LELKI ISMERET

Sértett emberek

Ifjabb koromban gyakran csodálkoztam, hogy általam bölcsnek, tapasztaltnak tartott idős emberek milyen gyermeteg sértődöttséggel vették tudomásul, hogy a hitvány és gonosz világ nem vagy nem mindig vett tudomást az ő életük nagy munkájáról, eredményeiről. Persze akkoriban szinte minden címet, rangot, kitüntetést a kommunisták osztogattak, s aki nem kereste a politikusok kegyeit, tízszer annyit dolgozhatott, míg nagy nehezen "észrevették". A rendszerváltozás után sincsen ez másként, az emberi természet évezredeken át nem sokat változott: a csöndes, rendes embert, aki teljesíti vállalt kötelezettségeit Istene, családja, hazája iránt, ma sem dongják körül a siker és pénz illatától kábult riporterek. A szenzációhajhász kapitalizmus éppúgy sértett embereket "gyárt", miként a szürke ostobaságra alapított szocializmus.

Az emberek többnyire hiába várják egymástól érdemeik elismerését, vagy ha mégis megkapják a sokáig hiába áhított címet, rangot, kitüntetést, akkor az alkalmat kisebbíti, megkeseríti, hogy sokan érdemtelenül kapták. A "hiúság vásárában" mindig sokféle szolgálatért adtak rangot, címet, nemességet, birtokot, kitüntetést, javadalmazást, előjogokat. Hősök és hazaárulók, bátrak és gyávák, tudósok és tudatlanok, szent életűek és hitvány gazemberek egyaránt kaptak.

Az emberiség eddigi történetének egyik legnagyobb tanulsága, hogy kíméletlenül üldözte az érdemet és jutalmazta az érdemtelent, s hálájával többnyire csak a védekezni már képtelen halottakat tüntette ki - elég vértanúink és szentjeink élettörténetét felidézni. S minél közelebb jutunk saját korunkhoz, annál viszonylagosabbnak tetszenek az értékek és érdemek is, hiszen az egykor évezredekig vagy legalább évszázadokig tartó rendszerek és folyamatok évekre zsugorodtak. Az információözönben egyre rövidebb a dicsőség is, hiszen a televíziós képernyők tegnapi hősére ma már senki sem emlékszik, s a "legek" könyvébe került bolondsági világrekordokat is folyton túlszárnyalják még elszántabb őrültek.

Az egymásra toluló változások korában egyre kevesebb a maradandó és mindenki által elfogadott érték, s egyre erőtlenebb a tekintély szava. Már ott is csalást sejtünk, ahol még van teljesítmény a mutatvány mögött, s még ott is protekciót, ahol az érdemet nem érdemtelenek támogatják s tuszkolják előre.

A sértett ember tüskés lesz és begubózik, mindenkire gyanakszik és haragszik, ugyanakkor könnyen áldozatává lesz a hízelgőknek, anynyira vágyakozik embertársai elismerésére, megbecsülésére.

Nekünk, hívő keresztény embereknek nem szabad sértődött, sértett emberekké válnunk, még ha ezer okunk is volna rá. A gondolatainkat és tetteinket vezérlő isteni erőre és kegyelemre kell hagyatkoznunk, s a jó lélekkel megkezdett utat akkor is folytatnunk kell, ha mindenki elhagy bennünket egy szélesebb, simább, gyorsabb út kedvéért. A hívő ember sosem lehet sértett, ahogyan magányos sem. A Teremtő Atya az ő oltalmazója, barátja, igaz bírája - hát akkor földi ember megsértheti, mellőzheti-e?

Ne feledjük soha: a Nagy Útra semmi más nem kísérhet el minket, csak az emlékező szeretet, mely felidézi valódi arcunkat, melyen nem lehet sértettség borúja, csak jótetteink szelíd ragyogása.

Szentmihályi Szabó Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu