|
|
Lámpásnak lenni... Kistelepüléseken tanítók találkozója Hatodik alkalommal rendezte meg a lakitelki Népfőiskola Alapítvány a Kistelepüléseken Tanítók Országos Találkozóját 2001. július 11. és 15. között. A kezdeményezés a Bokros-csomag idején született meg, tiltakozásul a fiskális szemlélet ellen, ami egyedül azt tartotta szem előtt, mi a gazdaságos és mi nem. A találkozó létrehozója, Lezsák Sándor - az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának elnöke - maga is tanyai iskolákban kezdett tanítani. Azzal a céllal szervezi meg minden évben ezt a konferenciát, hogy lehetőséget biztosítson arra, hogy az oktatás-nevelés minden szereplője egy helyen találkozzon. Így a meghívottak (és a résztvevők) között jelen vannak az érdekképviseleti és a helyi pedagógusszervezetek, a kormányzat és maguk a tanítók. A kistelepülések tanítói ma is lámpások. Sok esetben ők az egyedüli értelmiségiek a faluban, hiszen a pap, az orvos ezekre a kistelepülésekre csak bejár. Hatalmas rajtuk a felelősség, feladatuk is szerteágazóbb, mint a nagy iskolák pedagógusainak. A találkozó résztvevői sokfelől jöttek, különböző közösségekből, de sorsukat összeköti a hivatásszeretet és a küzdelem. Helyzetükre jellemző az állandó bizonytalanság, a néhány tíz tanulóból álló iskola fennmaradása gyakran kerül veszélybe. A konferencia visszatérő gondolata volt az Ady-parafrázis: "Mit ér a pedagógus, ha magyar?"
A 620 lelkes Mályinkán 38 tanuló és 6 pedagógus van. A ´92-ben önállósult iskolát minden évben be akarják zárni, de a tanulók és a pedagógusok ragaszkodnak az iskolához. A gyerekek már szerveztek iskolagyűlést is, ahova meghívták a polgármestert, és érvekkel igyekeztek meggyőzni, hogy álljon ki a helyi iskola mellett. Pál-Kutas Ferencné tanító szerint az iskolafenntartásnál a gazdaságosságnak nem szabad szempontnak lennie, főleg akkor nem, ha az iskola oktatási színvonala képes felvenni a versenyt a nagyobb iskolákéival. A szakmai munkát minősíti a gyermekek eredménye: országos versenyeken nyernek, megállják a helyüket a gimnáziumban. A kisiskolák tanítóinak egyéb nehézségekkel is meg kell küzdeniük, például azzal, hogyan tanítsanak egy összevont osztályban. Nemcsak két vagy három évfolyam van még ma is sok helyen összevonva, de az is előfordul, hogy négy. A főiskolákon korábban egyáltalán nem tanították, hogyan kell egy összevont osztályban tanítani. Hajnerné Tóth Ágnes Budapestről került a 700 lakosú Kács településre, ahol két osztályban 3 tanító tanít 25 alsó tagozatos gyermeket. Elmondta, hogy az önkormányzat iskolabarát, lehetőségeihez mérten támogatja az intézményt. A katolikus faluban a gyerekek majdnem kivétel nélkül járnak hittanra, az iskola az egyházközséggel együtt rendezi az ünnepségeket. Hajnerné az Öszszevont Tanulócsoportokban Tanítók Egyesületének tagja. A szervezetet tanítók alapították, azzal a céllal, hogy tapasztalataikat, tudásukat megosszák, ötleteket gyűjtsenek, nemzetközi találkozókat és továbbképzéseket szervezzenek. Szabó Miklósné pályája igazi hivatás. A 36. éve Géberjénben tanító pedagógus vallja, hogy a tudás ugyanolyan, mint a szeretet, minél többet adsz belőle másnak, annál több marad neked. Hűséges maradt ehhez a 600 fős kis faluhoz, amit még útjelző tábla sem mutat, "gyermekei" között vannak olyanok, akiknek már a nagyszüleit is tanította, így szavainak hitele és tekintélye van. A szomszédos Fülpösdarócról is Géberjénbe járnak a gyerekek, így van 111 tanulója az alsó és felső tagozatos iskolának, amely az egykori Jékey-kúriában működik. Igyekeznek külön foglalkozni a tehetségekkel és a hátrányos helyzetűekkel is, figyelmet fordítanak a művészeti képzésre, de a tanulók testmozgására is. A tanító nénin nem látszanak meg a hosszú évek nyomai, fiatalos lelkesedéssel beszél életéről, a pálya nehézségeiről, örömeiről és gyönyörűségéről. Vérbeli pedagógusként fő célja, hogy a legnagyobb szegénységtől, a szellemi szegénységtől megmentse minden kicsi diákját, elindítsa őket a hoszszú úton... Kép és szöveg: Bugnyár
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||