 |
 |
 |
 |
2001.07.29
|
Kereszt a város fölött
|
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Kenyér és titok Eucharisztikus ifjúsági kongresszus Egerszalókon Idén tizenkilencedik éve, hogy határon innen és túlról fiatalok százai zarándokolnak el az egerszalóki lelkigyakorlatra, hogy közös imádságok, előadások, tanúságtételek révén találkozhassanak az Úr Jézussal és egymással. A július 18. és 22. között megtartott találkozót Kerényi Lajos piarista atya 2001-ben eucharisztikus ifjúsági kongresszus címen hirdette meg.
"Meg kell tanulnunk jól áldozni, Jézusnak elébe menni. Rajta nem múlik..." - olvashattuk a lelkigyakorlatot megelőzően közzétett "Egerszalóki levél"-ben. A táborban elhangzó idei elmélkedések, beszélgetések tehát az oltáriszentség titkát próbálták megközelíteni egyrészt az örökkévaló jelenlétre figyelve, másrészt a szentséget befogadó személy hitét, tapasztalatát, kételyeit és vágyait megfogalmazva. Jézus Krisztus valóban jelen van a pap által átváltoztatott szentostyában és borban, hogy eggyé lehessen velünk, szabad teremtményeivel. Rajtunk múlik, hogy Istennek ezt a mélységes alázatát, szeretetét elfogadjuk-e, és az is, hogy hogyan fogadjuk el. Hálaadás és táplálék Az egerszalóki találkozó előadói lelket ébresztő szavakkal szóltak az eucharisztia misztériumáról a teológia és a hétköznapok nyelvén egyaránt. Tuba Iván piarista teológus elmélkedésében rámutatott arra, hogy a keresztény ember alapvető magatartása a hálaadás ésa görög eredetű eucharisztia szónak is ez a jelentése. Megkérdezhetjük magunktól, hogy imádságainkat, embertársaink iránti viselkedésünket mennyire jellemzi a hála. Az oltáriszentség titkának megsejtését vajon nem gátolja önzésünk, hálátlanságunk azzal, hogy nem enged önmagunkból kilépni mások felé, nem hagy alázatosnak lenni? Gondolunk-e arra, hogy az eucharisztia vétele, Isten alázatának hálás elfogadása lehetne imaéletünk megújulásának forrása, vagy széthúzásoktól gyötört közösségek, családok, munkatársak, nemzetek esélye a tisztább, szeretetteljesebb életre?
Emberi találkozások lépcsőin... Kerényi Lajos piarista atya, Egerszalók "lelke és motorja", egyik előadásában Henri Boulad oltáriszentségről írt munkái kapcsán arról beszélt, hogy az eucharisztia misztériumának világát olyan emberi találkozások "lépcsőin" felemelkedve is megsejthetjük, amelyek a lélek kendőzetlen valóságát tárják fel számunkra. Az atya egy férfiről mesélt, aki éveken át csodálatos kedvességgel, finomsággal ápolta, szolgálta súlyos beteg feleségét. Az odaadó hűség szép példáján örvendő-csodálkozó papnak a férfi csak annyit mondott: óh, ha tudná, mennyi szépséget hordoz a lelke! A nőiség tárult fel a férfi számára a meggyötört testben. Az égi kenyér lényege hasonlóképpen láthatatlan, a hit és a szeretet számára azonban valóságosabb, mint maga a kézzelfogható táplálék.
Vihar tombolt a táborban Az egerszalóki lelkigyakorlat harmadik napján a hetek óta tapasztalt szeszélyes időjárás próbára tette a jelen lévő közel ezer fiatalt. A délutáni órákban pillanatok alatt orkánszerű szélvihar kerekedett, melyet szakadó, jeges eső kísért. Sátorrudak törtek el, esernyők fordultak ki. Az előadó feje fölül könnyedén tépte le a vihar az erősen rögzített műanyag tetőt. Mindenki fedelet keresve rohant az egyre sötétedő ég alatt a közeli templomba, vagy a még épen maradt sátrakba. A fejekben azonban ott motoszkált Kerényi atya szava: negyedórán belül úgyis eláll. Hajszálpontosan úgy lett. Tizenöt perc múlva újra felragyogott a nap. A fiatalok hálaadással, énekkel hirdették az Úr irgalmát, és a vihar utáni ragyogás tiszta fényében folytatódott a lelkigyakorlat, majd a Jó Pásztor Nővérek vezetésével megkezdődött a szentségimádás. Körössy László
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||
