele a házasság érvénytelenségének az a meggyőződés, hogy kezdettől léteztek ezek a problémák. Talán a legtágabb meghatározással azt lehetne mondani, hogy a megkeresztelt, de hitetlen ember felbomlott házassága a legjellemzőbb és valószínűleg a leggyakoribb esete a templomban megkötött házasság érvénytelenségének. Kisarkított példát használva olyan személyre kell gondolnunk, akit ugyan a nagymamája esetleg titokban megkereszteltetett, de vallásos életet nem gyakorló családban nőtt föl, gyermekkorában részesült ugyan valamilyen templomi hitoktatásban, bérmálási és házassági előkészületen is részt vett, de középiskolás korában vagy felnőtté válásának küszöbére érve már elvesztett minden vallásos érdeklődést. Az ilyen személy nagy valószínűséggel nem képes a szentség lényeges elemeinek felfogására, átélésére, még a házasság megkötésére irányuló esetleges jó szándéka esetén sem. Ha ilyen élettörténet adja egy templomban megkötött házasság felbomlásának hátterét, a körlevélben említett bármelyik feltétel nagyon valószínűvé teszi annak érvénytelenségét.

Már utaltunk arra, hogy a belső fórumon lehetséges megoldás egyik fontos feltétele az is, hogy a felbomlott házasság minden problémája rendeződjék a külső fórumon, így a gyermekek nevelése, eltartása, a tulajdon igazságos megosztása, a volt házasok között kialakult harag, keserűség elsimulása. Természetesen nagyon fontos az is, hogy a második házasságban élő felek lelkiismeretükben szabadnak tekintsék magukat a szentségi házasság felvételére. Ez nemcsak a kánonjogban lefektetett akadályok hiányát jelenti, hanem azt is, hogy mindketten nyugodt lelkiismerettel el tudják fogadni, sőt igényeljék is a belső fórumon történő megoldást, a feloldozást és az áldozás lehetőségét. Azt is gondosan mérlegelni kell, hogy az átélt keserű tapasztalatok fényében a múltról alkotott ítélet megváltozik. Befolyásolja azt a második házasság sikerének élménye is. Lelkiismeretben emberileg biztosnak tekinthető ítéletre van tehát szükség, mely képes leszámolni az önámítás veszélyével is. Becsaphatja-e a gyónó saját magát vagy a papot egy ilyen esetben? Ez minden bizonnyal lehetséges, mégpedig mindkét fórumon. A belső fórumon azonban könnyebb tisztázni ezt a veszélyt, és megmagyarázni, hogy az örök üdvösség biztosítása forog kockán.

(Folytatjuk)

Somfai Béla SJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu