Uj Ember

2001.07.29
LVII. évf. 30. (2765.)

Kereszt a város fölött

Főoldal
Címlap
Kenyér és titok
Eucharisztikus ifjúsági kongresszus Egerszalókon
Turizmus és lelkipásztorkodás
Keresztényüldözés
Tinédzser-bölcsesség
Lelkiség
Kérjétek a Szentlelket!
A praktikus Kajetán
Liturgikus kongresszus?
ÉLET ÉS LITURGIA
Boldogságok
(részlet)
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
"Megnyílt a szemük..."
A lélek súgásai
Egy marék josta
Sértett emberek
LELKI ISMERET
Életbölcsesség
(ezerötszáz gyors)
Mint aki áldozat lett
Élő egyház
Matyóföld festői
Mezőkövesdi művészek jubileuma
Új emléktábla Budaörsön
Nekünk jövőt kell építeni!
Papszentelés Padén
Országos nagybúcsú Szegeden
Az országos nagybúcsú részletes programja:
Csináljon valaki valamit!
Képeslapmúzeum
Élő egyház
A lágerből a Gulágba
Az egyház helyzete Latin-Amerikában
A pápa Kazahsztánba is megy
Fórum
Biopolitika vagy erkölcsi polgárháború?
Egyháziak az etikai tanácsadó testületekben
Emlékcserepek
A nyári szabadtéri színházak programjából
Az Olvasó írja
Véd- és dacszövetségben a Somlyó-hegyen
Fórum
Csodák holdudvarában - Miskolcon
Nemcsak gyógyítanak a kórházban...
Kereszt a város fölött
Nagykarácsony - a magyar Betlehem
Fórum
Lámpásnak lenni...
Kistelepüléseken tanítók találkozója
Palócország ünnepelt
A beteljesülő szegedi álom
Pénzre van szükség a további munkához
Fórum
A másik oldal
Bajor és osztrák utakon
Diákutazás Mindszenty hercegprímás kezdeményezésére
Anno 1947
Ifjúság
Vendégszeretet
Könnyű szívvel befogadnak
Előevangelizáció és jövőkép
Állami Gondoskodásban Élő Fiatalok Országos találkozója
Letelepedési törvény
Kultúra
Hedda
- Alinkának és Balázsnak -
Kazinczy körül
(1759-1831)
Betegágyon
Egy fehér ember
Öreg kórházi lift
Fórum
Megfontolások az elváltakról 9.
Második házasság a katolikus egyházban?
Domonkos nővérek - ma
Szorosabb kapcsolat épül a kongregációk között
Rejtvény
Ki tud róluk?
Mozaik
Ha eljő a nyár
Tudós és lelkipásztor
PAPI JELMONDAT
Az Igazság szája
RÓMAI MESÉK
Balzsamos szuhar

 

Lámpásnak lenni...

Kistelepüléseken tanítók találkozója

Hatodik alkalommal rendezte meg a lakitelki Népfőiskola Alapítvány a Kistelepüléseken Tanítók Országos Találkozóját 2001. július 11. és 15. között. A kezdeményezés a Bokros-csomag idején született meg, tiltakozásul a fiskális szemlélet ellen, ami egyedül azt tartotta szem előtt, mi a gazdaságos és mi nem. A találkozó létrehozója, Lezsák Sándor - az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának elnöke - maga is tanyai iskolákban kezdett tanítani. Azzal a céllal szervezi meg minden évben ezt a konferenciát, hogy lehetőséget biztosítson arra, hogy az oktatás-nevelés minden szereplője egy helyen találkozzon. Így a meghívottak (és a résztvevők) között jelen vannak az érdekképviseleti és a helyi pedagógusszervezetek, a kormányzat és maguk a tanítók.

A kistelepülések tanítói ma is lámpások. Sok esetben ők az egyedüli értelmiségiek a faluban, hiszen a pap, az orvos ezekre a kistelepülésekre csak bejár. Hatalmas rajtuk a felelősség, feladatuk is szerteágazóbb, mint a nagy iskolák pedagógusainak. A találkozó résztvevői sokfelől jöttek, különböző közösségekből, de sorsukat összeköti a hivatásszeretet és a küzdelem. Helyzetükre jellemző az állandó bizonytalanság, a néhány tíz tanulóból álló iskola fennmaradása gyakran kerül veszélybe. A konferencia visszatérő gondolata volt az Ady-parafrázis: "Mit ér a pedagógus, ha magyar?"


Mit ér a pedagógus, ha magyar...

A 620 lelkes Mályinkán 38 tanuló és 6 pedagógus van. A ´92-ben önállósult iskolát minden évben be akarják zárni, de a tanulók és a pedagógusok ragaszkodnak az iskolához. A gyerekek már szerveztek iskolagyűlést is, ahova meghívták a polgármestert, és érvekkel igyekeztek meggyőzni, hogy álljon ki a helyi iskola mellett. Pál-Kutas Ferencné tanító szerint az iskolafenntartásnál a gazdaságosságnak nem szabad szempontnak lennie, főleg akkor nem, ha az iskola oktatási színvonala képes felvenni a versenyt a nagyobb iskolákéival. A szakmai munkát minősíti a gyermekek eredménye: országos versenyeken nyernek, megállják a helyüket a gimnáziumban.

A kisiskolák tanítóinak egyéb nehézségekkel is meg kell küzdeniük, például azzal, hogyan tanítsanak egy összevont osztályban. Nemcsak két vagy három évfolyam van még ma is sok helyen összevonva, de az is előfordul, hogy négy. A főiskolákon korábban egyáltalán nem tanították, hogyan kell egy összevont osztályban tanítani. Hajnerné Tóth Ágnes Budapestről került a 700 lakosú Kács településre, ahol két osztályban 3 tanító tanít 25 alsó tagozatos gyermeket. Elmondta, hogy az önkormányzat iskolabarát, lehetőségeihez mérten támogatja az intézményt. A katolikus faluban a gyerekek majdnem kivétel nélkül járnak hittanra, az iskola az egyházközséggel együtt rendezi az ünnepségeket. Hajnerné az Öszszevont Tanulócsoportokban Tanítók Egyesületének tagja. A szervezetet tanítók alapították, azzal a céllal, hogy tapasztalataikat, tudásukat megosszák, ötleteket gyűjtsenek, nemzetközi találkozókat és továbbképzéseket szervezzenek.

Szabó Miklósné pályája igazi hivatás. A 36. éve Géberjénben tanító pedagógus vallja, hogy a tudás ugyanolyan, mint a szeretet, minél többet adsz belőle másnak, annál több marad neked. Hűséges maradt ehhez a 600 fős kis faluhoz, amit még útjelző tábla sem mutat, "gyermekei" között vannak olyanok, akiknek már a nagyszüleit is tanította, így szavainak hitele és tekintélye van. A szomszédos Fülpösdarócról is Géberjénbe járnak a gyerekek, így van 111 tanulója az alsó és felső tagozatos iskolának, amely az egykori Jékey-kúriában működik. Igyekeznek külön foglalkozni a tehetségekkel és a hátrányos helyzetűekkel is, figyelmet fordítanak a művészeti képzésre, de a tanulók testmozgására is. A tanító nénin nem látszanak meg a hosszú évek nyomai, fiatalos lelkesedéssel beszél életéről, a pálya nehézségeiről, örömeiről és gyönyörűségéről. Vérbeli pedagógusként fő célja, hogy a legnagyobb szegénységtől, a szellemi szegénységtől megmentse minden kicsi diákját, elindítsa őket a hoszszú úton...

Kép és szöveg: Bugnyár

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu