Kazinczy körül

(1759-1831)

Nem jártam szülőhelyén, a Bihar megyei Érsemlyénben, sem későbbi otthona, Széphalom táján, mely nevét is, hírét is neki köszönheti. De az ausztriai Kufstein fenyegető falai őt idézték föl bennem, Kazinczy Ferencet, s hat és fél évi fogságának ott telt második részét. S ma sem térhetek be úgy a Múzeumkertbe, hogy meg ne álljak mellszobra előtt, eltűnődve a kortalanul nemes vonású arc nyugalmán. Az sem bántja, hogy karosszékében háttal ül felé Arany János.

Valamikor tizennyolc éves kori közeledését a bécsi testőríró, Bessenyei György kedvesen fogadta. Később, mikor levélben arcképét kérte tőle, a testőr így szabadkozott: "Nem vagyok lerajzolva. Én képemet csak elevenen használom."

Csaknem félszázad múlva a fiatal Vörösmarty jelentkezett nála, hogy illőképpen bemutatkozzék, s hírt adjon készülő hősi eposzáról, a Zalán futásáról az idős mesternek, akivé 1824-re érett. Mert a hosszú élet olykor zavarba ejtő szerepváltásra kényszeríti az embert. S ami Bessenyeitől Vörösmarty fölléptéig végbement a magyar irodalomban, az elválaszthatatlan az ő hétköznapjaitól és ünnepeitől: mindaz Kazinczy Ferenc szenvedélyes elhivatottságérzése nélkül meg sem valósulhatott volna. Legalábbis ilyen teljességgel és aránytalanul rövid idő alatt semmiképp sem.

Igazi kormányzati és kulturális centrum híján Széphalom lett a megújuló nyelvi, irodalmi törekvések eredő forrása az elmaradott, vidéki széttagoltságú országban. Ide érkeztek és innét áradtak minden irányba azok a levelek, amelyek egyetlen, megszállott férfi munkájával a hiányzó tudóstársaság, az akadémia működését pótolták.

Számon tartott minden tehetségre gyanús tollforgatót, buzdított és bírált, fölfedezett és tanácsot adott, kapcsolatrendszert létesített azok között, akik a fölvilágosodást hazai nyelven akarták terjeszteni. Ezért sürgette a fordítást, pártolta a könyvkiadást, maga is részt vett a folyóirat alakításban, gondozta az elhalt pályatársak műveinek kinyomtatását. Dayka Gábor lírai hagyatékának rendezésében Csokonai véleményét kérte: "Ha én nem, ő bizonyosan megérdemli azt."

Az évszázados parlag megművelésében szövetségese vagy vitázó társa lesz a kor valamennyi jelentős költője, írója, Kölcseytől Kis Jánoson, Berzsenyin át a két Kisfaludyig, s életformája a velük folytatott levelezés. Ez helyettesíti az Európa nyugati felében kialakult irodalmi szalonok, intézmények, majd kávéházak légkörét. Nehézkes, fáradságos, s a tetemes postaköltségektől megterhelt módja a kapcsolattartásnak. Ezt a levelezést huszonkét vaskos kötetben adta ki Váczy János, Kazinczy életírója.

Páratlan, tágas kordokumentum, történelmi körkép, egész irodalmunkban nem akad hozzá fogható. Vajon megfordult-e a levélíró fejében, hogy ez az észrevétlenül fölhalmozódó gyűjtemény lesz halhatatlanságának záloga, értékében messze fölülmúlva szépirodalmi munkáit, a Pályám emlékezete, a Fogságom naplója, az Erdélyi levelek című önéletrajzi fogantatású műveit, s a Tövisek és virágok epigrammáit?

Alig hiszem, s nem is kívánnám neki: Kazinczy Ferenc könyveire bízta neve fönnmaradását, azokat tekintette tetteinek, s fontosabbnak az irodalmi vezér szerepénél. Ám személyisége, alkata, tehetsége, s a kor, amelybe beleszületett, nem engedte meg, hogy alkotó szellemét és művelődésfejlesztő hajlamát - egymás kárára - elfojtsa magában. Különösen saját művészi rangja megítélésében a legtöbb író véleménye alaposan eltér az utókorétól. Ki föl-, ki lefelé licitál.

A XIX. század elején, fogságából szabadulva, már a nyelvújítás csatazajára tért vissza Kazinczy. Szerinte is elkerülhetetlen volt a nyelvújítás: ha nem akarunk végképp kiszakadni a világ fejlődéséből, meg kell találnunk az új eszmék, fogalmak magyar megfelelőjét. Avítt maradiság és türelmetlen, kimódolt szógyártás között azonban stílus és ízlés kialakítására van szükség, könnyedségre a nyakatekert körülményesség helyett, anélkül, hogy sértené nyelvünk szellemét. Kazinczy ideálja mindenekelőtt a stílus szépsége, eleganciája, fordításainkban csak így érhetjük el a német, francia szöveg hangnemét. Az ortológusok Mondolatára Kazinczy köre, a neológusok nevében Kölcsey és Szemere írt Feleletet. Melyik fél lett győztese a lezajlott harcnak? Mindkettő helyett a megizmosodott, hajlékony magyar nyelv, amely Vörösmarty romantikus zsenijében ért tetőpontjára.

Kazinczy megérte még munkáinak gyűjteményes kiadását, de a legtekintélyesebb magyar írónak alig volt közönsége. Időközben színre lépett az új nemzedék, és annak tagjai már eleven, valóságos központot teremtettek Pesten, Kisfaludy Károly körül. Ő testesítette meg az új költői irányt, az Aurora évkönyv szerkesztőjeként, s vele a vezéri szerep is rámaradt.

A széphalmi mester is szívesen felköltözött volna Pestre, ha őt választják a megalakuló Akadémia titkárává. Ez a reménye azonban meghiúsult: akadt elég irigye, hogy elüsse tőle.

Az 1831-es kolerajárványban halt meg otthonában augusztus 21-én.

Leghívebb pályatársa és barátja, Kölcsey Ferenc búcsúztatta.

Vidor Miklós

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu