Matyóföld festői

Mezőkövesdi művészek jubileuma

Mezőkövesden két olyan - száz éve született - festő tiszteletére rendeztek tárlatot a Városi Galériában, akik meghatározói voltak a város kultúrtörténetének. Dala József és Takács István "abszolút kortársak" voltak: születésük és haláluk éve is egyezik. (Mindketten 1985-ben hunytak el.)

Takács István: Önarckép

Az ünnepélyes megnyitón Nagy István hajdani gimnáziumi igazgató, Dala József életművét mutatta be. Dala Sárváron született, és 1927-től élt Mezőkövesden, ahol rajztanári állást kapott. A festészet mellett néprajzi munkássága is jelentős: könyvet írt, folyóiratot alapított és nevéhez fűződik a nemzetközi hírű matyó múzeum létrehozása is. Képeinek többsége Mezőkövesd, a Dunakanyar és a Balaton környékének tájait és az ott lakók életét örökíti meg. Barna tónusú festményein a vastag ecsetvonások és az impresszionista hatások dominálnak.

A Szent László-templom Mária-kápolnájának freskója

Jéger Károly apátplébános Takács Istvánt, a "bibliás embert" méltatta, és ennek fényében a festőművészt. A Szent László-templom plébánosa - aki fiatal papként személyes, baráti kapcsolatba került Pista bácsival - kiemelte, hogy az alkotó freskói feltétlen odaadást, optimizmust, bizalmat sugallnak. Művészi hitvallásává tehető a gondolat, amelyet az egri bazilikában szöveg és kép formájában is megjelenített: Isten minden könnyet letöröl majd a szemekről. Mint elmondta, a rokonok kezdeményezésére Takács István Klub alakul a városban, amelynek legfőbb célja a művész életművének gondozása és népszerűsítése.

A kiállítás megnyitója

Takács István, az utolsó magyar "barokk mester" 1901. augusztus 17-én született egy tősgyökeres matyó parasztcsaládban. Az ó- és újszövetségi témák mellett ez a népi környezet - "a matyóság" - lett művészetének inspiráló forrása. Tanulmányok, táj-, élet- és arcképek sora tanúskodik arról, mennyire fontos és meghatározó volt számára ez a "tiszta" háttér. Az ifjú festő hamar elszakadt a szecessziótól, bár ezt a stílust - magyaros ornamentikával - látványosan alkalmazta a mezőkövesdi Szent László Gimnázium kápolnájának kifestésekor. A kor divatirányzatától való eltávolodását követően érdeklődése nem a kísérletezés, absztrakció, az "újítás mindenáron" irányába vitte el, hanem habitusát és a "szolgáló művészet" hívását követve visszatekintett a barokk áhítatot keltő, ugyanakkor színpompás, életigenlő templomi festészetére. Takács István hosszú és termékeny pályafutása során - sokak által ismert szerénységgel - gyakorta hangsúlyozta, nem a személye fontos, képeinek kell helyette beszélniük. Hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, hogy míg festményei az ország 242 (!) templomában láthatók, addig őt - legalábbis név szerint - kevesen ismerik. A nagy művek - így a máriaremetei kegytemplom diadalívének freskója, a mezőkövesdi Szent László-templom nagyméretű falképei és az egri bazilika kupolafestményei - egy termékeny, huszadik századi mester örök érvényű, megértésre és megtérésre szólító alkotásai.

Kép és szöveg: Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu