Uj Ember

2001.07.29
LVII. évf. 30. (2765.)

Kereszt a város fölött

Főoldal
Címlap
Kenyér és titok
Eucharisztikus ifjúsági kongresszus Egerszalókon
Turizmus és lelkipásztorkodás
Keresztényüldözés
Tinédzser-bölcsesség
Lelkiség
Kérjétek a Szentlelket!
A praktikus Kajetán
Liturgikus kongresszus?
ÉLET ÉS LITURGIA
Boldogságok
(részlet)
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
"Megnyílt a szemük..."
A lélek súgásai
Egy marék josta
Sértett emberek
LELKI ISMERET
Életbölcsesség
(ezerötszáz gyors)
Mint aki áldozat lett
Élő egyház
Matyóföld festői
Mezőkövesdi művészek jubileuma
Új emléktábla Budaörsön
Nekünk jövőt kell építeni!
Papszentelés Padén
Országos nagybúcsú Szegeden
Az országos nagybúcsú részletes programja:
Csináljon valaki valamit!
Képeslapmúzeum
Élő egyház
A lágerből a Gulágba
Az egyház helyzete Latin-Amerikában
A pápa Kazahsztánba is megy
Fórum
Biopolitika vagy erkölcsi polgárháború?
Egyháziak az etikai tanácsadó testületekben
Emlékcserepek
A nyári szabadtéri színházak programjából
Az Olvasó írja
Véd- és dacszövetségben a Somlyó-hegyen
Fórum
Csodák holdudvarában - Miskolcon
Nemcsak gyógyítanak a kórházban...
Kereszt a város fölött
Nagykarácsony - a magyar Betlehem
Fórum
Lámpásnak lenni...
Kistelepüléseken tanítók találkozója
Palócország ünnepelt
A beteljesülő szegedi álom
Pénzre van szükség a további munkához
Fórum
A másik oldal
Bajor és osztrák utakon
Diákutazás Mindszenty hercegprímás kezdeményezésére
Anno 1947
Ifjúság
Vendégszeretet
Könnyű szívvel befogadnak
Előevangelizáció és jövőkép
Állami Gondoskodásban Élő Fiatalok Országos találkozója
Letelepedési törvény
Kultúra
Hedda
- Alinkának és Balázsnak -
Kazinczy körül
(1759-1831)
Betegágyon
Egy fehér ember
Öreg kórházi lift
Fórum
Megfontolások az elváltakról 9.
Második házasság a katolikus egyházban?
Domonkos nővérek - ma
Szorosabb kapcsolat épül a kongregációk között
Rejtvény
Ki tud róluk?
Mozaik
Ha eljő a nyár
Tudós és lelkipásztor
PAPI JELMONDAT
Az Igazság szája
RÓMAI MESÉK
Balzsamos szuhar

 

LELKI ISMERET

Sértett emberek

Ifjabb koromban gyakran csodálkoztam, hogy általam bölcsnek, tapasztaltnak tartott idős emberek milyen gyermeteg sértődöttséggel vették tudomásul, hogy a hitvány és gonosz világ nem vagy nem mindig vett tudomást az ő életük nagy munkájáról, eredményeiről. Persze akkoriban szinte minden címet, rangot, kitüntetést a kommunisták osztogattak, s aki nem kereste a politikusok kegyeit, tízszer annyit dolgozhatott, míg nagy nehezen "észrevették". A rendszerváltozás után sincsen ez másként, az emberi természet évezredeken át nem sokat változott: a csöndes, rendes embert, aki teljesíti vállalt kötelezettségeit Istene, családja, hazája iránt, ma sem dongják körül a siker és pénz illatától kábult riporterek. A szenzációhajhász kapitalizmus éppúgy sértett embereket "gyárt", miként a szürke ostobaságra alapított szocializmus.

Az emberek többnyire hiába várják egymástól érdemeik elismerését, vagy ha mégis megkapják a sokáig hiába áhított címet, rangot, kitüntetést, akkor az alkalmat kisebbíti, megkeseríti, hogy sokan érdemtelenül kapták. A "hiúság vásárában" mindig sokféle szolgálatért adtak rangot, címet, nemességet, birtokot, kitüntetést, javadalmazást, előjogokat. Hősök és hazaárulók, bátrak és gyávák, tudósok és tudatlanok, szent életűek és hitvány gazemberek egyaránt kaptak.

Az emberiség eddigi történetének egyik legnagyobb tanulsága, hogy kíméletlenül üldözte az érdemet és jutalmazta az érdemtelent, s hálájával többnyire csak a védekezni már képtelen halottakat tüntette ki - elég vértanúink és szentjeink élettörténetét felidézni. S minél közelebb jutunk saját korunkhoz, annál viszonylagosabbnak tetszenek az értékek és érdemek is, hiszen az egykor évezredekig vagy legalább évszázadokig tartó rendszerek és folyamatok évekre zsugorodtak. Az információözönben egyre rövidebb a dicsőség is, hiszen a televíziós képernyők tegnapi hősére ma már senki sem emlékszik, s a "legek" könyvébe került bolondsági világrekordokat is folyton túlszárnyalják még elszántabb őrültek.

Az egymásra toluló változások korában egyre kevesebb a maradandó és mindenki által elfogadott érték, s egyre erőtlenebb a tekintély szava. Már ott is csalást sejtünk, ahol még van teljesítmény a mutatvány mögött, s még ott is protekciót, ahol az érdemet nem érdemtelenek támogatják s tuszkolják előre.

A sértett ember tüskés lesz és begubózik, mindenkire gyanakszik és haragszik, ugyanakkor könnyen áldozatává lesz a hízelgőknek, anynyira vágyakozik embertársai elismerésére, megbecsülésére.

Nekünk, hívő keresztény embereknek nem szabad sértődött, sértett emberekké válnunk, még ha ezer okunk is volna rá. A gondolatainkat és tetteinket vezérlő isteni erőre és kegyelemre kell hagyatkoznunk, s a jó lélekkel megkezdett utat akkor is folytatnunk kell, ha mindenki elhagy bennünket egy szélesebb, simább, gyorsabb út kedvéért. A hívő ember sosem lehet sértett, ahogyan magányos sem. A Teremtő Atya az ő oltalmazója, barátja, igaz bírája - hát akkor földi ember megsértheti, mellőzheti-e?

Ne feledjük soha: a Nagy Útra semmi más nem kísérhet el minket, csak az emlékező szeretet, mely felidézi valódi arcunkat, melyen nem lehet sértettség borúja, csak jótetteink szelíd ragyogása.

Szentmihályi Szabó Péter

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu